Nem mindennapi élmény az, amikor valaki hatalmas halat fog. Még az olyan dolgok is elhalványulnak mellette, ha több szép ponty, kisebb harcsa akad horogra. Sallai Attila és barátai az ET Spin Blade jóvoltából testközelből tapasztalhatták, mit jelent egy száz kilónál is nagyobb harcsa megfogása folyóvízen. A továbbiakban Attila maga meséli el saját szavaival a fogás körülményeit.

Hiba nélkül állta a sarat

Mintegy fél éve terveztük, hogy kimegyünk az öcsémmel és két barátommal a Pó folyóra horgászni. Tavaly nyáron már voltunk kint és ha nem is fogtuk tele magunkat hallal, azért jó pár harcsával és gyönyörű nyurga ponttyal sikerült tengelyt akasztani. Ezért nem kevés előzetes egyeztetés és szervezés után ismét új időpontban, szeptember harmadikán harcba szálltunk.
Előző este a brigád nagy része meglehetősen elázott, így Benő barátomra hárult az a nemes feladat, hogy törött és begipszelt kézzel vezesse le azt a csekély 800 km-t Ariano-ig. Este 22 magasságában el is indultunk, miután szegény autómat plafonig pakoltuk a horgászathoz elengedhetetlen eszközökkel (6 karton sör, tárcsa , bogrács, gázpalack és egyéb nélkülözhetetlen dologgal).

Reggel 7 órára Ariano-ban voltunk. Gabriella a megszokott szeretettel fogadott minket és a formaságok elintézése után már úton is voltunk a Nagy Hírű Folyó felé, ami vendéglátónk házától kb. 500 méterre található. Dél lett, mire megtaláltuk a megfelelő tábort, aminek a kiválasztása főleg kényelmi szempontok alapján történt. Lehetőleg árnyékos, jól megközelíthető helyet kerestünk, ahol elfér 3 sátor, 2 rod -pod 3-3 bottal, mivel a csapat jó része bojlis horgász.

A kötelező egyhorgos felszerelés

Az első nap a tábor felállításával és pihenéssel telt. Hajnal 4-kor ébredtem, azonnal nekiláttam pergetve vallatni a közeli partokat és akadókat, de sajnos kevés sikerem volt. Amint a többiek felébredtek, elmentünk Mesolába angolnáért, mivel az a kevés tapasztalatunk, ami volt a kuttyogatás terén azt mutatta, hogy ezzel a csalival jó eredménnyel lehet harcsát fogni. A “kis kígyók” beszerzése után öcsém, Benő és Rugó barátom azonnal elindultak egy kis bemelegítő horgászatra. Rugó komám már 200 méterről lkezeit széttárva mutatta, hogy akadt a horogra valami. Az első zsákmány egy 8 kilós, és egy kisebb harcsa volt, amiből az utóbbi rögtön ki lett nevezve paprikásnak, holott alapvetően nem vagyunk húshorgászok. A jó ízű vacsora és koponyánként kb 1 dl méregerős kávé elfogyasztása után indultunk neki az esti kuttyogatásnak. A “parti horgász” szerepét ezúttal Rugó vállalta magára.

20 perc motorozás után értünk el arra a részre, amit a radar és a közös vélemények megfelelőnek nyilvánítottak. Hosszas keresgélés után találtuk egy olyan folyószakaszt, ahol kb 3-4 km hosszan 4-8 méteres vízmélység volt. Amikor megemlítettem az éjszakai kuttyogatást hozzáértő horgásztársaimnak, csak néztek ránk értetlenül, mondván, hogy ez a fajta horgászmódszer kizárólag nappal eredményes. Nos, mi délben, éjjel is és nappal is eredményesen alkalmaztuk. Sötétedés után azzal a különbséggel, hogy inkább a felszín közelében tartottuk a csalihalat. Az említett kolléga másnap már természetesen éjjel indult kuttyogatni…..

Az este jól indult. Előbb öcsémnek érkezett jelentkező a horgára kb 6-7 óra magasságában, de sajnos lemaradt. Itt azért hozzátenném, hogy mivel az olasz hatóságok nem engedélyezik 3-as horog használatát – kivéve műcsalis horgászat- és igen szigorúan büntetik is a próbálkozókat, mi is csak egyes horoggal horgásztunk. Sok kapásunk volt, – szerintem lehetett 8-10 is – de ami akadt, az a csónak előtt köpte ki a horgot, vagy az akasztás pillanatában megszabadult az „angélától”. Hajnal 2-ig ütöttük a vizet eredménytelenül. Kicsit bosszankodva a sok kudarctól befejeztük a horgászatot és visszacsónakáztunk a táborba.

Boldogan a hatalmas zsákmánnyal

Hajnali 4 óra lehetett amikor arra ébredten, hogy jelez az elektromos kapásjelző. Valami irgalmatlanul megindul a bojlis készséggel. A többiek nem mutattak túl nagy érdeklődést, vagy csak nem hallották a folyamatos sípolást. Amire kikászálódtam a sátorból, még mindig húzta. Reméltem, hogy valami kapitális, monster-ponty lesz. Bemostam neki és rögtön éreztem, hogy ez nem a giga nyurga, de azért az ellenállás masszív volt. 10 perc fárasztás után már láttam is a tettest, egy 4-5 kilós harcsa volt az áldozat….hát igen Polgár Karcsi barátom megmondta, hogy a Gigamino csodákra képes.

Reggel, mire felébredtem, a többieket már nem találtam sehol. Bereggeliztem és nekiláttam keszegezni. Jött is pár jó példány a darabosabbjaiból, kb 8-10 db-ot fogtam, megvolt vagy 10 kiló. Mire a többiek visszaértek már jócskán benne jártunk a délutánban. A késői ebéd után rövid szieszta következett, majd a szokásos kávé után irány a csónak. Irány Mesola! Benőre esett az őrködés, pedig ha tudta volna mi vár ránk, nem hiszem, hogy önként vállalta volna……
20 óra magasságában már javában ütötte öcsém a vizet, én éppen szereltem, mert az angolna összetekerte a horgon magát.

Eljátsottunk vele egy ideig…

Kapás! Tesóm felmarkolja a szerelésem, – szúrós tekintetem ellenére – nyeleti, adagolja a zsinórt, akaszt és abban a pillanatban elszabadult a pokol! A bot a vízig hajlik, a horog ül valamiben, azonnal elhajítom a szereléket látom már,, hogy ez a mákostészta belenyúlt a tutiba. Próbálná emelni, de nem jön. A csónak már menetirányba állt, megindult velünk a bokros part felé. Te jó isten – mondom – vagy csak gondolom, mert mindannyian a fárasztás hatása alá kerülünk. Fogtam már pár harit a szereléssel, a 18-as harcsát kb 2 perc alatt a csónakba emeltem, (igen emeltem) a szerelés erőssége brutális. Csak ezt is kibírja….

Tesóm izzad, remeg, ő is érzi nem mindennapi az ellenfél. Két lába a csónak oldalának támasztva, berogyasztva, hátradőlve pumpálja felfelé a szörnyet, aki már veszít néhány métert a zsinórból, de még mindig folyamatosan húzza a féket ami szinte csontra be van tekerve….

Az orsó kerreg, kattog, de hősiesen állja a sarat egyelőre. Ekkor a hal áthúz a csónak alatt, befelé a nyílt víznek. Hihetetlen, sikerült megfordítani! Pedig már a berántó karon volt a kezem, ha netán tolatni kellene a nyílt víz felé. De korai az öröm, amint öcsém követi a halat, az a bot végét és a zsinórt belehúzza az angolna tartóba. Rugóval azonnal ugrunk és tekerjük le a haltartót a fonott zsinórról, sikerrel. Újra szabad a szerelés, öcsém már szabályosan rosszul van. Látom rajta mennyire fáradt, ezért nagylelkűen felajánlom a segítségemet. Neki persze más elképzelései vannak. „Ha beledöglöm, akkor is kifárasztom!” Folyamatosan nyeri vissza a zsinórt az orsóra, kezdem elhinni, talán meglesz. Már láthatóan fárad a hari, megjelennek az első burványok a csónak mellett. Ekkor látom, hogy már vagy 1km-t vitt minket a víz és a harcsa az akasztás helyétől. Az orsó félelmetes hangokat ad, szerintem valamit eldarált a dög a szerkezetben, de a fene bánná, csak tudnánk a csónakba emelni.

…míg újra élesztettük, szabadon engedése előtt

Újabb 20-30 perc fárasztás után megjelent a szörny sziluettje. Nem akartam hinni a szememnek, ez legalább 2 méter! 70-80 kilóra saccoltam elsőre. Már tisztán láthatóak a halon a fáradás jelei, ahogy jön egyre közelebb, megpaskolom a fejét, ahogy a filmekben láttam, de már nem tör vissza a mélybe. Feladta a harcot. Beleakasztom a vágóhorgot és áthúzom az alsó állkapcsán. Rugó szinte azonnal elmarkolta a jobb, öcsém pedig a bal részét a pofájának, természetesen kesztyű nélkül. A gerebenfogak okozta sebeket még hetek múlva is láthattuk öcsém kezén.

MEGVAN! Hárman is alig bírjuk a csónakba emelni. 1-2 másodpercig szólni sem tudunk, de aztán oldódik a feszültség és mindhárman ordítani kezdünk az örömtől. Ha valaki hallott minket, tudhatta, hogy valami hihetetlen dologban volt részünk.
Azonnal a tábor felé vettük az irányt, hiszen tudtam, hogy még 25-30 perc teljes gázon is, ráadásul vak sötétben, ami nem éppen veszélytelen hiszen meglehetősen sok a hordalék a folyón.
Félúton megálltunk hogy vizet mertem a bestia kopoltyújába valamint jó néhány percig folyamatosan locsoltuk. Menet közben rácsörögtem a Benőre, hogy készítse a fényképezőt, mert akadt valami a horogra. Ahogy a táborba értünk, meggyőződtünk róla, hogy sikeresen átvészelte az utat, semmi baja. Aztán csak gyönyörködtünk benne. Hatalmas volt! Most kezdett csak tudatosulni bennünk, mekkora halat is fogtunk.
Reggel azonnal hívtam Gabit, a nagy fogás miatt. Szerettük volna mielőbb lemérni, de a mi mérlegünk csak 50 kg-ig mért. Sikerült szerezni egyet, ami 100 kg-ig lett hitelesítve. Hajrá, jöhet a várva várt mázsálás! Nem volt egyszerű. Egy nagyobb méretű pontyzsákra fektettük rá, amiből folyamatosan kicsúszott. A mérleg akasztóját átfűztük egy karvastagságú dorongon és négyen emelve nagy nehezen sikerült megmérnünk, illetve csak szerettük volna, mert a műszer kiakadt 100-nál. Egészben semmiképpen nem tudtuk volna lemérni, pedig gondolhatjátok mennyire szerettük volna tudni pontosan mennyi is az annyi….

Sokáig tanakodtunk, mi legyen, végül mivel a hal a sok próbálkozástól nagyon kifáradt, úgy döntöttünk, útjára engedjük.
Amikor bementem a városba pizzáért, megmutattam a szakácsnak a hal fotóját és közöltem vele, mi lett a sorsa. Láttam rajta, hogy nem hisz nekem. Sajnos a legtöbb horgász, főként mi magyarok, nem engedte volna el. De ha minden nagyobb harcsát hazavinnénk, akkor jövőre mit fogunk lefotózni, mi szerez nekünk ekkora örömet? Mert a Pó folyó halgazdagsága sem végtelen. Nem kezdek el arról papolni, hogy mindenki engedje vissza a nagyobb harcsákat, mert fölösleges. De ha csak minden második horgásznak fordul meg a fejében a gondolat, már megérte ez a pár sor.

Nos, ennyi volt a története a HARCSÁNAK. Most. Fogtunk még pár kisebb példányt a bajszikból, no meg néhány szebb nyurgát is, de az már szinte nem is érdekelt bennünket. Egy mázsán felüli harcsa – még ha a pontos súlya örökre a Pó titka marad is –, olyan élményt ad, amit csak kívánni tudok minden magyar sporttársamnak!

Forrás: energofish.hu

Az őszi Dunán igazán érdemes próbálkozni, ilyenkor jönnek a nagyobb példányok minden fajból. Amióta alig lehet keszeget fogni úsztatva a Duna-ági helyeimen, kijárok egy-egy gyorsvízi pecára a Nagy-Duna köves, sóderes pályáira, hogy a fenti okok miatt elhanyagolt Emerald Plus match-botom, mely pillekönnyűsége, gerincessége miatt nagyon a szívemhez nőtt, ki ne menjen velem együtt a gyakorlatból. No meg, a változatosság gyönyörködtet.

Ilyenkor alacsony vízállásnál az Energo Team Emerald Plus match 3,90 m-es változatát részesítem előnyben, a tavaszi, nyári mélyebb vizeknél inkább a 4,20 m-est. Általában úszózáshoz 14-es monofilt használok, de mivel az ősz a márnák és a pontyok fő szezonja a Dunán, ilyenkor 16-18-as Specialist Bream damilt teszek fel, mely a halak számára láthatatlan, mivel vízszínű, kellemesen lágy, de mégis elég erős a jobb halak fárasztásához is.

A kilós jászok nagy örömöt tudnak nekem okozni

Előnye még, hogy szakítószilárdságát sokáig megtartja, ami a gyorsvízi úsztatás műfajában nagyon fontos a sok dobás miatt.

A karikakeszeg valaha a legnépesebb halpopuláció volt,
de a kormoránok nagyon megritkították

Természetesen ebben a műfajban az úszó milyensége a legfontosabb, én sokakkal ellentétben egypontos műanyagcsövecskével rögzített, a sodrást jól bíró, vaskosabb fazonokat használok, könnyen cserélhető, állítható, gyorsabb horgászatot biztosít, de azt elismerem, a két pontos úszókkal jobban lehet visszatartani, és messzebbre lehet dobni. A gyorsan áramló, kevergő vízben, a csali lent tartása érdekében mindig egy ponton súlyozok, hat grammtól esetleg ütköző és csúszó ólmot együtt. A horog nagy dilemma

Bezzeg a géb, a dunai horgászat megrontója mindenütt ott van, bár kilósba nem is lenne olyan csúnya hal

Függ a fogható halak méretétől és a csalitól, kenyérhez inkább a rövidszárú, öblösebb Gold Star Tanago nikkel horgai, csonti, giliszta használatakor a Fudo hosszabbszárú, befelé hajló hegyű tűi váltak be nekem a legjobban. A méret szintén a várható halak nagyságától függ, általában 14 – 6-os méret között, kenyérrózsához eleve a nagyobbat ajánlom / a csali a vízben rádagad a horogra!/

.A szilvaorrú keszeg is eltűnőben van

A szerelékem az erős sodrás miatt most hat grammos dundi úszóból, negyven centire a nyolcas Tanago horog felett egy pontban, fixen rögzítve állt, csalinak kenyeret használtam. Az etetés néhány „szenvics”-ből /lapos kőre kötött kenyér/ és sóderral nehezített, Techno ragasztóval keményre gyúrt gombócból állt.

A szép fejesdomolykón nagyon meglepődtem

Az etetés közben itt-ott néhány halugrás fokozta az izgalmamat, bár eléggé távol löttyentek a pipik, látványuk növelte bennem a siker reményét. Mennyi csodálatos halat rejthet ez a fenséges folyam?- tűnődtem magamban, ahogy tekintetem végig siklott az ég kékjét tükröző vízen.

Márna és elejtője

Összerendeztem dolgaim és neki kezdtem úsztatni. Jó darabig nem volt kapás, játszadoztam az eresztékkel, míg végül a távolba elúsztatva elmerült az úszó. A kezem már éppen lendült, hogy visszatekerem a zsinórt, így nagyon gyors volt a bevágás. Furcsán cikázva jött az első hal, fen a felszínhez közel.

Így dolgozik az Emerald Plus match egy jó márna alatt

Egy termetes garda volt az első hal. Kényes, a melegben gyorsan döglő hal, így azonnal szabadon engedtem. Aztán, nem túl sűrűn, de jöttek a karikák, kis méretük ellenére jól verekedtek az erős áramlásban.

Ősszel gyakori zsákmány úsztatás közben a Dunán a kis balin

Kár, hogy számuk rohamosan csappan, régen száz számra lehetett fogni, és nem céltalanul, mert a legfinomabb sütőhal. A vaskos úszót éppen a szendvicsek felett erőszakosan levágta valami, egy kisebb szilvaorrú feszítette magát keményen a horgon.

Az ekkora márnát merítő nélkül alaposan ki kell fárasztani

Egyre nagyobb szünetekkel, de azért jött egy-két hal, például egy közel kilós jász, melynek zöld hátában, tűzpiros uszonyiban hosszan elgyönyörködtem. A nagy, lappincsos dévéreket nagyon hiányoltam, de egy darab sem jött belőlük, pedig az újabb gombócos etetés nekik is szólt. A paducok is nagyon hiányoztak.

A Duna szépséges gyermekei

Összességében nem sok hal esett, de az aranyló őszi napfényben bent állni a húszfokos, tükörsima Dunában, gémek és sirályok víjjogása közepette, és a limányok közötti tükrökben engedgetni az úszót, maga is gyönyörűség. Álmosan elmerült az etetés mögött az úszóm, valahogy már a bevágás pillanatában éreztem ez jó hal lesz.

Nálam többnyire ez a halak sorsa, ússz szabadon!

Egy másodpercig csak állt a sodrásban, aztán lomha lódulásokkal elindult a meder felé, márna. Botom gyönyörű ívben hajlott, éreztem szintén élvezi a fárasztást. Ez a pálca tényleg olyan, mint a pecás meghosszabbított keze.

Folyóvízi úsztatáshoz nálam bevált horgok, fix és csúszó ólmok

Minden apró rezdülést érezni rajta, úgy utána dolgozik a halnak, persze az elmaradhatatlan társ, a Carp Expert Match 4000-es orsó finomra állított fékje minden kirohanásnál segít is neki, ha nem sérült vagy csomós a zsinór, még a nagyobbaknak sincs esélye. A többperces fárasztás végén, még a lábam előtti kis vízből is többször kitört a torpedótestű, bő kettes márna, míg végre sikerült elkapni a grabancát.

Gyors vízen lágy zsinórokat és nagy áttételű, szélesebb dobú orsókat érdemes úszós horgászathoz használni.

A történet egy óra multával megismétlődött, aztán már csak kis balinok, gébek emelgették, rázták az úszót, de így is fenségeset szórakoztam. A hal egyre ritkul ugyan a Nagy-Dunában, de számomra még mindig a legszebb horgászatot nyújtja, mikor gyors vizében eredményesen úsztathatok. Próbálják meg Önök is, igazat fognak adni nekem.

Kifejezetten gyorsvízi úszók, a jobb alsó éjjel is használható, mert az antennáját ki lehet cserélni világító patront

Forrás: energofish.hu

Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt várt. Gyors pakolás után kb. 20 perc alatt értünk ki a tóra és elfoglaltuk a megszokott helyünket, az erdő oldalán, a kis szigettel szembe. Gyors tanácskozás ki hova pakolja le a botokat.

Az Opel horgászbarát, mivel a 3 napi felszerelésünket sikeresen tömörítettük bele és így is kényelmesen kiérkeztünk vele Miháldra, és sikerrel vette az erőben az akadályokat.
Gyors pakolás után kikeverésre kerültek az etető anyagok, mivel most elhatároztuk, hogy nem ólmos módszerrel horgászunk, hanem etetőkosaras megoldással. Én a Haldorádó Vadponty etetőanyagát kevertem ki erjesztett kukorica és annak a nedvének hozzáadásával. A horog alá a több éve erjesztett 2 szem kukorica került egy lebegtetővel. A kukoricámhoz egy két titkos adalékot hozzáadva elértem azt a szintet, hogy rothadó hányás szagra emlékeztessen. Kinyitásakor szinte visszabeszél. Tamás, pedig a saját készítésű mézes muskotályos kukoricát vetette be.

Egy gyors fotó az asztalról, ahol minden a csalizás történt. Ha kipakol az ember, akkor legyen minden kéznél, illetve praktikusan megoldva. PL.: a hungarocell lap azért jó mivel kényelmesen lehet rajta a csalikat felfűzögetni és a felfűző tűt bele lehet szúrni, és így nem veszik el. Gyors csalizás után bevetésre kerültek a botok.

Szépen sorakoznak a botok. Most úgy állítottuk be a botokat, hogy az én botjaim és a Tamás botjai közt kb. 6 méter távolság legyen, mivel a fárasztás miatt elengedhetetlen a botok közti távolság. Én így szeretem, mivel ilyenkor nem kell figyelni, hogy nehogy a melletted horgászó felszereléseit vegye fel a hal te meg pl. amurfárasztáskor a sötétben taposs végig rajtuk.
Ilyenkor célszerű a ponty matracot is a közelbe rakni, illetve a kiemelő szákot is. Mivel én, ha nem feederezek, hanem bojlizok vagy, mint most kukoricával horgászom, nem szeretek a botnál ücsörögni.

A jó kis kényelmi felszerelés jól jön a 3 napos horgászatkor, továbbá egy jó szakács, a rögtönzött reggelinkkor a kiérkezésünk után nem sokkal.

A reggeli készítést egy 4,36 kg-s potyka zavarta meg, amit Tamás barátom fogott a saját készítésű mézes muskotályos kukoricájával, aminek titkát nekem sem árulta el. Amúgy már ezt megelőző hetekben is szépen fogta vele a pontyokat meg az amurokat. Lehet, hogy a jövő csalija?

Nem sokat váratott magára a pici harcsám, ami a szuper erjesztésű ugyanúgy titkos recept alapján erjesztett kukoricára cuppant rá. Be kell vallanom őszintén, hogy én az ilyen pici halnak is nagyon tudok örülni főleg, ha a saját készítésű kukoricámra jön. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy tényleg igaz az, hogy a kukoricára is rámehet a ragadozó hal, de ezt nem csodálom mivel a kukoricám eléggé katasztrofálisan büdös, hogy rámegy a harcsa is.

A nap további része eléggé csendesen tellett. Halnak nyoma sem volt, késő délutánig, mikor Tamásnak a kapásjelzője hangos csipogásba kezdett.

És mikor megpipáltatta készült egy gyors fotó a halról, ami szerintem nagyon jól sikerült. A hal hamar megadta magát, így hamar a kiemelő szákba került.

Egy gyönyörű 2 kg-os potyka, ami Tomi kezében szinte eltörpül.

A visszaengedés pillanata, ami nagyon fontos. Csak annyi halat vigyél haza, ami a megengedett és ne annyit, hogy a hűtő megteljen. Én is csak akkor szoktam elvinni kb.1,5- 2 kg-os halat, ha otthonról parancsba kapom, de ez szerencsére ritkán van. De ha nem szereted, a halat, akkor ne vidd haza. Hagyd élni és nagyra nőni.

Az esti csendélet. Tamás bealudva én ízlelem a pincepörköltet az apósom Lajos, pedig csak pihenget. Az este nagy csendben zajlott. Kisseb csípésekből, vak riasztásokból arra a következtetésre jutottam, hogy jobb odafigyelni, mivel nagyon is mocorognak a vízben a halak. Kb. olyan 22 óra magasságában a jobb oldali kapásjelzőm hangos visításba kezdett és a szvinger koppanásig csattan a boton az orsó dobja meg csak pörgött, ahogy adagolta a zsineget. Bevágás után hirtelen rántás és érezni lehetett, hogy nem pici hal. Kb. 3 perce fárasztottam, mikor hirtelen újabb kitörés és elernyedt a zsineg. Elvesztettem a halat. Ilyenkor szomorú az ember, de ez van, ez van megírva. Miután szerelékemet szemügyre vettem észrevettem, hogy a fent lévő 6-os horgom meggörbült. Ezért egy vastaghúsú 5 horogra cseréltem. Bedobás után nem sokkal ugyanez lejátszódott, de most nem akadt le és elég hamar megadta magát kb. 6 perc kellett hozzá. Mikor fárasztottam a szívem a majd kiesett a helyéről. Főleg akkor, mikor megláttam a halat, hogy mekkora.

Nagyon gyönyörű ez a potyka majdnem olyan hosszú volt, mint a pontymatracom. Remélem másoknak is sikerül kifogni.

Gyönyörű 17,62 kg-os tükörponty. Na ezért érdemes visszaengedni a halakat, hogy pár év múlva ilyen élményekben legyen részünk.

A visszaengedés pillanata.

A másnap kb. 12 óra körüli időben érkezett az első kapás. Egy szép 2,5 kg-os potyka.

A két capoeira harcos horgász módra.

A nap vége felé érkezett egy szép 4,5 kg-os amur majd, késő éjszaka pár szép potyka majd Tamásnak egy 5 kg-os amur. Majd hajnalban egy szép 4 kg-os potyka. Aztán csönd állt be.

A három nap hamar eltelt. Az utolsó nap már kapás nem volt, mivel a front eljövetele nagyon éreztette hatását. Miközben hazafelé tartottunk megbeszéltük, hogy jövőre újból csinálunk egy háromnapos horgászatot, és teszteljük az általunk kifejlesztett újabb csali anyagokat. Azt kívánom mindenkinek, hogy görbüljenek a botok.

Írta: Hokmann Ferenc és Tóth Tamás
Képek: Biczó Lajos
/ HAL-KAN-TEAM /

   A víz felmelegedésével a harcsák egyre szívesebben feljönnek vízközé táplálkozni. A horgászok felfigyeltek arra is, hogy különösen vonzza a bajszikat az íváskor felszín közelében csobogó hal.

A Koós-féle készre szerelt stupek

A szerelék lényege,
a tartó és a fogó horog

A félelmetes erejű
Rubin Cat 270/200-500 gr, IM7 carbon/

A stupekos módszernek a fent leírtak a lényege, a vízfelszín közelében tartja a vergődő csalihalat, a harcsa aláúszik és beszippantja. Igazából, ez az ősi csapóhorgos halásztechnika sportszerűbb horgászváltozata. Szerencsére nem szükséges magunknak összebarkácsolni, Koós Ferenc harcsaspecialista minden hibától letisztult profi szereléke egyszerű és valóban fogós.

A nagy szakítószilárdságú zsinórhoz elég egy minőségi ötvenes orsó

A minőségi Maruto-Koós és Grizly horgok, bárhonnan támad is a hari, jól akadnak, és a végsőkig megtartják a huszonötös, teflonbevonatú „ Power braid” fonott zsinórra szerelhető aparátot.

A harcsából kiálló horgok miatt a  a markolást nem, csak és a szorítófogót ajánlom

A stupek működés közben egy ígéretes sásos szélén

Az ütköztetett fenéksúly helyes beállításánál egyhelyben tartja a stupeket, mely rövid pányván, ferdén állva, körkörös úszásra készteti a csalihalat, de az nem képes feltekerni magát az úszóra.

Az esetleges nagy terhelés miatt a harcsázásnál csak minőségi horgok és kapcsok jöhetnek szóba

A gumiban végződő pányva és a stupek billegése engedi, hogy a harcsa kellő mélyre szippantsa a csalit és a horgokat, aztán meginduljon vele. A készséget érdemes belógó fa alá, hínármező szélére, nádfal elé, kiszögelések környékére tenni, mert a harcsa igyekszik mindig takarásból támadni.

A Rubin Cat 270 spiccének akár százkilós harcsa sem probléma

Íme, a helyes csalizási mód

A stupekos horgászat botja nagy teherbírású, masszív pálca kell hogy legyen, mint a Rubin Cat 270 200-500 grammos változata, mely különösen erős IM7 carbonból készül. A fonott zsinórok elterjedése óta nem kell már hatalmas, nehéz orsókat használni a harcsázáshoz, elég a Quick Fighter 50-es, mely 6+1 csapágyas, harcifékkel, precíziós visszaforgásgátlóval és többek között masszív CNC hajtókarral rendelkezik, amibe igencsak bele lehet kapaszkodni. Könnyített dobjain akár 185 méter 28-as zsinór is elfér.

Egy különösen jól sikerült stupekes éjszaka eredménye

A módszer elsősorban alkonyattól pirkadatig sikeres, bár ívó keszegek mögött elvétve nappal is foghatunk vele. A harcsa elleni végső pillanatokhoz, a négy nagy horog miatt, csak a vágóhorog vagy a szorítófogó használata ajánlott, kézzel semmiképpen ne nyúljunk a harcsa szájába.

Forrás: energofish.hu

Mûszaki adatok:

Az Energo Team halradar apró kis mûszer, akkora az egész, mint egy kompakt fényképezõgép. Felmerülhet a kérdés, hogyan tud versenyre kelni egy ilyen kis „játékszer” a profi radarokkal?

Köztudott, hogy a „nagy” radarokat általában hajóra/csónakra telepítve használják (legalábbis eredendõen arra vannak kitalálva), ezeknél tehát nem szempont a hordozhatóság. Akár 200-400 méter mélységbe is lelátnak, ennek megfelelõen nagy energiájú jeladóval rendelkeznek. Ágyúval verébre, mondhatnánk, hiszen hazai viszonylatban már 10-20 méter is komoly mélységnek számít. Minek cipeljünk hát magunkkal egy színes, szélesvásznú készüléket, féltégla nagyságú, több kilós akkumulátorral, ha tavainkon, folyóinkon nem tudjuk kihasználni annak teljesítményét? Ez a kis kütyü is lelát olyan mélyre, ahová nekünk kell, sokáig elmûködik négy AAA elemrõl, és akár egy ingzsebben is elfér. Csak a kisebb méretû kijelzõvel kell kompromisszumot kötnünk, de ez nem nagy áldozat a hordozhatóságért, és a kedvezõ árért cserébe.

Az Energo Team radar tartozéka egy praktikus tartószerkezet, amellyel a jeladót a csónakhoz rögzíthetjük

A felesleges kábel nem tekereg össze-vissza a csónak alján, mert feltekerhetõ
az alkalmasan kialakított tartóra.

A mérõszondát felcsavarozhatjuk, de akár egy darab dróttal, vagy gyorskötözõ bilinccsel is rögzíthetjük a tartószerkezetre.

Ha egy „profi” radart mobil körülmények között akarunk használni, akkor a cipekedés mellett további gond, hogy házilag kell megoldanunk valahogy a jeladó fej rögzítését is, mert az alapkészlet csak a fix telepítéshez való kellékeket tartalmazza. Ezzel szemben az Energo Team radarnak egy praktikus tartószerkezet is tartozéka, amellyel a jeladót a csónakhoz rögzíthetjük. A csavaros szorító szinte bármilyen kialakítású csónaktesthez jól alkalmazkodik. Ezen kívül szabályozható rajta a bemerülés mélysége, és a csónak adottságainak megfelelõen állítható a dõlésszöge is, hogy a szonda mindig a vízszintre merõlegesen álljon.

A kezelõszerveket egy kis fedél takarja, amely kinyitott állapotban talp szerepet játszik

Az Energo Team radar olyan egyszerûen kezelhetõ, mint egy zsebrádió. Nincs komplikált menürendszere, mindent közvetlenül a gombokkal állíthatunk be.

Az On/Off gomb mibenléte nem szorul különösebb magyarázatra. Mellette a L-M-H tolókapcsolóval az érzékenységet állíthatjuk be alacsony, közepes, és magas fokozatra. A FULL/ZOOM gomb segítségével a mélységterjedelmet tudjuk megadni. FULL helyzetben a felszíntõl 30 méterig terjed a skála, míg ZOOM állásban mi választhatjuk meg a mélységet. A BOTTOM gombpár föl-le nyilaival a „padlót”, a TOP nyilakkal pedig a „plafont” tudjuk megadni a képernyõn, így ráközelíthetünk a minket leginkább érdeklõ tartományra.

A FULL/ZOOM gombot középen, hosszan lenyomva kiválaszthatjuk, hogy a visszaverõdõ szonár jeleket kis sarlók, vagy hal szimbólumok formájában mutassa a kijelzõ. A „föl” nyilak egyszerre történõ lenyomásával pedig a méter és láb egységek között választhatunk. Ezeket a beállításokat kikapcsolt állapotban is megjegyzi a gép.

A jeladó egy jack dugóval csatlakozik a készülék hátulján lévõ aljzathoz.

Sekély, hínáros vízen elõfordulhat, hogy túl sok zavaró jel jelenik meg a kijelzõn. Ilyenkor szükség lehet a jelcsökkentõ közbeiktatására. A kábelbe épített potmétert addig szabályozzuk, amíg tiszta képet nem kapunk.

A kijelzõ bal felsõ sarkában, nagy számjegyekkel látható a mindenkori vízmélység. A másik fõ információforrás a képernyõ alján folyamatosan frissülõ fenékjel, amelybõl nem csak a meder alakjára, hanem a vízfenék állagára is lehet következtetni. A vastag, markáns vonal kemény, jó visszaverõképességû feneket jelent, a vékony, szakadozott fenékjel lágy iszapos, hínáros aljzatra utal.

Tuskós, hínáros területen áthaladva egy mozdulattal kibillenthetjük a szondát a vízbõl, hogy meg ne sérüljön.

Hordozható halradarunkat elsõsorban vándorhorgászok figyelmébe ajánljuk, akik gyakran próbálnak szerencsét új, ismeretlen vizeken. Ezzel a készülékkel rövid idõ alatt áttekintést nyerhetnek a meder alakulatairól, megtalálhatják a víz alatt akadókat, a tó fenekén húzódó régi patakmedret, és más ígéretes haltartó helyeket, így megnõ az esélyük a halfogásra. A készülék alig jelent plusz cipekednivalót. A tartót és a szondát simán elnyeli a botzsák, a központi egység pedig elfér a horgászmellény egyik zsebében.

Ez a radar alkalmasa jégen történõ horgászat megkönnyítésére is. Megspórolhatjuk a lyukak egymás utáni kivágásának fáradtságos munkája.

Elõször söpörjük le a havat a jégrõl és ellenõrizzük, hogy a felület sima. Tegyünk egy kis vizet a jégre és állítsuk rá az érzékelõt. Hagyjuk, hogy az érzékelõ ráfagyjon a jégre, ez kiküszöböli a légbuborékokat az érzékelõ fej és a jég között. Így a 30 cm-nél nagyobb halak – és ha a víz mélysége nem több, mint négy méter -, akkor a fenék formája is jól láthatók.

Figyelmeztetés: A jégre fagyott érzékelõ eltávolításakor, óvatosan ütögessük meg az érzékelõ alját. Ha nem lazul, permetezzünk köré a jégre egy kis vizet. Ismételjük a lépéseket addig, amíg az érzékelõ könnyedén eltávolítható.

Kapható a Horgász Online Áruházban www.horgaszonline.hu

Forrás: EnergoTeam

Kissé fáradtnak éreztem magam, hetek óta betegség gyötör, de úgy érzem inkább az a betegség, hogy nem horgásztam, tehát betegség ide vagy oda, horgászni menni kell, mit kell, kötelező…..Egy kis tóra megyek itt a hajdúságban, az jellemző rá, hogy később vermelnek a halak, a föld alatt rejtőző termálforrások miatt. Gyengének érzem magam(az is vagyok), de a lelkesedés mindent legyőz, egy kiló etetőanyag egy match bot, egy feeder bot, ennyi az egész amit hoztam máshoz sem erőm, sem kedvem nem volt. A felhők gyülekeznek, de még nem esik, habár a magyar időjósok a mai napra valami iszonyatos októberi záporokat ígértek széllel körítve, hátha tévedtek, mert egyelőre úgy néz ki….

Mélység mérés pásztázom a feneket legyező alakban, alig találok törést, ráadásul a víz kicsi, akár át is gyalogolhatnék rajta, de végre megvan, hirtelen jelez a waggler, itt van a haltartó hely, legalábbis remélem….
Jelölöm a zsinórt és lövök, már amennyire pontos lövésnek lehet nevezni, de harmadik próbálkozásra már telibe van találva cralusso úszó, ahogy kell. Persze most derül ki, otthon maradt az élő csali, halas pellet az persze van bőven még a nyári zsennyei kirándulásomról maradt a ládában. Nem bosszankodok, mert ha visszagondolok azokra zsennyei pecákra, hát finoman szólva is évek óta nem volt, ilyen öröm-pecám és ennyi halam. Szóval nem baj, hogy otthon maradt a csonti meg a pinki, nem probléma, itt van egy bevált pellet.
Már tolódik is a waggler antennája, reflexszerűen bevágok, majd kicsit citerázik az orsó, de abbamarad és engedelmeskedik a botomnak egy kisponty, tenyérnyi talán…, de szép mindig örömmel nézem a szaporulatot, nagyon szép, nem 10 kilós, de akkor is szép……

Egymás után jönnek, de alig jutok el az előírt méretig, egy valóságos pontyóvodába csöppentem bele, hiába emelem a csalik nagyságát, ezek a kis halak akkor is felszippantják a csalit a harmonika szájukkal, még a termetesebb fúrt pelletet is, ez van…

Most jut eszembe, hogy legutóbb, állapotomtól függetlenül ki kellett mennem egy horgászversenyre tudósítani, cikkírás céljából és hát megint tanultam valamit. Persze nem szenzáció, nem újdonság sokan ismerik biztosan, de például én és horgásztársaim még nem. Egy kötésről van, egy versenyző mutatta Peti, mint mondta nem használ mást sosem, de én értetlenül néztem rá, hisz minden módszernek megvan a saját kötése, de hajthatatlan volt, mint mondta ez bevált és kész, mind forgókapocshoz, mind füles horoghoz is. Hittem is meg nem is hisz horgot horogkötéssel kötünk, forgókapcsot ki szokásos forgókapocs kötéssel, ki palomárral köti, de Peti egy egyszerűsített uni-csomót alkalmazott.

Eljött hát az ideje,hogy kipróbáljam, ha már ennyi kisponty van itt, majd kiderül jó-e. Dobot cserélek 0,14 mm-re fel, 0,12 mm előkével és az egész felszerelés a forgókapocs mindkét oldalán így lesz kötve, majd keresek egy füles match-es horgot és azt is ugyancsak így kötöm. Nos próba indul, gyönyörűen repül az úszó pontosan, oda ahova kell, megjegyzem ez nem reklám helye, de ilyen jó úszóm nincs is másik mint a cralusso, bámulatos, hiszen 10-15 méterrel messzebb megy mint a többi!!!….Érdekes..
Kicsit feltolja a hal, majd el oldalra, hagyom, majd finoman bevágok, szerencsére, valami izmosabb nyurga ponty a jelentkező, most lehet tesztelni a kötést. Engedem had zenéljen az orsó, mindjárt csökken az ereje és betolom a négyméteres száknyelet, finoman ráfogok az újammal a dobra egyre szorosabban, majd szákolok és nem történt semmi, se csattanás semmi…
Igazság szerint még nem szákolhattam volna, a halnak még volt egy kitörésnyi sansza, de én nem hagytam, ezért szégyellem is magam, csak hát kipróbáltam egy kötésfajtát, mert a puding próbája az evés, ezt mindenki tudja és úgy tűnik bevált.
Megjött az eső, nagy bánatomra, ezért elindulok haza, azt hiszem most is sikerült valamit kipróbálni, tehát egy jó kötéssel több van a tarsolyomba. A kis pontyokkal kiszórakoztam magam, természetesen mindenki ment vissza a helyére, se apu se anyu nem jött, majd legközelebb újra megpróbálom. Máris úgy érzem meggyógyultam, csak a horgászat hiányzott, persze gondolom, ezt a dokinak nem kell tudnia…….

Harangi Csaba

Debrecen

]]> http://horgaszmania.hu/2008/11/irodalmi-palyazatunkra-erkezett-harangi-csaba-oktoberi-probalkozasok/feed/ 0 http://horgaszmania.hu/2008/10/az-interfish-yokozuna-steck-30-esete-a-nagy-csukaval/ http://horgaszmania.hu/2008/10/az-interfish-yokozuna-steck-30-esete-a-nagy-csukaval/#comments Mon, 27 Oct 2008 00:33:51 +0000 horgász http://www.horgaszmania.hu/?p=529   [ Olvasd tovább... ]]]> Hajnalban már a halőrházban találtam Holló Jani bácsit, a szigoráról híres hasznosi halőrt. Mint mindig ezen az Októberi napon is jól elbeszélgettünk, mert 7 órától lehet horgászni csak, de mindketten hamarabb érkeztünk.
13.-a volt Október 13. Valószínű sosem felejtem el. Mondtam Jani bátyámnak, hogy csak balinozni, pergetni jöttem kicsit, és nem is igen maradok sokáig, hiszen dolgom szólít még a délelőtt. El is indultam a gyalogúton kifelé az autóhoz, közben csináltam fotót a hasznosi várról.

A hasznosi vár

Szerelmes vagyok ezekbe a hegyvidéki tájakba, a tóról is csináltam egy hajnali fotót, majd indultam a botért, mert valóban nem sok időt szánhattam a horgászatra.

Hajnal Hasznoson

Igazából balinozni jöttem, de a csuka is gyakran rákap errefelé a vasra, gumira. Célom nem volt, az Interfish Yokozuna 10-30 grammos botot, az Interfish MET fém orsót és a dupla körforgó villantót szerettem volna kipróbálni, természetesen 0,25-ös Interfish zsinóral, hogy minden passzoljon. Igazi, hobbi és sporthogászatra készültem, ráérősen lesz ami lesz, jön ami jön. A pergetés valóban nagyon sportszerű műfaj… kb a századik eredménytelen dobásnál tartottam mikor ránehezedést éreztem a csalin. Azonnal bevágtam és éreztem, hogy megakadt a hal. Könnyen jött a part felé és megláttam a rendkívül tiszta vízben, hogy csuka, méretét igazából nem tudtam megsaccolni, de azt láttam, hogy nem kis hallal van dolgom. Nem sokáig mutatta magát, mert mikor észrevette, hogy baj van mint egy tengeralattjáró indult meg befelé a tározó közepe felé. Ekkor már kezdett gyanús lenni a mérete. A 10-30 grammos bot karikába hajlott, a MET orsó fékje, mint egy óra ketyegett. Ez a felszerelés valóban a legkiválóbbak között van a világon. Elmondani sem lehet mennyire jól dolgozott a bot is, orsó is a hosszú fárasztás közben. Mindvégig tudtam, hogy bármikor elmehet a hal, mert drótelőke nem volt kötve, csak az Interfish 0,25-ös monofil. A fárasztás kb 15-20 percig tartott, a mély gyakran 15 méteres vízben, sok kirohanással. Rendkívül erősek a hasznosi halak. A végén, még azzal is szembe kellett néznem, hogy semmilyen kiemelő eszköz nincs nálam. A csukát annyira ki kellett fárasztanom, hogy kézzel vettem ki a sekély parti vízben. Akkor szembesültem vele, hogy mekkora hallal volt dolgom.

Parton a halam

Teste gyönyörűen ragyogott a felkelő nap sugaraiban, mi horgászok ezekért a pillanatokért élünk, többek között. Dobogó szívvel néztem a gyönyörű halat.

Kívánhat-e egy horgász ettől szebb napkeltét?

A Nap az Ágasvár hegy vulkáni kúpjából bújt elő, és arannyal futtatta be a 8,7 kilós 88 centis csukát. A kezem remegett a fáradságtól,de csak örömöt és semmivel össze nem hasonlítható izgalmat éreztem.

A felszerelés eltörpül mellette

Ekkor kezdett derengeni agyamban, hogy a finom felszerelés mennyire eltörpül a halhoz képest. Azon kívül, hogy nyilvánvalóan szerencsém is volt, (bár fárasztottam életemben jó néhány nagy halat) a felszerelés kiválósága ami hozzájárult ennek a nemes halnak a megfogásához.

A pillekönnyű 10-30 grammos Interfish Yokozuna a kecses erő

Az Interfish Yokozuna bot ránézésre is prémium minőség hát még, ha kézbeveszi az ember, és egy ekkora halat van módjában fárasztani vele.

Az Interfish MET orsó, talpig fém és óramű szerű fék a jellemzői

Az Interfish MET (Metal) orsó minden alkatrésze fémből készült, fékje briliáns szerkezet, szinte hang nélkül dolgozott, pedig egy ekkora hal adott neki munkát rendesen.

Az Interfish dupla körforgó duplán kitett magáért

A szintén Interfish körforgó villantó duplán kitett magáért, hiszen becsapta a halat, és kibírta a terhelést, a 0,25-ös monofil zsinórral együtt is. Tudnak ezek a Németek valamit…

Az öböl kis vizében kapott (bal oldalt)

Érdekes módon halam az egyik öböl aránylag kis vizében kapott, ment a kishalak után. Hamarosan megérkezett Jani bátyám a halőr a gátőr társaságában, megsüvegeltek a szép hal láttán, bár fogtak ebben a tározóban nagyobb csukát is.

A gátőr fotója rólunk

Nem sokáig maradtam utána már, mit adhatott volna többet ez a nap? Szórakozni jöttem és sikerült is. Tudni kell abbahagyni.

Az én fotóm róluk

Sosem felejtem el azt a napot, ugyanúgy mint azt sem amikor Norvégiában fogtam a 95 centis igaz csak 5,5 kilós csukát, a tőkehalakat, az első pontyomat stb… De a cél számomra nem az, hogy mindig egyre nagyobb halakat fogjak, hanem, hogy szórakozzak, fogjak, és néha úgy is jön egy-két nagyobb példány, ami megdobogtatja az ember szívét. És szerencse is kell hozzá természetesen.

Nagyon jól akadt a villantó, alig lehetett kiszedni

A villantó olyan jól akadt, hogy alig lehetett kiszedni az állkapcsok közül. Szerencsés eset, mely nem mindig alakul így.

Megküzdöttünk és most én kerekedtem felül

Nemes küzdelem volt, amiben most én kerekedtem felül, nem mindig van ez így, de igyekszünk jól teljesíteni.
Kívánom minden horgásztársamnak, hogy dobogtassa meg szívüket, legalább egyszer az életben egy ilyen hal.

Bódi Zsolt

A cikkben szereplő horgászcikkeket megvásárolhatja a Horgász Online Áruházban www.horgaszonline.hu

és a Horgász Expressz Áruházban www.horgaszexpressz.hu

Az Interfish Germany Magyarországi nagykereskedője az Interfish.hu www.interfish.hu

]]> http://horgaszmania.hu/2008/10/az-interfish-yokozuna-steck-30-esete-a-nagy-csukaval/feed/ 0 http://horgaszmania.hu/2008/09/csalodas%e2%80%a6/ http://horgaszmania.hu/2008/09/csalodas%e2%80%a6/#comments Sat, 06 Sep 2008 21:35:34 +0000 horgász http://www.horgaszmania.hu/?p=311   [ Olvasd tovább... ]]]> Valóságos csodának tudható be, hogy a munkahelyen elismertek egy napot amikor nem kell dolgoznunk, tehát szabadnap, irány horgászni… Nem is tudom mit kezdjek ezzel a szabadnappal, így egy ismeretlen „műanyag” tavat célzok meg, no nem mintha kedvenc lenne, de itt még nem voltam, meglátjuk mi tud felmutatni a tógazda és vele együtt a tó.

Szép kis tó szerencsére inkább a tisztasága a feltűnőbb mint a mesterséges jellege, én most egy matchbotot, meg egy keményebb pontyozót hoztam, talán elsőre elég ennyi. Máris meglepetés ér hisz egy szabályos számlát nyomnak a kezembe fizetés után, de hamar rájövök miért, hisz ez a tógazda valaha régen az egyik leghíresebb tavat üzemeltette a környéken, ahol minden precízen működött mint az óramű, de elmúlt rég volt….Én még emlékszem a legendás 20 kiló körüli amurokra a Vekeri tóban, de hol van az már, elfújta a szél…

De Pista bá’ itt van, még megvan és tovább csinálja, egy másik helyen, mert hát ő ilyen nem lehet csak úgy ellapozni mint egy oldalt a könyvben.

A tó hátuljában látok valami sást és nádfalat így hát irány oda, meglátjuk mi lesz itt, habár aggasztó milyen halmozgás van, amit csak egy halfajta csinál, ami ennyit jön fel levegőért az bizony afrikai lehet , csak nem rontja el a napomat??

Megpróbálom kikerülni őket hisz nem ezért a halért jöttem. De miért nem is örülök?? Egyszerű, egy horgásznak a sikerért mindig meg kell dolgozni, etetni, mélységet mérni, csúzlizni és így tovább…De.. Ha valaki leül horgászni annyi afrikai harcsát fog amennyitől nem fárad el a karja, mindenféle munka beadása nélkül, nem az igazi szerintem, de van aki máshogy gondolja és a siker felmutatása érdekében csak erre horgászik és bátran sorolja: 11-15-14 kg stb.

Momentán most én itt vagyok és etetek, de máris megrémülhetek, mert az etetésen ott van máris az afrikai, mozog örvénylik a víz, pont ott ahova beetettem, vesztemre kissé halas ízesítésű etetőt hoztam, tehát jönnek a harcsák, sajnos. Csemege csonti variáció, van fent, de minek, máris eltűnik az úszó és kezdődhet a fárasztás csak hát azzal a hallal, amit nem akartam megfogni. Végül is kivettem nagy kínlódások árán a nem kis súlyú halat, de még volt meglepetés negatív formában is. Végül is ki lehet mondani, hogy ez is hal (vagy mutáns, génmanipuláltan) mert az, de meg is sajnáltam hirtelen. Az én pici horgom kivétele után, még ötöt kell kivennem, mind beszakadt szerencsétlen halba, némelyik seb már kissé gyulladtan. Kiveszem mindet belőle majd leápolom egy sprayvel és mehet vissza, végül is hal….Kapás a másik boton megint valami átlag fölötti súlyú egyed de lehet érezni ugyanaz a fajta megint, és még szomorúbb megint tele beszakadt horgokkal!!!! Ápolás és vissza..

Kénytelen vagyok elővenni a fényképezőgép teleobjektívjét, távcső helyett és végignézni hogy horgásznak itt??

Egy apa és kisfia, a felnőtt pedig bőszen magyarázza a fiának mit kell tennie, mert a kisfiú akasztott egy hatalmas afrikait, mondja neki: Húzzad rángasd erősebben, hajolj hátra húzzad rángasd!!! Fékhang semmi, miért is lenne rá van húzva maximálisan. Óriási durranás a gyerek hátraesik az apa szidja a gyereket , hogy nem jól csinálta….

Ezt a jelenetet végignéztem nyolcszor egy más után, mindegyik ugyanígy történt teljesen. A kilencedik alkalommal odament a tógazda, kivette a gyerek kezéből a botot (az apa nem kis felháborodására) kiengedte a féket és kivette a tízkilós afrikait. Majd közölte Pista bá, hogy így kell horgászni!!!

Én már nem dobtam be a botokat elég volt kivenni kettőt a nagyjából, az etetést szétrúgták, a pontyoknak amuroknak se híre se hamva, csak mindenütt afrikai harcsa, ami felvesz mindent: kukorica, csonti, szúnyog, gyurma, szóval mindegy neki.

Inkább leültem beszélgetni a tógazdával, aki hamar kiöntötte a szívét: Nem tudnak itt az emberek horgászni, nem is tudják hogy kell…..Igaza van, láttam.

De hát mit tehet egy tógazda, ha meg akar élni és fenn akarja tartani a vállalkozását nyereséges formában: olyan halat hoz ami mágnesként vonzza a sikerre éhes horgászt, ezért amikor eljön a szezon ideje folyamatosan telepíti, mondhatni hat kiló alatt nem is rakott bele, aminek híre ment. Így meg tud élni legalább. Mondjuk én nem tudtam egy jót horgászni, ahogy én akartam, de az én hibám, miért ide jöttem?

Persze más is járt így, hiszen már messziről látszott egy versenyláda, valamint a szokásos rakós felszerelés 11 méter hosszban. Kis idő múlva már le kellet szállni a ládáról, a piros gumi pedig csak nyúlt, nyúlt és nyúlt amíg bírta…..Ja kérem afrikai invázió van….

Ballagtunk is haza, de helyünkbe csőstül jöttek a behúzott fékes horgászok, akik lelkesen beszélték meg, milyen zsinórt tettek fel, hogy kibírja a vontatást és ne szakadjon el.

Nem tagadom tényleg fogtam halat és fárasztottam is, tényleg kikapcsolódtam a természetben, de ez a sok barbárság kifárasztott. A saját két gyermekem ezen halfajtával tanult meg fárasztani, de ez csak az első lecke volt egy gyermekhorgásznak, legalább tudják mi a fék és a visszaengedés fogalmával, módjával is tisztában vannak szerencsére.. Még rengeteg tanulnivalójuk lesz az életben…, de nem így fognak horgászni, ahogy ma egyesek!!! Bennük nem akarok csalódni….

Harangi Csaba

Kövezés a tengenél izgalmas terep..

Piros X a kemping ahol laktunk, kék X ahol először horgásztunk a tengeren

Ilyen tiszta víz várja a horgászt a Norvég tengerben…

Fáradhatatlan kitartó pergetés a tengerparton….

Az ismeretlen áldozat…

Én a Torsk-al, a többiek tovább pergettek…

Felvétel a kempingben az első tőkehallal,látni a háttérben, hogy néha már havazott

Hiába vallattuk a vizet aznap nem adott többet a tenger…

Az első tőkehal portré…

Csucsu élete első halával…

Véglegesen beköszöntött a tél, de majd jön a tavasz…

Folytatás következik…

Bódi Zsolt