Látóképi télelő – szezonzáró 48 óra a tározón
Látóképi télelő – szezonzáró 48 óra a tározón
A Látóképi-tározó Hajdú-Bihar megyében, Debrecen belterületi határától mintegy 10 km-re nyugati irányban található, a 33. számú főúttól délre. Az Y-alakú vízterület vízfelülete az üzemi vízszintnél 60 ha. Kialakítása a 80’-as évek elején kezdődött, az egykori folyómeder völgyének völgyzárógáttal történt elzárásával, illetve a Keleti-főcsatornából egy tápláló csatornán történő duzzasztással történt.
A tározón néhány hónappal ezelőtt, egészen pontosan Július utolsó hetében már vendégeskedtem. Akkor jártam itt először. Az erről írt beszámolót a Pontyvilág Magazin hasábjain olvashatták. Mivel a tározó teljességgel lenyűgözött, ezért alig vártam a visszatérést. A horgászatot november utolsó hétvégéjén vált esedékessé. A hideg és hűvös, kissé téliesre forduló időjárást egy meleg front érkezése váltotta fel. A hőmérő higanyszála egészen 10fok fölé kúszott fel, és szerencsére már az éjszakai fagyok is elmaradtak. A 48 órás horgászatra egy a hideg vízben mindig is verhetetlen csalival vágtam neki, méghozzá a Live System kész bojlival. Ezen kívül három féle pop up, és egy nagy adag csemegekukorica is az arzenál részét képezték.
A Helyválasztás sarkalatos kérdésében, Kocsi Imre a lelkes és segítőkész halőr sietett a segítségemre. Imi egy mélyebb részt javasolt számomra, amely a 4-es számú „behúzós” horgászhelyet jelentette. A tározó „spicc” része egyébként egész évben egy frekventált hely, mivel itt kezd el a két ág kiszélesedni egy nagy nyílt vízre. Imre egyébként jó hírekkel fogadott, ugyanis a tározón horgászók szép fogásokat tudhattak maguknak az elmúlt napokban. Bár való igaz, hogy ezek a pontyok az előző telepítésből származtak, így méretükből kifolyólag nem pont ezekre áhítoztam, de ha más nem, legalább ezek a halak örömet okoznak majd.
A hosszú utazás és a horgászhelyre való beköltözés után mire mindent elrendeztem magam körül, sötétség és sűrű köd lepte el Látóképet. Szinte semmit sem lehetett látni. A magány és a csend lett úrra az alföldi tájon, csak néha-néha lehetett egy-egy vadlúdcsapat gágogását hallani a távoli messzeségből. Etetés gyanánt (egy spomb segítségével) 1,5-2 kilónyi mennyiségű csemegekukorica került a meghorgászni kívánt helyre, amely a parttól nagyjából 80 méterre helyezkedett el. A pontos távolságban nagy segítséget jelentett az úgynevezett távkimérő karó. Első körben az egyik szerelékem hajszálelőkéjére egy 15mm-es Green Zing aromával teljessé tett Live System, míg a másikra egy Ronnie Rig-en felkínált citrusos pop up került.
Az első ponty valamikor 23:00 körül érkezet. A citrusos lebegő bojli talált gazdára egy kis tükrös személyében. Néhány óra eltelte után, hajnal 2:00 óra magasságában, húzós, és erőteljes kapásnak emeltem be. A hideg vízben is derekasan védekező ellenfelemet nagyjából 10 perc eltelte után sikerült megmerítenem. Egy csodálatos szépségű, aranyszínben pompázó tőpontyot fektettem matracra. A magas hátú, széles példány súlya jóval túlmutatott a 8 kilón. Napfelkelte előtt ismét a Ronnie Rig-é lett a főszerep. Alig egy órán belül újabb telepített apróság és egy tenyérnyi karika keszeg érkezett.
A horgászat további része igencsak eseménydúsra sikeredett, ugyanis szinte óránként jelentkeztek a telepített pontyok. Hiába tettem fel dupla süllyedő csalit, hiába tettem fel hóembert, minduntalan csak kisebb halak érdeklődtek a csalik iránt.
A déli harangszó után, az előttem lévő területre, immár a csemegekukoricát elhagyva, kizárólag csak bojlit „spomb-oztam”. 1 kilónyi mennyiséget etettem be. A hajszálra egy-egy szem süllyedő, 24mm-es csali került, amivel Cifi sietett a segítségemre, mivel 18mm-nél nagyobb bojlikat nem hoztam magammal. Utólag is köszönet érte! A sötétség és a köd ismét hamar eljött. Kezdetét vette a második, egyben utolsó éjszakám. A nagyobb méretű bojlikat ezúttal nem „bántották” a kisebb halak, így reménykedtem, hogy a végjátékig sikerült még legalább egy-két jobb súlyban lévő uszonyost fognom. Éjfél után végre megszólalt a jelző. A zsinórfüstölős kapással érkező vendégem a sikeres akasztás után, viszonylag hamar partközelbe ért, és rövidesen már a merítőháló vendégszeretetét élvezte. Egy igazán különleges, sötétszínű, pocakos tőpontyot sikerült fognom. Újabb kapásokban reménykedve szinte alig jött álom a szememre, de hiába figyeltem a hálózsákom mélyéről, a pontyok már nem táplálkoztak a túra befejezéséig. A kora délutáni órákban intettem búcsút Látóképtől, hisz még hosszú út állt előttem. Tavasszal találkozunk!
Amikor ezeket a sorokat írtam, már csak néhány nap volt hátra az idei évből. És mint, azt sejtettem, valóban a Látóképi túrám volt az utolsó 2017-es, 48 órás horgászatom, és egyben az utolsó írásom is. B.U.É.K. !!! Találkozunk 2018-ban! Kívánok mindenkinek pontyokban és kapásokban gazdag újévet!
Tisztelettel: Pataki Gergely és a Pontycentrum
A cikk forrása: Pontycentrum Magyarország – www.pontycentrum.hu
A cikk szerzője: Pataki Gergely
Köszönjük a Pontycentrumnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a cikket és annak képanyagát!
Partnerünk a Horgászonline webáruház-www.horgaszonline.hu
Megtépte a vitorlás: kést rántott, felugrott a hajóra és vitorlát szabdalt a balatoni horgász