Egy szezont használva azt kell rá mondanom, hogy hibátlan, simán felveszi a versenyt a hasonló tipúsú pontyozó zsinórokkal! Akik ismernek azok tudják, hogy sokat horgászom akadókban, nos itt van igazán szükség jó kopás álló zsinórra. A szilikonos bevonata megkönnyíti a dobásokat. Jó csomó tűrése miatt idén is ez a zsinór mellett teszem le a voksomat!

A következő amiről beszélni szeretnék, az a Kamasaki feeder szettje! Itt kicsit mérges vagyok, régen nem voltak ilyen szettek, amiben szinte minden megtalálható ahhoz, hogy ezt a módszert gyakorolni tudjuk! A szettet a táskánkba pakolva irány a vízpart, és máris horgászni tudunk, és valljuk be 10ezer forintért nem sok mindent kapunk! Az ár ne tévesszen meg senkit, hiszen a Kamasaki minősége már régen a horgászok köztudatában a jó minőséget jelenti!

A NEVIS 50 darabos feederes doboza nyerő páros lehet a fenti szettel együtt, hiszen a hatékony végszerelékek kialakításhoz, ebben a dobozban mindent kis kütyüt megtalálunk, nos és az ára valljuk be őszintén kihagyhatatlan!

Természetesen nem csak a fenti 3 akció él a Horgász Online webáruház oldalán! A másik érdekesség, hogy a termékeiket szimulált 3D bemutatókban is megtekinthetjük, ami azt jelenti, hogy nem csak szemből, hanem akár körbeforgatva is megszemlélhetjük a kiszemelt terméket mielőtt megvásároljuk!.

Tartsatok velünk ebben a hónapban is! Köszönjük! Horgászmánia Team!

A termékeket a Horgász Online Webáruház hivatalos oldalán a www.horgaszonline.hu oldalon vásárolhatjátok meg!

Nem mindennapi élmény az, amikor valaki hatalmas halat fog. Még az olyan dolgok is elhalványulnak mellette, ha több szép ponty, kisebb harcsa akad horogra. Sallai Attila és barátai az ET Spin Blade jóvoltából testközelből tapasztalhatták, mit jelent egy száz kilónál is nagyobb harcsa megfogása folyóvízen. A továbbiakban Attila maga meséli el saját szavaival a fogás körülményeit.

Hiba nélkül állta a sarat

Mintegy fél éve terveztük, hogy kimegyünk az öcsémmel és két barátommal a Pó folyóra horgászni. Tavaly nyáron már voltunk kint és ha nem is fogtuk tele magunkat hallal, azért jó pár harcsával és gyönyörű nyurga ponttyal sikerült tengelyt akasztani. Ezért nem kevés előzetes egyeztetés és szervezés után ismét új időpontban, szeptember harmadikán harcba szálltunk.
Előző este a brigád nagy része meglehetősen elázott, így Benő barátomra hárult az a nemes feladat, hogy törött és begipszelt kézzel vezesse le azt a csekély 800 km-t Ariano-ig. Este 22 magasságában el is indultunk, miután szegény autómat plafonig pakoltuk a horgászathoz elengedhetetlen eszközökkel (6 karton sör, tárcsa , bogrács, gázpalack és egyéb nélkülözhetetlen dologgal).

Reggel 7 órára Ariano-ban voltunk. Gabriella a megszokott szeretettel fogadott minket és a formaságok elintézése után már úton is voltunk a Nagy Hírű Folyó felé, ami vendéglátónk házától kb. 500 méterre található. Dél lett, mire megtaláltuk a megfelelő tábort, aminek a kiválasztása főleg kényelmi szempontok alapján történt. Lehetőleg árnyékos, jól megközelíthető helyet kerestünk, ahol elfér 3 sátor, 2 rod -pod 3-3 bottal, mivel a csapat jó része bojlis horgász.

A kötelező egyhorgos felszerelés

Az első nap a tábor felállításával és pihenéssel telt. Hajnal 4-kor ébredtem, azonnal nekiláttam pergetve vallatni a közeli partokat és akadókat, de sajnos kevés sikerem volt. Amint a többiek felébredtek, elmentünk Mesolába angolnáért, mivel az a kevés tapasztalatunk, ami volt a kuttyogatás terén azt mutatta, hogy ezzel a csalival jó eredménnyel lehet harcsát fogni. A “kis kígyók” beszerzése után öcsém, Benő és Rugó barátom azonnal elindultak egy kis bemelegítő horgászatra. Rugó komám már 200 méterről lkezeit széttárva mutatta, hogy akadt a horogra valami. Az első zsákmány egy 8 kilós, és egy kisebb harcsa volt, amiből az utóbbi rögtön ki lett nevezve paprikásnak, holott alapvetően nem vagyunk húshorgászok. A jó ízű vacsora és koponyánként kb 1 dl méregerős kávé elfogyasztása után indultunk neki az esti kuttyogatásnak. A “parti horgász” szerepét ezúttal Rugó vállalta magára.

20 perc motorozás után értünk el arra a részre, amit a radar és a közös vélemények megfelelőnek nyilvánítottak. Hosszas keresgélés után találtuk egy olyan folyószakaszt, ahol kb 3-4 km hosszan 4-8 méteres vízmélység volt. Amikor megemlítettem az éjszakai kuttyogatást hozzáértő horgásztársaimnak, csak néztek ránk értetlenül, mondván, hogy ez a fajta horgászmódszer kizárólag nappal eredményes. Nos, mi délben, éjjel is és nappal is eredményesen alkalmaztuk. Sötétedés után azzal a különbséggel, hogy inkább a felszín közelében tartottuk a csalihalat. Az említett kolléga másnap már természetesen éjjel indult kuttyogatni…..

Az este jól indult. Előbb öcsémnek érkezett jelentkező a horgára kb 6-7 óra magasságában, de sajnos lemaradt. Itt azért hozzátenném, hogy mivel az olasz hatóságok nem engedélyezik 3-as horog használatát – kivéve műcsalis horgászat- és igen szigorúan büntetik is a próbálkozókat, mi is csak egyes horoggal horgásztunk. Sok kapásunk volt, – szerintem lehetett 8-10 is – de ami akadt, az a csónak előtt köpte ki a horgot, vagy az akasztás pillanatában megszabadult az „angélától”. Hajnal 2-ig ütöttük a vizet eredménytelenül. Kicsit bosszankodva a sok kudarctól befejeztük a horgászatot és visszacsónakáztunk a táborba.

Boldogan a hatalmas zsákmánnyal

Hajnali 4 óra lehetett amikor arra ébredten, hogy jelez az elektromos kapásjelző. Valami irgalmatlanul megindul a bojlis készséggel. A többiek nem mutattak túl nagy érdeklődést, vagy csak nem hallották a folyamatos sípolást. Amire kikászálódtam a sátorból, még mindig húzta. Reméltem, hogy valami kapitális, monster-ponty lesz. Bemostam neki és rögtön éreztem, hogy ez nem a giga nyurga, de azért az ellenállás masszív volt. 10 perc fárasztás után már láttam is a tettest, egy 4-5 kilós harcsa volt az áldozat….hát igen Polgár Karcsi barátom megmondta, hogy a Gigamino csodákra képes.

Reggel, mire felébredtem, a többieket már nem találtam sehol. Bereggeliztem és nekiláttam keszegezni. Jött is pár jó példány a darabosabbjaiból, kb 8-10 db-ot fogtam, megvolt vagy 10 kiló. Mire a többiek visszaértek már jócskán benne jártunk a délutánban. A késői ebéd után rövid szieszta következett, majd a szokásos kávé után irány a csónak. Irány Mesola! Benőre esett az őrködés, pedig ha tudta volna mi vár ránk, nem hiszem, hogy önként vállalta volna……
20 óra magasságában már javában ütötte öcsém a vizet, én éppen szereltem, mert az angolna összetekerte a horgon magát.

Eljátsottunk vele egy ideig…

Kapás! Tesóm felmarkolja a szerelésem, – szúrós tekintetem ellenére – nyeleti, adagolja a zsinórt, akaszt és abban a pillanatban elszabadult a pokol! A bot a vízig hajlik, a horog ül valamiben, azonnal elhajítom a szereléket látom már,, hogy ez a mákostészta belenyúlt a tutiba. Próbálná emelni, de nem jön. A csónak már menetirányba állt, megindult velünk a bokros part felé. Te jó isten – mondom – vagy csak gondolom, mert mindannyian a fárasztás hatása alá kerülünk. Fogtam már pár harit a szereléssel, a 18-as harcsát kb 2 perc alatt a csónakba emeltem, (igen emeltem) a szerelés erőssége brutális. Csak ezt is kibírja….

Tesóm izzad, remeg, ő is érzi nem mindennapi az ellenfél. Két lába a csónak oldalának támasztva, berogyasztva, hátradőlve pumpálja felfelé a szörnyet, aki már veszít néhány métert a zsinórból, de még mindig folyamatosan húzza a féket ami szinte csontra be van tekerve….

Az orsó kerreg, kattog, de hősiesen állja a sarat egyelőre. Ekkor a hal áthúz a csónak alatt, befelé a nyílt víznek. Hihetetlen, sikerült megfordítani! Pedig már a berántó karon volt a kezem, ha netán tolatni kellene a nyílt víz felé. De korai az öröm, amint öcsém követi a halat, az a bot végét és a zsinórt belehúzza az angolna tartóba. Rugóval azonnal ugrunk és tekerjük le a haltartót a fonott zsinórról, sikerrel. Újra szabad a szerelés, öcsém már szabályosan rosszul van. Látom rajta mennyire fáradt, ezért nagylelkűen felajánlom a segítségemet. Neki persze más elképzelései vannak. „Ha beledöglöm, akkor is kifárasztom!” Folyamatosan nyeri vissza a zsinórt az orsóra, kezdem elhinni, talán meglesz. Már láthatóan fárad a hari, megjelennek az első burványok a csónak mellett. Ekkor látom, hogy már vagy 1km-t vitt minket a víz és a harcsa az akasztás helyétől. Az orsó félelmetes hangokat ad, szerintem valamit eldarált a dög a szerkezetben, de a fene bánná, csak tudnánk a csónakba emelni.

…míg újra élesztettük, szabadon engedése előtt

Újabb 20-30 perc fárasztás után megjelent a szörny sziluettje. Nem akartam hinni a szememnek, ez legalább 2 méter! 70-80 kilóra saccoltam elsőre. Már tisztán láthatóak a halon a fáradás jelei, ahogy jön egyre közelebb, megpaskolom a fejét, ahogy a filmekben láttam, de már nem tör vissza a mélybe. Feladta a harcot. Beleakasztom a vágóhorgot és áthúzom az alsó állkapcsán. Rugó szinte azonnal elmarkolta a jobb, öcsém pedig a bal részét a pofájának, természetesen kesztyű nélkül. A gerebenfogak okozta sebeket még hetek múlva is láthattuk öcsém kezén.

MEGVAN! Hárman is alig bírjuk a csónakba emelni. 1-2 másodpercig szólni sem tudunk, de aztán oldódik a feszültség és mindhárman ordítani kezdünk az örömtől. Ha valaki hallott minket, tudhatta, hogy valami hihetetlen dologban volt részünk.
Azonnal a tábor felé vettük az irányt, hiszen tudtam, hogy még 25-30 perc teljes gázon is, ráadásul vak sötétben, ami nem éppen veszélytelen hiszen meglehetősen sok a hordalék a folyón.
Félúton megálltunk hogy vizet mertem a bestia kopoltyújába valamint jó néhány percig folyamatosan locsoltuk. Menet közben rácsörögtem a Benőre, hogy készítse a fényképezőt, mert akadt valami a horogra. Ahogy a táborba értünk, meggyőződtünk róla, hogy sikeresen átvészelte az utat, semmi baja. Aztán csak gyönyörködtünk benne. Hatalmas volt! Most kezdett csak tudatosulni bennünk, mekkora halat is fogtunk.
Reggel azonnal hívtam Gabit, a nagy fogás miatt. Szerettük volna mielőbb lemérni, de a mi mérlegünk csak 50 kg-ig mért. Sikerült szerezni egyet, ami 100 kg-ig lett hitelesítve. Hajrá, jöhet a várva várt mázsálás! Nem volt egyszerű. Egy nagyobb méretű pontyzsákra fektettük rá, amiből folyamatosan kicsúszott. A mérleg akasztóját átfűztük egy karvastagságú dorongon és négyen emelve nagy nehezen sikerült megmérnünk, illetve csak szerettük volna, mert a műszer kiakadt 100-nál. Egészben semmiképpen nem tudtuk volna lemérni, pedig gondolhatjátok mennyire szerettük volna tudni pontosan mennyi is az annyi….

Sokáig tanakodtunk, mi legyen, végül mivel a hal a sok próbálkozástól nagyon kifáradt, úgy döntöttünk, útjára engedjük.
Amikor bementem a városba pizzáért, megmutattam a szakácsnak a hal fotóját és közöltem vele, mi lett a sorsa. Láttam rajta, hogy nem hisz nekem. Sajnos a legtöbb horgász, főként mi magyarok, nem engedte volna el. De ha minden nagyobb harcsát hazavinnénk, akkor jövőre mit fogunk lefotózni, mi szerez nekünk ekkora örömet? Mert a Pó folyó halgazdagsága sem végtelen. Nem kezdek el arról papolni, hogy mindenki engedje vissza a nagyobb harcsákat, mert fölösleges. De ha csak minden második horgásznak fordul meg a fejében a gondolat, már megérte ez a pár sor.

Nos, ennyi volt a története a HARCSÁNAK. Most. Fogtunk még pár kisebb példányt a bajszikból, no meg néhány szebb nyurgát is, de az már szinte nem is érdekelt bennünket. Egy mázsán felüli harcsa – még ha a pontos súlya örökre a Pó titka marad is –, olyan élményt ad, amit csak kívánni tudok minden magyar sporttársamnak!

Forrás: energofish.hu

Az őszi Dunán igazán érdemes próbálkozni, ilyenkor jönnek a nagyobb példányok minden fajból. Amióta alig lehet keszeget fogni úsztatva a Duna-ági helyeimen, kijárok egy-egy gyorsvízi pecára a Nagy-Duna köves, sóderes pályáira, hogy a fenti okok miatt elhanyagolt Emerald Plus match-botom, mely pillekönnyűsége, gerincessége miatt nagyon a szívemhez nőtt, ki ne menjen velem együtt a gyakorlatból. No meg, a változatosság gyönyörködtet.

Ilyenkor alacsony vízállásnál az Energo Team Emerald Plus match 3,90 m-es változatát részesítem előnyben, a tavaszi, nyári mélyebb vizeknél inkább a 4,20 m-est. Általában úszózáshoz 14-es monofilt használok, de mivel az ősz a márnák és a pontyok fő szezonja a Dunán, ilyenkor 16-18-as Specialist Bream damilt teszek fel, mely a halak számára láthatatlan, mivel vízszínű, kellemesen lágy, de mégis elég erős a jobb halak fárasztásához is.

A kilós jászok nagy örömöt tudnak nekem okozni

Előnye még, hogy szakítószilárdságát sokáig megtartja, ami a gyorsvízi úsztatás műfajában nagyon fontos a sok dobás miatt.

A karikakeszeg valaha a legnépesebb halpopuláció volt,
de a kormoránok nagyon megritkították

Természetesen ebben a műfajban az úszó milyensége a legfontosabb, én sokakkal ellentétben egypontos műanyagcsövecskével rögzített, a sodrást jól bíró, vaskosabb fazonokat használok, könnyen cserélhető, állítható, gyorsabb horgászatot biztosít, de azt elismerem, a két pontos úszókkal jobban lehet visszatartani, és messzebbre lehet dobni. A gyorsan áramló, kevergő vízben, a csali lent tartása érdekében mindig egy ponton súlyozok, hat grammtól esetleg ütköző és csúszó ólmot együtt. A horog nagy dilemma

Bezzeg a géb, a dunai horgászat megrontója mindenütt ott van, bár kilósba nem is lenne olyan csúnya hal

Függ a fogható halak méretétől és a csalitól, kenyérhez inkább a rövidszárú, öblösebb Gold Star Tanago nikkel horgai, csonti, giliszta használatakor a Fudo hosszabbszárú, befelé hajló hegyű tűi váltak be nekem a legjobban. A méret szintén a várható halak nagyságától függ, általában 14 – 6-os méret között, kenyérrózsához eleve a nagyobbat ajánlom / a csali a vízben rádagad a horogra!/

.A szilvaorrú keszeg is eltűnőben van

A szerelékem az erős sodrás miatt most hat grammos dundi úszóból, negyven centire a nyolcas Tanago horog felett egy pontban, fixen rögzítve állt, csalinak kenyeret használtam. Az etetés néhány „szenvics”-ből /lapos kőre kötött kenyér/ és sóderral nehezített, Techno ragasztóval keményre gyúrt gombócból állt.

A szép fejesdomolykón nagyon meglepődtem

Az etetés közben itt-ott néhány halugrás fokozta az izgalmamat, bár eléggé távol löttyentek a pipik, látványuk növelte bennem a siker reményét. Mennyi csodálatos halat rejthet ez a fenséges folyam?- tűnődtem magamban, ahogy tekintetem végig siklott az ég kékjét tükröző vízen.

Márna és elejtője

Összerendeztem dolgaim és neki kezdtem úsztatni. Jó darabig nem volt kapás, játszadoztam az eresztékkel, míg végül a távolba elúsztatva elmerült az úszó. A kezem már éppen lendült, hogy visszatekerem a zsinórt, így nagyon gyors volt a bevágás. Furcsán cikázva jött az első hal, fen a felszínhez közel.

Így dolgozik az Emerald Plus match egy jó márna alatt

Egy termetes garda volt az első hal. Kényes, a melegben gyorsan döglő hal, így azonnal szabadon engedtem. Aztán, nem túl sűrűn, de jöttek a karikák, kis méretük ellenére jól verekedtek az erős áramlásban.

Ősszel gyakori zsákmány úsztatás közben a Dunán a kis balin

Kár, hogy számuk rohamosan csappan, régen száz számra lehetett fogni, és nem céltalanul, mert a legfinomabb sütőhal. A vaskos úszót éppen a szendvicsek felett erőszakosan levágta valami, egy kisebb szilvaorrú feszítette magát keményen a horgon.

Az ekkora márnát merítő nélkül alaposan ki kell fárasztani

Egyre nagyobb szünetekkel, de azért jött egy-két hal, például egy közel kilós jász, melynek zöld hátában, tűzpiros uszonyiban hosszan elgyönyörködtem. A nagy, lappincsos dévéreket nagyon hiányoltam, de egy darab sem jött belőlük, pedig az újabb gombócos etetés nekik is szólt. A paducok is nagyon hiányoztak.

A Duna szépséges gyermekei

Összességében nem sok hal esett, de az aranyló őszi napfényben bent állni a húszfokos, tükörsima Dunában, gémek és sirályok víjjogása közepette, és a limányok közötti tükrökben engedgetni az úszót, maga is gyönyörűség. Álmosan elmerült az etetés mögött az úszóm, valahogy már a bevágás pillanatában éreztem ez jó hal lesz.

Nálam többnyire ez a halak sorsa, ússz szabadon!

Egy másodpercig csak állt a sodrásban, aztán lomha lódulásokkal elindult a meder felé, márna. Botom gyönyörű ívben hajlott, éreztem szintén élvezi a fárasztást. Ez a pálca tényleg olyan, mint a pecás meghosszabbított keze.

Folyóvízi úsztatáshoz nálam bevált horgok, fix és csúszó ólmok

Minden apró rezdülést érezni rajta, úgy utána dolgozik a halnak, persze az elmaradhatatlan társ, a Carp Expert Match 4000-es orsó finomra állított fékje minden kirohanásnál segít is neki, ha nem sérült vagy csomós a zsinór, még a nagyobbaknak sincs esélye. A többperces fárasztás végén, még a lábam előtti kis vízből is többször kitört a torpedótestű, bő kettes márna, míg végre sikerült elkapni a grabancát.

Gyors vízen lágy zsinórokat és nagy áttételű, szélesebb dobú orsókat érdemes úszós horgászathoz használni.

A történet egy óra multával megismétlődött, aztán már csak kis balinok, gébek emelgették, rázták az úszót, de így is fenségeset szórakoztam. A hal egyre ritkul ugyan a Nagy-Dunában, de számomra még mindig a legszebb horgászatot nyújtja, mikor gyors vizében eredményesen úsztathatok. Próbálják meg Önök is, igazat fognak adni nekem.

Kifejezetten gyorsvízi úszók, a jobb alsó éjjel is használható, mert az antennáját ki lehet cserélni világító patront

Forrás: energofish.hu

„Hand made” azaz kézzel készített

Egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy az Energo Team Blade család bármelyik botja, legyen az UL pergetésre alkalmas sügerező, vagy a kemény harcsapergető, beleértve az új matchbotokat, a maga nemében a piac legjobb botjai közé tartozik. Mindegyiknek van valami érdekessége, speciális tulajdonsága. A gyártó is igyekszik ebbe a sorozatba a fellelhető legjobb minőséget besorolni. Eddig ez folyamatosan sikerült.

A fontosabb paraméterek

Erős, csavaros orsótartó

Emlékszem mennyien csodáltuk Alan Scotthorne legutóbbi egyéni aranyérmét meghozó, kiváló slideres match-horgászatát. Ezek után nagyon sokat nyilatkozott, és az egyik alkalommal – látszik, hogy nagyon bennem maradt -, azt találta mondani, hogy nagyon szívesen használ akár 0,22-0,25 mm-es zsinórokat is, ha az egyéb feltételek is adottak. Ez majdhogynem istenkáromlás a nagyon finom módszereket alkalmazó versenyhorgászatban. Engem mégsem ez hatott meg, hanem inkább azt mormogtam magamnak, hogy ok, de ehhez már bot is kell. Ami bírja egy igen erős 0,25 mm-es zsinór támasztotta követelményeket, egy hirtelen bevágást, egy sokkszerű megterhelést, s mindemellett nem egy durung, ami már akadályozná a kisebb halak megfogását, vagy eredményes kifárasztását. Ami miatt ezt a kis epizódot felidéztem, az, hogy amikor a Blade match-et először a kezembe vettem, rögtön az jutott eszembe, valami ilyen botra gondolhatott Scotthorne. Majd legközelebb megmutatjuk neki!

A Carp Expert Match az EFTTA által
bevizsgált zsinór – szeretjük is sokféle méretben

Ezúttal kizárólag csemegekukoricával etettünk és horgásztunk

Szóval tesztünk színhelye egy sekély holtág volt, ahol egyenesen a gyékény elé horgásztunk feltolós úszóval. A csalit teljesen lefektettük az aljzatra, kifejezetten nagyobb halak reményében. Ennek érdekében ismerősünk etetett is némi szemes takarmánnyal a megelőző napon, így talán nagyobb esélyünk lesz pontyot fogni. Mert most mi azzal szeretnénk – még egyszer hangsúlyozom -, gyékény előtt tesztelni a bivalyerős Blade Match-et. Itt, ha megakad a jó hal, többnyire a növényzetbe igyekszik, valós boterőre van szükség a megállításához. Ha az első 2 percet kivédekezzük, akkor már az esetek döntő hányadában meglesz a hal.

A Fudo és a Maruto is „fogott” pontyot

A kétfajta úszó, amit használtunk

Balatoni nyelven kicsit lötyögős, hullámzó vízre lehetett számítani, így olyan zsinórt kerestünk, ami süllyedő. Ennek az az előnye, hogy a botspicc és az úszó közötti zsinórszakasz jelentős hányada lesüllyed, a szél nem tud belekapni, s a kisebb áramlások pedig nem tudják az úszót a kívánatos helyről kihúzni. A holtág barnás vizéhez igazodva a Carp Expert Match 0,25 mm-es monofilja mellett döntöttünk.(Hogy matchbotra nagyjából ez a zsinórméret a „teteje”, azt az is jól mutatja, hogy ebből a speciálisan a módszerhez gyártott zsinórból nem is létezik vastagabb.) A nagyobbacska halakhoz és az alkalmazni kívánt kukorica csalihoz 6-os Fudo és 8-as Maruto horgokat kötöttünk fel. Persze a konzervkukoricás etetésre befutnak a kisebb vörösszárnyúk és bodorkák is, ezért horogmérettel és több szem kukoricával próbáltuk a szelektálást megoldani. Megpróbálkoztunk egy önsúlyos wagglerrel, de később be kellett látni, hogy hagyományos, kisebb méretű (3 g) klasszikus nádi feltolós úszóval jobban boldogulunk. Egyszerűen a waggler nem arra való, hogy a gyékény széléhez 5 cm-re dobjunk 80-szor egy délelőtt. Mivel a vízmélység nagyjából egyméteres lehetett, a klasszikus feltolós úszó használata valóban optimális megoldás volt.

Alan Scotthorn épp nem ért rá – pedig ő
is szereti a hasonlóan szigorú matchbotokat

Gyékényben küzdő ponty

Az egész taktika nem volt túl bonyolult, az egynapos etetést felfrissítettük délelőtt jó pár marék natúr konzerv kukoricával, de nem horgásztunk. A helyet csak a délután közepén foglaltuk el újra. Csónakkal közelítettük meg a kikarózott pályát, és a sekély víz miatt nagyon óvatosan álltunk be, nehogy megugrasszuk a környéken tartózkodó halakat. Egyébként varázslatos volt a hely, a tavalyi gyékénycsonkok itt is, ott is mozdultak, láthatóan tele volt hallal a környék. Persze ezek fajtájáról és méretéről előre nehéz nyilatkozni.

Az első ponty

Hiába tettünk a horogra 2, esetenként 3 kukoricát, a nagy szájú vörösszárnyúk így is gyakran megtréfáltak. Gyönyörű feltolós kapásaik, akár nagy halat is sejthettek volna, de a bevágások után, melyekből azért ült néhány, kiderült, hogy még nem pontyról, vagy kárászról van szó. (Ezek után történt egyébként az úszó és horogcsere is.) Ahogy az lenni szokott, az este közeledtével már beesett egy-egy jobb dévér, majd elesett az első majd kilós kárász is. Az esi szürkület legelején aztán sikerült az első pontyot is megakasztani. A gyékény mellett minden kicsit más, a szűk hármas pikkelyes tőponty is olyan ribilliót csapott, hogy aki kissé messzebbről látja, sokkal nagyobb halra gondolt volna. A látványos fárasztás végén, a ponty megtalálta az utat a szákba. A 3,90-es nyéllel a régi bomlófélben lévő gyékény felett kiválóan lehetett parírozni a pontyot, ami felett nem ment el a zsinór, azt vágta, mint a borotva. Át is lett rendezve a pálya, így kissé meglepetésként érkezett nem több, mint 15 percen belül a második ponty, ami bő kettesnek bizonyult, és jóval nyugodtabban viselte sorsát, mint kicsivel nagyobb testvére.

A dévérek mind
igen termetesek voltak

Kerekre hízott kárász – látszik, hogy
egész évben etetik a pályát a horgászok

Ezek után talán nem meglepő, hogy a másnap hajnali napfelkelte már a helyen találta a csónakunkat. Az első bedobást egy vörösszárnyú elragadta, de érdekes módon fajának egyetlen képviselőjeként mutatkozott a nap folyamán. Reggel a kárászok, a pontyok, majd a dévérek voltak aktívabbak. A második dobásra – mint a mesében -, már ponty érkezett. Gyönyörű, kitartott feltolós kapását el sem lehetett rontani. A bevágást követően a gyékény belsejébe indult, de a fullra húzott (!) fék és a bot rugalmassága megállította, és oldalra kényszerülve az első körben ki is ugrott a nyílt víz felé. Itt már verve volt. Nem volt egyébként sem óriás, szintén a kettesek táborát gyarapította. Ebben az esetben a zsinórt megviselte kissé a fárasztás, kellő körültekintéssel feljebb csúsztattam az egy darab ólmot a zsinóron, és újrakötöttem a horgot. Ha zsinórt teherbírásának felső határa közelében használjuk, az esetleges sérüléseire nagyon oda kell figyelni. Ha bármi kis hiba keletkezik rajta, gondolkodás nélkül újra kell szerelni.

A két reggeli ponty szinte ugyanakkora volt

Kellett is a friss kötés, mert a következő ponty igen agresszíven tört be a növényzetbe, és sikerült neki egy ölnyi gazt körberohanni. Patthelyzet alakult ki, ő se tudott kibogozódni, és én se tudtam húzni. Burványlott fel a víz, horgon volt őkelme. Aztán kis pihenés után megindult, szétrúgta a nem túl acélos öreg növényt, és újra közvetlen kontaktust éreztem. Egy ritkásabb részen kifordult a gyékény elé, s onnan már nem is engedtem, kizárólag a szák fölé. Ilyen esetekben történhet az, hogy ha netán elmegy a hal, regélhetjük a barátoknak, hogy milyen nagy nádi szörnnyel hozott össze a sors, amit lehetetlen volt kifordítani a növényzetből. Nos, ez a ponty is az ikertestvére volt az előzőnek, jóindulattal volt 2 felettinek mondható (- nem mértük). Egyszerűen máshogy, máshova akadt a horog, más irányba indult el, ezért tűnt a védekezése nagyjából dupla olyan erősnek. Így reggel is sikerült pontyok tekintetében duplázni. Ezeket már jó fényviszonyok között meg is kellett örökíteni.

Ha nincs rá szükség, engedjük vissza nyugodtan!

Az Energo Team Blade Match újra bizonyította, hogy a „Medium Heavy” pálcája is az erős nyelek közé tartozik, de a „Heavy” már kifejezetten kemény. Kövezzenek meg, már-már olyan erős, hogy nem is való rá ultra vékony zsinór. Ez abszolút nem egy dévérező bot, arra vannak nála sokkal alkalmasabbak. Ez egy igazi prémium anyagból készült, bátran terhelhető nagyhalas pálca. Kifejezetten nagy slider úszókhoz, igen távoli hatékony bevágásokhoz tervezték. Aki szereti a sokgyűrűs bottal a zsinórt meríteni, aki nagytestű úszóval, mélyebb vizekben is a hatékony, gyors bevágást preferálja, annak mindenképp kezébe kell venni 1-2 botot ebből a családból, mielőtt botvásárlásra adja a fejét!

Forrás: energofish.hu

A bot legfontosabb adatai olvashatók a ruhán

A Blade botsorozat az Energo Team életében kétség kívül az egyik legnagyobb sikertörténet. Bármilyen bot is lásson napvilágot ebből a szériából, hamar komoly népszerűségre tesz szert. Nota bene, a Perch Blade pergetőbotok, olyan gyorsan elfogytak, hogy időszakosan, még a nagykereskedés polcain sem marad egyetlen darab sem. A legújabb üdvöske, az Energo Team Carp Blade botcsalád két taggal büszkélkedik. Egy 3,60-as és egy 3,90-es hosszúságú pontyozó bot alkotja a választékot. Mindkét pálca 3 lbs dobósúllyal bír.

A bot anyaga IM12-es carbon

A bot elsősorban bojlis horgászathoz lett kifejlesztve, arra, hogy hatalmasakat lehessen velük dobni, s nagyobb halak fárasztásánál is legyen bennük elég tartalék.

A gyűrűk SIC betétesek és dupla bandázzsal rögzülnek

A spiccgyűrű is kellőképpen erős

A bot anyaga IM12-es, nagy tisztaságú carbon, mely könnyű súlyt, mégis igen komoly erőt kölcsönöz a botoknak. A bot kiváló anyagából származó előny igazán csak a legnagyobb terhelések esetén mutatkozik meg. A horgászat alapműveletei sokkal kevésbé minőségi botokkal is abszolválhatók. Az ördög itt is a részletekben lakozik. Pont akkor van szükség a minőségre, amikor azt a pici pluszt bele kell tenni. Amikor pont 5 méterrel messzebb kellene dobni, esetleg jó lenne a végszerelékhez rögzített PVA zacskóba még több pelletet beletenni, és pontosan a bójára dobni, vagy a fárasztás utolsó fázisában kellene még egy kis erőtartalék, hogy az oldalsó akadótól eltántoríthassuk életünk halát. Na, ilyenkor jönnek elő a kiváló IM12-es alapanyag előnyei, s vegyük észre, ezek pontosan a legfontosabb pillanatok.

Az orsótartóba minden nagyméretű orsó belerögzíthető

A bot minden eleme gondosan lett kialakítva, látszik, hogy a tervezésben pontyhorgászatban jártas emberek is részt vettek. A nagy átmérőjű SIC gyűrűk biztosítják, hogy a zsinór kifutása tökéletes legyen, ami elérhetővé teszi a maximális dobótávolságot. A gyűrűk bandázsolása duplán készült, hogy a blankon véletlenül sem mozdulhassanak meg. A gyűrűk távolsága, és a boton való elhelyezkedése mind-mind a hosszú dobásokat segíti. A spiccgyűrű borított SIC betétet kapott, hogy minden körülmények között védje a zsinórt, hogy az semmiféle sérülésnek ne legyen kitéve.

A stücni szépen van beledolgozva az alsó tagba

Az orsótartója szintén minőségi. Átmérője passzol a bothoz, fogása kényelmes, de ami ezeknél is fontosabb, hogy elég nagy ahhoz, hogy a nagy kapacitású horgászorsókat is magába fogadja, és stabilan rögzítse a nyélhez. A bot egyensúlya itt kevésbé kerül előtérbe, mint a pergető botoknál, hisz itt jobbára a rod podon pihen a nyél, és csak bedobás, vagy fárasztás során tartjuk a kezünkben, amikor olyan erőhatások érik, melyek miatt nincs nagy jelentősége az egyensúlyi pontnak. Az orsótartó elhelyezésének sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy a boton megfelelően stabil és kényelmes fogás essen a nagy bedobások alkalmával. Mindkét kezünknek stabil helye van. A hátsó EVA nyélnek, ami a bot záró szakaszán található, a stabil dobásokon túl szerepe lehet a rod podon való elhelyezésben is. Kapás esetén a megvastagított rész is segíthet abban, hogy a nyél ne mozdulhasson meg az állványon. Ennek szerepe lehet a kapások megfelelő észlelésében és természetesen abban is, hogy a botot biztonságban tudjuk addig is, amíg a kapásra várakozunk.

A toldás-szakaszok falvastagsága példaértékű

Kovács Adrián kapásra várva

Mindkét bot kétrészes, stücnis illesztésű. A nagy dobótávú botok esetében a toldás kialakítása kulcsfontosságú. Alapvetően fontos, hogy a bot harmonikus hajlása, rugalmassága biztosítva legyen, mert ezek a tulajdonságok is kiemelt szerepet kapnak a maximális dobótávolság elérésében. Ha a toldás túl hosszú, a bot közepe nem fog megfelelő parabolikát felvenni, ha túl rövid, akkor viszont gyengítheti a botot. Ezért kell ezt optimálisan belőni. A megoldás a megfelelő hosszúságú, de bivalyerős csatlakozás. Rendkívül fontos a befogadó tag minősége és megfelelően erős kialakítása, mert erre nehezedik a legnagyobb erőhatás terhelés esetén.  Szükséges a megfelelő falvastagság, de a külső erősítő bandázsolás minősége is fontos. Külön lefényképeztem a toldás anyagvastagságát, mely garancia a megfelelően erős kapcsolatra. Terhelhető, pontos és biztos toldást eredményez.

Szákban a jó ponty

Rendkívüli pontosság szükségeltetik egy ilyen kiváló bot gyártása során, ezért sem lehet ezeket a munkafolyamatokat kizárólag gépekre rábízni. De a legjobb, ahogy a Carp Balde esetében is van, ha kézzel elvégzett munkafolyamatok során nyeri el végső formáját a bot. Erre utal a nyélen a „Handmade” felirat, mely további garancia a minőségre.

Ezúttal a 3,60-as bottal bizonyítottunk a pontyoknak

A teszt során a 3,60-as változatot próbáltuk ki, mert ezúttal nem a dobótávolságon, hanem a pontosságon és az erőn volt a hangsúly. Itt érdemes megemlíteni, hogy ezek a botok a nádi, úszós horgászatok fontos kellékei is. Itt a 3,60-as hossz használható ki a pontos nádszéli dobások kivitelezésében. No és persze a fárasztások során, amikor magas bottal követhető a hal a gyékényesben is, sőt, ha megfelelően erős zsinórral vagyunk felvértezve, akár a ponty megállítása is lehetséges teljesen beszorított fékállás mellett. Aki akasztott már „öreg” nyurgapontyot egy nádas mellett, az tudja, hogy milyen elképesztő erőhatásoknak kell ilyenkor ellenállni. Erre csak a legjobb minőség képes. Mert nem csak az a fontos, hogy betonbiztosan megállítható legyen a nagy ponty, hanem az is, hogy a soros kitörésre még legyen tartalék a botban, még képes legyen hajolni egy kicsit, hogy kivédje az esetleges horogtörést, vagy épp a hal szájának szakadását. Mert az eltökélt kapitális nyurgák olyan erővel indulnak el, hogy akár a saját szájukat is képesek szétszakítani a szabadulásuk érdekében. De ha a bot a kritikus pillanatban képes még egy kicsit hajlani, lehetséges, pont ennyi kell ahhoz, hogy a halunk lefékeződjön, és megfordítható legyen. Itt utalnék vissza a korábbi megjegyzésre, hogy nem folyamatosan kell egy botnak a csúcson lenni, de abban a megfelelő pillanatban igen. Ez adja a különbséget.

Az ET Carp Balde tudja ezt, és ez emeli vetélytársai fölé.

Forrás: energofish.hu

Kora hajnali Holt-Tisza

Ráadásul a hirtelen ötlet miatt már tűzőszúnyogot sem kaptunk, maradt csalinak a csonti, a giliszta és a kukorica. Mivel a szelet továbbra sem szeretjük, de a kényelmet annál inkább, ismét csak csónakból tettük próbára a szerencsénket. Ennek a lehetőségnek az egyik legfontosabb eleme, hogy a holtágban felkereshetjük azt az oldalt, ahonnan a szél fúj, és úgy fordíthatjuk a ladikot, hogy a légmozgás hátulról érkezzen. Így a dobásaink könnyedebbek lesznek, a lőtt csonti oda száll ahova szeretnénk, és nem utolsó sorban a felszín is viszonylag sima marad, ami a kapások észlelését teszi egyszerűbbé. Választhatunk hát egy árnyalatnyival könnyebb úszót is… Szóval ilyen helyet partról nem feltétlenül találnánk, vagy ha igen, nem biztos, hogy szabad lenne. Továbbá partról sokkal nagyobbat kellene dobni, hogy a bő 3 méteres medret elérjük, így meg a csónakkal oda lehet állni a medertörésre, és kényelmes távolságra horgászni. Bizony, ahogy idősödik az ember, egyre fontosabb lesz a kényelem. (Istenem hol van az már, amikor a meredek, beton csatornafalon elhorgásztam 4-5 órát!)

Először 12-14-es horgokkal kezdtünk…

A felszerelést nem bonyolítottuk túl. A Kamasaki 3,90-es, Champion match-ét dugtuk össze egy hátsófékes, Banax Iris 2000-es orsó partnereként. Nyugodtan írhatom, hogy szokás szerint a Carp Expert kiváló etetőanyagait házasítottuk a Tímár Mix hasonló színvonalú kajáival. A meleg nyárra tekintettel nem a édes, karamelles ízeket hangsúlyoztuk, ezért került bele sajtos folyóvízi kaja is – mindenkinek ajánlom. Ez egy kicsit tapadósabb, nagyobb szemcsézetű összetevő, ezért túl nagy százalékban ne keverjük, de az íze még 20-25%-ban is érezhető.

…de aztán a halak mérete miatt nagyobbakra váltottunk

A tiszai matchezés egyik legfontosabb kitétele, hogy az etetést úgy kell megoldani, hogy felkészültek legyünk arra, hogy a horgászat második felét már nem az aljzathoz közel, hanem akár félvízre emelve a csalit fogjuk eltölteni. Tapasztalatom szerint az alapozó etetést felesleges eltúlozni, az igen jó adottságokkal rendelkező vízen általában hamar megjönnek a halak és jól tudjuk menedzselni a csalogatást a ráetetéssel. S ekkor már figyelembe kell venni, hogy milyen mélységben kapjuk a kapások zömét. Ha azt látjuk, hogy a halak hajlamosak feljebb mozdulni, az etetőanyagot is úgy kell koncentrálni, hogy már félvízen kifejtse hatását. Ehhez ismerni kell néhány alapszabályt az etetőanyaggal kapcsolatban.

Egy önsúlyos wagglerrel mentünk neki a halaknak

Ha az a cél, hogy az etető az aljzaton legyen aktív, és minimalizálni szeretnék a szétbomló etetőanyagból felfelé induló részecskék arányát, akkor kissé túl kell vizezni a kaját, akár hosszabb időn át is állni kell hagyni nedvesen horgászat előtt. Az alaposan átázott alkatrészek, kevésbé hajlamosak felfelé indulni.

Az antenna alatti vékony szár miatt a feltolós
kapások nagyon látványosan jelennek meg

Míg ha az a feladat – mint esetünkben is -, hogy az etetőanyagból jó része a vízközt maradjon, vagy ha le is jut az aljzatra, onnan bomlás után felfelé induljon, máshogy kell nedvesíteni. Inkább hirtelen nedvesítés javasolt, amely után a gombócok jól formázhatók, de összetevői nem áznak át idő előtt. Ezért bedobás után, ahogy vízre ér egy ilyen gombóc, szinte azonnal bomlik, és felhőt hagyva süllyed. A különféle könnyű morzsák pedig valóságos liftezésbe kezdenek, és vertikálisan is bejárnak egy utat.

Ezekből az etetőanyagokból válogattunk

Ezt a fajta etetési technikát a Tisza-tavon igencsak szeretik a nagyobb dévérek és különösen a laposkeszegek.  Ha kifogunk egy áradásos napot, amikor az egyébként stabil nyári vízállás inkább emelkedik pár cm-t, mintsem süllyed, akár nagyon komoly zsákmányra is számíthatunk.

Egy középkategóriás match, átlagos dobósúllyal

Az első halak karikakeszegek voltak

A Tisza-tavon, bármennyire jó víz is, szükség van a pontyállomány telepítéses megsegítésére. Ezek a telepítések jelentős része 3 nyaras pontyokból áll, s a horgászszezon legfrekventáltabb időszakára koncentrálódik. Ennek eredményeképp, elég sok ponty van a rendszerben, s javarészük méretes, elvihető. Mivel pont egy ilyen telepítés után voltunk néhány nappal, megvolt az esély rá, hogy beköszön egy ponty is.

A hátsófékes Iris szépen dolgozott

Mivel készültünk a vízközti horgászatra egy 4+2 grammos úszó mellett döntöttünk. Az önsúly segít a könnyed és hibátlan dobások kivitelezésében, és a zsinórra már nem kell túl sok ólmot nyomni, ami a szerelék lassú süllyedését teszi lehetővé, melynek során a vízközt bóklászó dévérek és laposkeszegek több időt kapnak a csali észlelésére és elragadására. A Dinó úszó vékony antennája, és rövid jelző szakasza, kiválóan alkalmas a feltolós (vízközti emelős) kapások jelzésére.

A laposkeszegek kiváló sporthalak

A dévérek java félvízen kapott

A sok magyarázat biztosan hasznos, de lássuk, hogyan alakult a mi napunk! A néhány cm-es áradás összejött, Kisköre épp duzzasztásos szakaszban volt, ez megalapozta a fogásokat. Hihetetlen, hogy ez milyen sokat számít! Egyébként hétköznap volt, és nagyon kevesen voltak vízen. A hajnali nádi pontyozók hazatérte után, szinte egyedül horgásztunk tovább, tehát semmilyen más etetés nem zavarta meg taktikánk helyes kivitelezését. A fenéken kezdtük meg a horgászatot, csonti csalival. Az első kisebb karikák rögtön jelentkeztek. Az első hajnali órában sajnos nem jött meg a ponty – hiába reménykedtünk benne. Viszont rövidesen szép dévérek érkeztek, és nem kellett sokat várni az első laposkeszegre sem. Ez utóbbi jó hír, hisz ez a faj rendre nagyobb csapatokban jár, ha egy jött, várhatjuk a többit is.

Siklik a víz tetején a karika a szák felé

Ahogy egyre több feltolós kapást kaptunk vált egyértelművé, hogy a halak a víz felsőbb rétegébe igyekeznek a csalival, ezért a 2-3 halankénti, egykezes ráetető gombócokat egyre kevésbé nyomtam össze, hogy rásegítsek a vízközti horgászatra. A 3,60-as vízen a második óra végén már 2 méteres eresztékkel horgásztam, s még így is voltak feltolós kapások. Így a horgászatunk felgyorsul, aminek főleg egy versenyen lehet igazán jelentősége. Ebben az időszakban már szinte kizárólag dévér és laposkeszeg érkezett, ha időnként visszaváltottam az aljzat fölé, akkor húzták el a karikakeszegek az úszót.

Voltak benne darabosabb példányok is

A slusszpoén a ponty volt

A slusszpoén a legutolsó dobások egyikével érkezett. Épp egy fenék feletti gilisztás csalizást alkalmaztam, amikor elhúzós kapásra, komoly ellenállás érkezett. A nap már igen magasan járt, a meleg kezdett túlzó lenni, mégis ekkor érkezett meg a ponty. Szerencsére a sok “egyszerű” keszeg mellett is be volt állítva a Banax fékje, s a 14-es előke ellenére gond nélkül tudott elrohanni a hal. Jó 15 méteres kirohanással indított, majd elkezdett körözni. Türelmesen kényszerítettem egyre közelebb, hogy végül harmadik próbálkozásra megálljon a szák felett. Meglett! Olyan 2,5 kg-os tőponty vesztett rajta a horgon, biztosan a telepítettek közül való volt, kissé zaklatott pikkelyzete legalábbis erről árulkodott. Ezúttal utaztunk tovább, így semmiképp nem akartunk halat megtartani, így a közel 15 kg-os fogás visszanyerte szabadságát.

Pár órás horgászatunknak szép zsákmány lett a jutalma

A nagy nyári melegben jólesett a hajnali hűvösség, és szerencsére a jósolt szél sem érkezett meg. Ezt eleinte szerettük, de ahogy a forróság nőt, úgy kezdtük a nulla légmozgást sajnálni. Ilyenek vagyunk mi horgászok, az is baj, ha van, az is ha nincs… Mindenesetre ismét bebizonyosodott, hogy a Tisza-tó még mindig az ország egyik legmegbízhatóbb vize, keszegállománya kiemelkedő, és a pontyaira is számíthatunk – aha van egy kis szerencsénk.

Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt várt. Gyors pakolás után kb. 20 perc alatt értünk ki a tóra és elfoglaltuk a megszokott helyünket, az erdő oldalán, a kis szigettel szembe. Gyors tanácskozás ki hova pakolja le a botokat.

Az Opel horgászbarát, mivel a 3 napi felszerelésünket sikeresen tömörítettük bele és így is kényelmesen kiérkeztünk vele Miháldra, és sikerrel vette az erőben az akadályokat.
Gyors pakolás után kikeverésre kerültek az etető anyagok, mivel most elhatároztuk, hogy nem ólmos módszerrel horgászunk, hanem etetőkosaras megoldással. Én a Haldorádó Vadponty etetőanyagát kevertem ki erjesztett kukorica és annak a nedvének hozzáadásával. A horog alá a több éve erjesztett 2 szem kukorica került egy lebegtetővel. A kukoricámhoz egy két titkos adalékot hozzáadva elértem azt a szintet, hogy rothadó hányás szagra emlékeztessen. Kinyitásakor szinte visszabeszél. Tamás, pedig a saját készítésű mézes muskotályos kukoricát vetette be.

Egy gyors fotó az asztalról, ahol minden a csalizás történt. Ha kipakol az ember, akkor legyen minden kéznél, illetve praktikusan megoldva. PL.: a hungarocell lap azért jó mivel kényelmesen lehet rajta a csalikat felfűzögetni és a felfűző tűt bele lehet szúrni, és így nem veszik el. Gyors csalizás után bevetésre kerültek a botok.

Szépen sorakoznak a botok. Most úgy állítottuk be a botokat, hogy az én botjaim és a Tamás botjai közt kb. 6 méter távolság legyen, mivel a fárasztás miatt elengedhetetlen a botok közti távolság. Én így szeretem, mivel ilyenkor nem kell figyelni, hogy nehogy a melletted horgászó felszereléseit vegye fel a hal te meg pl. amurfárasztáskor a sötétben taposs végig rajtuk.
Ilyenkor célszerű a ponty matracot is a közelbe rakni, illetve a kiemelő szákot is. Mivel én, ha nem feederezek, hanem bojlizok vagy, mint most kukoricával horgászom, nem szeretek a botnál ücsörögni.

A jó kis kényelmi felszerelés jól jön a 3 napos horgászatkor, továbbá egy jó szakács, a rögtönzött reggelinkkor a kiérkezésünk után nem sokkal.

A reggeli készítést egy 4,36 kg-s potyka zavarta meg, amit Tamás barátom fogott a saját készítésű mézes muskotályos kukoricájával, aminek titkát nekem sem árulta el. Amúgy már ezt megelőző hetekben is szépen fogta vele a pontyokat meg az amurokat. Lehet, hogy a jövő csalija?

Nem sokat váratott magára a pici harcsám, ami a szuper erjesztésű ugyanúgy titkos recept alapján erjesztett kukoricára cuppant rá. Be kell vallanom őszintén, hogy én az ilyen pici halnak is nagyon tudok örülni főleg, ha a saját készítésű kukoricámra jön. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy tényleg igaz az, hogy a kukoricára is rámehet a ragadozó hal, de ezt nem csodálom mivel a kukoricám eléggé katasztrofálisan büdös, hogy rámegy a harcsa is.

A nap további része eléggé csendesen tellett. Halnak nyoma sem volt, késő délutánig, mikor Tamásnak a kapásjelzője hangos csipogásba kezdett.

És mikor megpipáltatta készült egy gyors fotó a halról, ami szerintem nagyon jól sikerült. A hal hamar megadta magát, így hamar a kiemelő szákba került.

Egy gyönyörű 2 kg-os potyka, ami Tomi kezében szinte eltörpül.

A visszaengedés pillanata, ami nagyon fontos. Csak annyi halat vigyél haza, ami a megengedett és ne annyit, hogy a hűtő megteljen. Én is csak akkor szoktam elvinni kb.1,5- 2 kg-os halat, ha otthonról parancsba kapom, de ez szerencsére ritkán van. De ha nem szereted, a halat, akkor ne vidd haza. Hagyd élni és nagyra nőni.

Az esti csendélet. Tamás bealudva én ízlelem a pincepörköltet az apósom Lajos, pedig csak pihenget. Az este nagy csendben zajlott. Kisseb csípésekből, vak riasztásokból arra a következtetésre jutottam, hogy jobb odafigyelni, mivel nagyon is mocorognak a vízben a halak. Kb. olyan 22 óra magasságában a jobb oldali kapásjelzőm hangos visításba kezdett és a szvinger koppanásig csattan a boton az orsó dobja meg csak pörgött, ahogy adagolta a zsineget. Bevágás után hirtelen rántás és érezni lehetett, hogy nem pici hal. Kb. 3 perce fárasztottam, mikor hirtelen újabb kitörés és elernyedt a zsineg. Elvesztettem a halat. Ilyenkor szomorú az ember, de ez van, ez van megírva. Miután szerelékemet szemügyre vettem észrevettem, hogy a fent lévő 6-os horgom meggörbült. Ezért egy vastaghúsú 5 horogra cseréltem. Bedobás után nem sokkal ugyanez lejátszódott, de most nem akadt le és elég hamar megadta magát kb. 6 perc kellett hozzá. Mikor fárasztottam a szívem a majd kiesett a helyéről. Főleg akkor, mikor megláttam a halat, hogy mekkora.

Nagyon gyönyörű ez a potyka majdnem olyan hosszú volt, mint a pontymatracom. Remélem másoknak is sikerül kifogni.

Gyönyörű 17,62 kg-os tükörponty. Na ezért érdemes visszaengedni a halakat, hogy pár év múlva ilyen élményekben legyen részünk.

A visszaengedés pillanata.

A másnap kb. 12 óra körüli időben érkezett az első kapás. Egy szép 2,5 kg-os potyka.

A két capoeira harcos horgász módra.

A nap vége felé érkezett egy szép 4,5 kg-os amur majd, késő éjszaka pár szép potyka majd Tamásnak egy 5 kg-os amur. Majd hajnalban egy szép 4 kg-os potyka. Aztán csönd állt be.

A három nap hamar eltelt. Az utolsó nap már kapás nem volt, mivel a front eljövetele nagyon éreztette hatását. Miközben hazafelé tartottunk megbeszéltük, hogy jövőre újból csinálunk egy háromnapos horgászatot, és teszteljük az általunk kifejlesztett újabb csali anyagokat. Azt kívánom mindenkinek, hogy görbüljenek a botok.

Írta: Hokmann Ferenc és Tóth Tamás
Képek: Biczó Lajos
/ HAL-KAN-TEAM /

A kifogott halak mintha egy szado-mazo filmből léptek volna elő, hiszen mindegyik, főleg a tükrösök oldala olyan volt, mintha korbáccsal csapkodták volna össze őket. A magyarázat inkább prózaibb, mint perverz. A bokrokra telepedett kagylók, az akadóban mozgó, bujkáló halakat szépen rendben összevagdosták. Ez jel a horgásznak, hiszen egyből látható kinek hol a kedvenc helye. Természetesen nem indulunk esélytelenül ezen halak megfogását illetően, némi előkészület után sokkal jobb %-ban fogjuk őket horogra csalni.

A felszerelésről…

Mindenképpen erős min 3lbs botot ajánlok, a keményebb fajtából. Érdemes előtt egy kicsit meglengetni, és ha hamar visszaáll, akkor megfelelő. Ezt demonstrálni itt és most nem tudom, de ki kell próbálnia mindenkinek. Az orsó min. 60-as méretű, megbízható, masszív fém belsővel. A zsinór az alsó méretet mondom 35-ös de inkább 40-es.(!)

Bevetésre várva…

Mindenképpen kell előtét zsinórt használnunk, ami nálam 60-65-ös méretű monofil. Mondjuk egy fajta zsinór, a Colmic Fender 50-es , rózsaszínes monoja meglepő módon jól működik, jól bírja a kiképzést. Van még két kedvenc a Spro Guardian 55 mm-es és a Gardner által forgalmazott Slinky, ami 55-mmről indul. A leadcore, ha használsz 45 lbs, az előke 30 lbs minimum! A horog min 2-es méretű, 1-es és 1/0-ás méret sem elvetendő, de a 2-es méret az alap. Nagyobb halaknál a vékony húsú horgok végig szántják szájukat és halvesztést okoz. Egy vastaghúsú horog nem okoz akkora sérülést mint gondolnánk, valamint a nagy méret biztosabb tartást eredményez.

Nos gondplom aki ezeket a sorokat olvassa, az most felszisszen, hiszen akar egy daru adatit is írhattam akár. Az igaz, hogy nem egy feederes pecáról van szó! (mély tiszteletem nekik is)

Az általam látogatott pálya, sajnos ezekkel a felszerelés paraméterekkel működik.

Ha nem tudjuk behordani, akkor viszont nagyon pontos dobálós pecára van szükségünk, és itt nem feltétlenül kell 200 méterekre húzni, egy ilyen távolságból nem is működik, esélytelenek vagyunk.

Enemy territory

Ebben a pár mondatban már is olyanokat írtam le, ami nálam komoly gondokat okozott, hiszen sok mindent újra kellett tanulni. Legfőképpen a pontos dobást, amit valljuk be nem sokan tudunk kivitelezni. Lehet gyakorolni az udvaron, alsó lendítéssel mondjuk egy lavórt célozgatva! Hogy hülyéskedem e? Nem sajnos…

Többször feladtam a dolgot, és más pályák felé néztem, a kényelmes megoldásokat választottam, a kockáztatás még nem tetszett. Egy végszerelékkel akár egy évet is végig horgászunk módszert el kell felejteni. Ügyelnünk kell a horgunk hegyére is, hiszen ma már eljutottam arra a szintre, hogy ami nekem már nem jó, az még másnak megfelelő élesség. Nagyon egyszerű egy régi módszer, a köröm próba, ha nem úgy teljesít a horog ahogy kell dobom ki! Hidd el érdemes, hiszen ez a kritikus pont a végszereléknél.

Elhagyós-leoldós

A másik fontos rész a végszereléken az ólom kérdése. Lenni ólom vagy nem lenni? Ezt itt a kérdés..Nos mindenképpen vissza kell vágnunk az ólom klipsz akasztóját, nagyon sok és jó márka van a piacon, és néhány speciális elhagyós megoldás is létezik. Nekem legjobban a nyáron nálunk járt teszt csapat, a S-carp módszere tetszett.

Ólom helyett kavicsot nekik…

A módszer lényeg, hogy az ólom klipszbe egy forgó kerül, majd abban egy kb 0,5 cm szélességű bicikli belső gumidarab. Ebbe megy a kavics, a belső darabot a forgóba kell hurkolni. A hal a kapáskor a fejét rázva menekülni próbál, és ekkor a kavics a gumiszorításából ki fog szabadulni. A szerelék egy pillanat alatt megkönnyebbül, ami mit érdekes módon a halaink nagy része a felszínre fog törni. Ha hiszitek hanem, én sem hittem még nem láttam a saját szememmel.

Nos itt csak egy szépség hiba van! A kavicsos cumót csak csónakkal lehet bevinni és nem lehet vele dobálni. És ahol nem lehet dobálni sajnos marad az ólom, vagy valamilyen környezetbarát megoldás borsos áron. De ennyit a halaink megérnek!

Bungee Rig

Itt nem kell leugranunk sehonnan, de egy olyan módszert-végszereléket szeretnék bemutatni ami szintén életképes és működik. Örülök annak, hogy ezt valaki feltalálta!

A lényege, hogy egy olyan gumi-fonott zsinór kombót készítünk és helyezünk el az előkénk valamint az ólom közötti részen, ami nem engedi hogy a halunk szájából a horog kitépődjön! Szükségünk van egy kb. 5 cm nagyságú szelepgumi darabra, valamint két darab forgóra, fonott zsinórra. A Bungee elkészítést azzal kezdjük, hogy az egyik forgóba belekötjük a fonott zsinórunkat, mondjuk 30 lbs-at, aztán a zsinórt áthúzzuk a szelepgumi darabon. A másik végébe belekötjük a második forgónkat! A fonott zsinór hosszának 2x nagyobbnak kell lennie a szelepgumi méreténél! Miután ezzel meg vagyunk, akkor megfogjuk a forgót és az egészet kinyújtjuk, ekkor a fonott zsinór behúzódik a szelepgumi belsejébe. A szelepgumit ráhúzzuk a forgókra, majd az egészet visszaengedjük eredeti állapotába. Ekkor a 2x nagyobb fonott a zsinór a szelep gumi belsejébe került, a szelepgumikat a forgók nyakában egy kis darab fonott zsinórral rögzítjük, kötjük meg!

Akkor most már lehet próbálgatni! Húzzuk csak szét és engedjük vissza! Ez az eszköz lesz ami az akadóban megakadályozza, hogy a menekülő hal letépje magát, és megfelelően csillapítja a kirohanásokat. Egyik végébe az előkénk míg a másikba az ólomklipsz kerül.

Ilyen is lesz:(((

Most hogy elkészült a végszerelékünk a botjaink bevetésre készek neki is állhatunk horgászni. Ha van csónakunk, akkor még egy megoldás javallott, az úgy nevezett „floating-olás” Csúnya egy nem magyar szó, de néha muszáj angol szakszavakat használnunk. A lényege a következő, fogunk egy hungarocell darabot, de legjobb a lépésálló nikecell. Fúrjunk egy akkora lyukat a közepére amin könnyedén átfér a végszerelékünk ólma vagy az összeszereléskor a főzsinórunkra már eleve feltesszük. Evezzünk a helyünkhöz majd a végszereléket engedjük a fenékre a főzsinóron lévő floating vizet érve azon lebegni fog, nem engedi a főzsinórt az akadóba süllyedni és ezáltal már elve megakadttá tenni! Egy kissé megfeszítve végezzük el a behúzást. Ezzel a módszerrel a felszínen fog maradni a főzsinór és megnyugtatok mindenkit működni is fog. Miután partot értünk állítsuk be a botjainkat a megfelelő pozícióba.

A nyeletőfék legyen a ehető legszorosabb, valamint a fékünk így precíz beállítást kíván. Idéntől nem használok rod-pod–ot hanem lészúrókat. Ebből is azt a fajtát, amit megfelelő magasságra lehet beállítani, hogy csónakkal is elférjünk alattuk.

Felszerelést próbáló terep…

A hátsó leszúrókat gumi botvillával szerelem, amibe bele lehet pattintania botunk végét. Így már nem tudja a hal a botunkat ellopni.

A másik fontos dolog, hogy ha ilyen helyen horgászuk, ne aludni megyünk hanem horgászni! Nincs idő arra hogy a sátorból kirohanjunk, papucsot, fejlámpát keresve.

OTT KELL ÜLNI A BOT MÖGÖTT! Hogy miért? Mert amikor meghalljuk az első két csippanást már ildomos a bottal a kezünkben lenni. A szerelékünk már régen megakasztotta a halunkat!

Gábor barátom akadóban fogott 20+-osa!

Felszerelés próbáló kemény fárasztás következik, igyekezzünk a halunkat minél előbb elhúzni az akadótól. 5-ből 1! Nagyjából ez lesz az arány, de a módszert igazolja, hogy akadóból is lehet fogni nagy halakat, akár 20+ is!

Érdekes megfigyelni azt, hogy napközben a halak ezekben az akadókban tartózkodnak, az éjszaka folyamán se kalandoznak nagyon el, tehát egyik botunkkal míg az akadót vallatjuk addig a másikat az akadónk mellé kell helyeznünk, hogy a kóbor lovagokat itt ejtsük rabságba!

6,5 kg töklevelesből

Norbi kolléga 14.40-es spanyol pikkelyese szintén akadóból!

Ideges embereknek nem ajánlom ezt a módszert, hiszen sok bosszúsággal jár, de az eredmény mindig kárpótol bennünket az elveszett szerelékek vagy bármi más helyett. A másik hogy aki nem kockáztat és nem türelmes nem fogja meg álmai halát, ez biztos. 3-4 nap kapástalanság még nem ok arra, hogy feladjuk.

Próbálja ki mindenki ezt a módszert nem fog csalódni benne, sok szép hal fog lencse végre kerülni ezt garantálom!

   A víz felmelegedésével a harcsák egyre szívesebben feljönnek vízközé táplálkozni. A horgászok felfigyeltek arra is, hogy különösen vonzza a bajszikat az íváskor felszín közelében csobogó hal.

A Koós-féle készre szerelt stupek

A szerelék lényege,
a tartó és a fogó horog

A félelmetes erejű
Rubin Cat 270/200-500 gr, IM7 carbon/

A stupekos módszernek a fent leírtak a lényege, a vízfelszín közelében tartja a vergődő csalihalat, a harcsa aláúszik és beszippantja. Igazából, ez az ősi csapóhorgos halásztechnika sportszerűbb horgászváltozata. Szerencsére nem szükséges magunknak összebarkácsolni, Koós Ferenc harcsaspecialista minden hibától letisztult profi szereléke egyszerű és valóban fogós.

A nagy szakítószilárdságú zsinórhoz elég egy minőségi ötvenes orsó

A minőségi Maruto-Koós és Grizly horgok, bárhonnan támad is a hari, jól akadnak, és a végsőkig megtartják a huszonötös, teflonbevonatú „ Power braid” fonott zsinórra szerelhető aparátot.

A harcsából kiálló horgok miatt a  a markolást nem, csak és a szorítófogót ajánlom

A stupek működés közben egy ígéretes sásos szélén

Az ütköztetett fenéksúly helyes beállításánál egyhelyben tartja a stupeket, mely rövid pányván, ferdén állva, körkörös úszásra készteti a csalihalat, de az nem képes feltekerni magát az úszóra.

Az esetleges nagy terhelés miatt a harcsázásnál csak minőségi horgok és kapcsok jöhetnek szóba

A gumiban végződő pányva és a stupek billegése engedi, hogy a harcsa kellő mélyre szippantsa a csalit és a horgokat, aztán meginduljon vele. A készséget érdemes belógó fa alá, hínármező szélére, nádfal elé, kiszögelések környékére tenni, mert a harcsa igyekszik mindig takarásból támadni.

A Rubin Cat 270 spiccének akár százkilós harcsa sem probléma

Íme, a helyes csalizási mód

A stupekos horgászat botja nagy teherbírású, masszív pálca kell hogy legyen, mint a Rubin Cat 270 200-500 grammos változata, mely különösen erős IM7 carbonból készül. A fonott zsinórok elterjedése óta nem kell már hatalmas, nehéz orsókat használni a harcsázáshoz, elég a Quick Fighter 50-es, mely 6+1 csapágyas, harcifékkel, precíziós visszaforgásgátlóval és többek között masszív CNC hajtókarral rendelkezik, amibe igencsak bele lehet kapaszkodni. Könnyített dobjain akár 185 méter 28-as zsinór is elfér.

Egy különösen jól sikerült stupekes éjszaka eredménye

A módszer elsősorban alkonyattól pirkadatig sikeres, bár ívó keszegek mögött elvétve nappal is foghatunk vele. A harcsa elleni végső pillanatokhoz, a négy nagy horog miatt, csak a vágóhorog vagy a szorítófogó használata ajánlott, kézzel semmiképpen ne nyúljunk a harcsa szájába.

Forrás: energofish.hu

, Jani, mint sokan mások is, két egyforma bottal, orsóval szeret pontyozni fenéken. íme az igazán nyerő páros, legalábbis neki bejött

A keresztszénszálas szövésű fenekező bot első ránézésre megtetszett, a lenyűgöző külső mellett, nagyméretű sicc-gyűrű sora, rendkívüli rugalmassága miatt, mely az egész bottestre jellemző, ami által sokkal nagyobb a teherbíró képessége és fantasztikusan utána dolgozva a halnak, sokkal kisebb a lemaradás esélye.

A fenekező pontyozás legbeváltabb etetőkosár változatai, az aljzat és az áramlás függvényében használjuk a könnyebb, vagy laposabb típusokat.

A Rubin Carp-ot kézbe véve, azonnal feltűnik a megszokottnál sokkal könnyebb súlya, ami ideális gyűrűzetét is figyelembe véve, engem azonnal pergetésre is csábít. Aki alkalomszerűen perget, annak duplán jó vétel, mert jobban ki tudja használni botjait a fenekezés mellett.

Világító patronnal, súlyozással tölthető, csíptetős kapásjelzők, melyek bevágáskor egyből leesnek a zsinórról/tehát ki kell kötni!/ nem zavarva a fárasztást, de van, aki a karikát szereti, én hal horgászatánál, nyeletéshez ajánlom. Az előketartóval készre kötött előkéinket tarthatjuk renben.

A Kamasaki KB 500 R Jani barátomnak már bizonyított

A  balatoni pontyozások jutnak erről hirtelen eszembe, amikor ott gubbasztunk az etetésre bedobott szerelékek mellett, és mondjuk meg őszintén, van, hogy unatkozunk. És akkor hirtelen elkezdenek körülöttünk rabolni a balinok. Tehetetlenül nézzük, ahogy szinte forr a víz előttünk. Ilyenkor kell felkapni ezt a pálcát, egy nyisszantással elvágni a zsinórt, felkötni egy szivarólmot, mögé hármashorgot és már foghatjuk is a balint. Ha még egy műlégy is akad a szerelékes dobozban, szinte nyert ügyünk van, ha nincs, fehér nejlonzacskóból, kéztörlő csíkjából, melyet felrögzítünk egy másik, előkére kötött hármashorogra és felkötjük az ólom fölé egy méterre, az első tíz dobásból mondhatni biztos a fogás.

Bevált pontyozó horgok, valamint pellet és kukorica felfűzésére alkamas szilikonok, melyek a mai pontyozáshoz már nélkülözhetetlenek.

A jó bot, egy dolog, de a Kamasaki KBR könnyített dobú, 7+1 csapágyas, 5,5:1-es áttételű, igen masszív, fémtestű, pótdobbal ellátott orsója igazán hozzáillő párosítás. Könnyen hozzáférhető hátsó fékje nagyon finoman adagolja a damilt, melyből 35-ös átmérőjűből a KBR 500-ra 180 méter fér rá. A különböző horgászati módokhoz alkalmazkodva 30-40-50-60-as??? szortimentben kaphatók. Sokan nem szeretik a fekete színű orsókat, különösen az etetőkosaras horgászatnál, mert egy perc alatt koszos lesz. Talán japánban is így van ez, mert semleges, világoskrém színével valóban praktikusat alkotott a Kamasaki.

A Rubin Carp kiváló gyűrűzete, gerincessége és könnyűsége alkalmi pergetésre is csábít

Az ekkora pontyok kivételéhez már komoly, bot és orsó szükséges, érdemes minőségi felszerelést használni.

És most jön a történet, nem kitalált, abszolút az élet produkálta. Vagyunk itt néhányan parton lakó horgászok, akik valami okból nem utáljuk egymást, sőt mindenkinek van egy-két bejárója, azokkal is jól elvagyunk. Ilyen Totya barátom bejárója, Jani, aki már évek óta velünk együtt próbálkozik, de bizony a halak és a technika ördöge sokszor megtréfálták. Hol leakadt a hal, hol beszorult a fék, vagy nem bírta megtartani a nádas előtt, szóval, ahogy lenni szokott, ő akasztotta a legtöbb nagy halat, de jobbára el is ment neki.

Az első pontyom a Rubin Carp-pal, kissé duci, de nekem tetszik

Elmagyaráztam, hogy a kőkemény üvegspicc nem dolgozik utána a halnak, ezért mennek el a horogról a halai, a megkopott filcű, rugójú, régi orsók fékjei húsz év strapa után már nem adagolják biztonságosan a damilt, vagy szorul, vagy lazul, főleg a kritikus pillanatokban. Rádumáltam, úgy is jön a születésnapja, mely egyben nyugdíjba vonulásának ideje is, újítsa fel fegyvertárát, én segítek neki. A Rubin Carp 330-as botra és a Kamasaki KB 500-as orsóra esett a választásom a fent említett okok miatt. Őszinte szerencsekívánatom közepette adtam át neki.

A pontyok merítéséhez érdemes sűrűszemű, merev anyagú merítőt használni, mert kevésbé gubancolódik a szerelék, főleg a kéthorgos, a hálóba

Mostanában alig horgászom, van baj elég, örülök, ha esténként csak kiülök a stégre egy kicsit szellőztetni a fejem, csak úgy bot nélkül. Ahogy ott bámulom a vizet, meglátogat Totya a szomszédból és sejtelmes mosoly közepette, mondja nekem:
-    A Jani üzeni, hogy köszöni szépen még egyszer az új szerkókat, ugyanis fogott egy hét és félkilós tőpontyot.
-    Hát ez gyorsan ment, tudod mikor hozok neki legközelebb jó cuccokat – vettem tréfásra a figurát, de azért volt bennem egy ici-pici irigység.

Forrás: energofish.hu // Székely Zoltán2011-08-10

Baljós fellegek, szerencsére már távolodtak

Egy, az átlagosnál mélyebb tavat választottunk a teszt helyszínéül. A meghorgászni kívánt távolság nagyjából 30 méter volt, a vízmélység pedig 5 méter. A könnyű szél félig hátulról, félig oldalról fújt, nehezítve némileg a dolgunkat.

Az előkészített alapetetés gombócai, a Carp Expert csúzlival

A Kamasaki Champion Match volt terítéken

A feladat adott, nézzük, milyen eszközökkel kívánjuk megoldani! Egy megbízható orsó kell elsősorban a botra, mi az új hátsófékes Banax Iris 3000-es változatára voksoltunk. Egy klasszikus matchorsóhoz képest gyakorlatilag a dob mélysége, és az áttételezése képezi a különbséget. Az előző egyszerűen orvosolható alátétzsinórral, a rendkívül gyors áttételre pedig egész egyszerűen nem volt most szükségünk. Ennek oka az, hogy leginkább csontival szerettünk volna horgászni, elég mély vízben. Ez pedig eléggé hajlamosítja az előkét a bepörgésre. Minél gyorsabban tekerjük ki, annál nagyobb mértékű lehet a besodródás – hiába az apró forgókarika. Így hát, nem csak a szupergyors orsót ignoráltuk, de még az Irist sem téptük full gázon.

Ekkor még csak reméltük, hogy a haltartóra is szükség lesz

Az ólmozás jelentős részét összehúztuk

A végszerelék kialakítását szintén a körülmények befolyásolják. A mély vízre túl könnyű úszó nem való, különösen, ha a tetején még snecik is garázdálkodnak. Jobb, ha a csali viszonylag gyorsan az aljzatra kerül. Ezért önsúly nélküli, legalább 4-6 grammos wagglerek jöhetnek szóba. Az ólmok nagy részét egy csomóban kell rögzíteni, és a jelzőólmokat maximum két csoportban elhelyezni. Így a szerelékünk kevéssé lesz hajlamos a gubancolódásra. A cél az, hogy a csali minél tovább maradjon az etetésen, az érezhető oldaláramlat és a szél ellenére. Ezért nem kell önsúlyos úszó (vagy csak minimális önsúly a jobb súlyeloszlás, és a simább dobás érdekében), és ezért kell viszonylag nagy súlynak lenni a zsinóron. Akár ki is mondhatjuk, hogy sliderezésről beszélünk, számtalan világversenyen hozta meg ez a módszer az elsőséget a sokat emlegetett Alan Scotthorne-nak is.

Íme a kész felszerelés

Az első halak egyike egy termetes kárász volt

Az alapos fenékmérés és az aljzat feltérképezése szintén nagyon fontos. Mi is találtunk egy szakaszt, ami legalább fél méterrel mélyebb volt a környezeténél. Reméljük, valami pontycsapat fürödte ki magának a nyári melegekre.  Mindenestre alapvető, hogy minden pillanatban tisztában legyünk azzal, hogy a csalink milyen messze van az aljzattól, vagy épp az előkéből mekkora szakasz fekszik rajta. Ezt csak pontos és alapos fenékméréssel, majd céltudatos ereszték beállítással lehet elérni.

Az orsó és a bot kiegyensúlyozott párost alkotott

Az előzetes hírek alapján csontival, pinkivel és konzerv kukoricával készültünk

Etetőanyagunk dévér speciál Tímár Mixből, PV1-ből, közepes méretű kenyérmorzsából, és piros Carp Expertből állt. Karamelles ízesítést, és minimális forrázott csontit kapott a becsúzlizandó alapetetés. A gondosan, hasonló méretre elkészített gombócokat előre meggyúrtuk. A felszerelést bedobtuk a kívánt helyre, a zsinórt jelölő filccel megjelöltük, majd jöhetett az alapozó gombócok belövése. Igényel némi gyakorlatot, de akkor vagyunk ügyesek, ha nagyjából egy négyzetméterbe be tudjuk halmozni a golyókat (vagy legalábbis nem sok esik be távolabb az úszótól). Az általunk horgászott, még kényelmesnek mondható 30 méteren ez elvárható.

Néhány termetesebb dévér is tiszteletét tette

A bot első nyélszakasza is parafázott

Ahogy az elején utaltunk rá egy nyári front távozó felhőzete, és szele még borzolta a kedélyeket, így a halaknak nem igazán akarózott a csalit felvenni. Az első óra néhány könnyű hala után, minden fondorlatra szükség volt, hogy az uszonyosok figyelmét fenn tudjuk tartani. Érezhetően nem evett a hal igazán, de épp ez adta az igazi feladatot. Egy versenyen sem mehetünk haza a felénél, hogy majd jövünk, ha eláll a szél…

Sok apró gyűrű segíti a zsinór elsüllyesztését

Gyakran olvashatunk arról, hogy milyen jó napot fogtunk ki, és hogy ennyi meg ennyi hal jött sorozatban. Hát most nem. El kezdtünk különböző lépéseket tenni, a gyakoribb kapások érdekében. Először is megfigyelhető volt, hogy a bedobás, és a csali leérkezése után szinte azonnal érkezett némi cibálás, a halak ott voltak, csak a passzivitásuk nagyobb volt az étvágyuknál. Első lépésben lecseréltük a 14-es horgot 16-osra (az előkét rövid 12-esről, hosszú 10-esre), és gondosan elrejtettük a horgot a csontikkal, és kínosan ügyeltünk rá, hogy minden kapás után azonnal minden egyes csontit kicseréltünk. Továbbá a horoghoz legközelebbi jelzőólmot is eltávolítottuk legalább 50 cm-re. Így a csalink az aljzathoz közeli fél méteren szinte súlytalanul lebeghetett alá.

A bot felülkerekedett a halakon

Minden túlzás nélkül, mintha egy másik napot kezdtünk volna. Igaz, több feltolós kapásunk nem érkezett, de a dévérek rendre elhúzták az átalakított szerelés úszóját, és viszonylagos állandóssággal érkeztek a kapások. Hogy a váltás volt a döntő, azt szomszédjaink továbbra is tartó kapáscsendje bizonyította. Folyamatos nagy diónyi, keményre gyúrt (a fenékre is lejutó) etetőgombócokkal tartottuk fenn a halak figyelmét.

Bár az orsó nem match specifikus, máskor is meg fogunk bízni benne

Igyekezetünket ezen a nehéz napon egy 80 dekás dévér érkezése díjazta, s több fél kg feletti egyed is beköszönt. A frontos időjárásban való horgászat egyik előnye, hogy nem szakad az emberről a víz a nap közepén sem, a csalikat nem kell feltétlenül ernyő alá rejteni (hacsak nem esik épp az eső).

A halak végül visszanyerték szabadságukat

Pontyot ezúttal nem sikerült fognunk, de legalább a rugalmas hozzáállásunkkal egy tűrhető keszegezést abszolválhattunk. A Kamasaki Champion Match egy közepesen kemény, névlegesen 10-30 gramm dobósúlyú bot, mely kiválóan szolgálja ki a nagyobb, nehezebb úszókkal való horgászatot. A zsinór süllyesztése gyors és hatékony, a sűrű gyűrűzésnek köszönhetően, a dobások harmóniája is megérezhető, a jóindulatú bottal kevés gubancunk volt. A full parafa nyél kényelmes, a bot súlyelosztása megfelelő. A bevágásokkal sem volt gondunk, bár így utólag a nagy távolság és az 5 méteres mélység miatt egy 4,20-as botot is bevállalhattunk volna. Majd legközelebb!

Forrás: energofish.hu

Ennyivel be kell érniük

Ugrottak a potykák folyamatosan az akadó előtt, és nem kellett nekem sem több, összeállítottam a szereléket pillanatok alatt. Kicsit erősnek tartottam a használni kívánt Zoom feeder botomat, de a meredező ágak láttán nem teketóriáztam. Tapasztalatból tudom, hogy a halat ott kell megfogni, ahol van, nem lehet könnyen elcsalogatni az akadók mellől. Valamiért ott van, a biztonság, az élelem, vagy valami más arra a helyre vonzotta, és értelemszerűen nem hagyja el azt a helyet, ahol jól érzi magát. Tehát a bokrok közvetlen közelében kell a horgot felkínálnom, és a megugró halat azonnal el kell fordítanom az ágak közeléből, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül lendítettem a végszereléket. Apropó végszerelék, nem bonyolódtam bele különösebben. Egy lapos, 20 grammos gubancgátló csővel ellátott csúszó kosarat fűztem a 0,25 –ös Carp Expert feeder zsinórra, amelyet egy forgóval ütköztettem, és abba kötöttem a rövid 0,20 –as horogelőkét. Horogból nagyocskát, 8-as Fudo horgot választottam, hogy rendes csonticsokrot tudjak feltűzni rá. A csonti volt az egyetlen esélyem, hisz még egy fél szem kukoricám, pelletem, vagy egyéb pontycsemegém sem volt.

A tekintetem a spiccen pihent

Közvetlen a bokros előtt egy méterrel csobbant az etetőkosaram. Kíváncsi voltam, hogy mennyire fogják megtámadni az apróhalak. Bevallom őszintén, kissé tartottam attól, hogy a nagyobb halak elől lecsipegetik a falatokat a horogról. Talán 4-5 perc telhetett el a bedobást követően, mikor határozottan, minden átmenet nélkül görbülni kezdett a spicc. Gyorsan felkaptam a botot, és odadörgöltem. A nagyobb táv miatt hírtelen nem tudtam eldönteni, hogy a halat tartom, vagy már bent van az akadóba, azonban pár másodperc elteltével eleven mozgást éreztem, és szépen balra oldalazott a megakasztott hal. Egy-két hínároson átvágtatott, de a feszes zsinór elmetszette a szálakat, így nemsokára a hálóba billenthettem az első feederes potykát. Nem volt nagy, de végül is ponty és méghozzá rövid idő alatt.

Megvan ez első

Újra beküldtem a szereléket, a gyors kezdés ellenére nem bíztam a hasonlóan gyors folytatásban. Tévedtem, de még mekkorát. Alig helyeztem el a botot az ágason, máris görbült a jelzőspicc. A bevágás után enyhébb ellenállást tapasztaltam, néha meg-megmakacsolta magát, kissé ellenkezett, de hamarosan a parthoz szánkáztattam egy darabosabb kárászt. A nagy csokor csonti virított a szájában, szépen befalta. Nem keseregtem, az éjszakai harcsahorgászathoz jól jött a karcsi.

Az arany után az ezüst visszalépés volt

Na jó, neki is örültem

Újra megpakoltam a kosarat finomságokkal, friss csontikat tűztem a horogra és küldtem is vissza az ágak elé. Egy éppen ugró potykát majdnem telibe trafáltam, gondolom, megijedhetett kissé. Jót nevettem magamban az eseten, és nem is számítottam gyors reakcióra halak részéről. Valószínűnek tartottam, hogy a megijedő pikkelyes keltett némi riadalmat az ott tartózkodó fajtársai közt. Hátat fordítottam a botomnak és elballagtam az autóhoz. Már nem is emlékszem mit kerestem, de arra igen, hogy a járműhöz érve még egyszer visszapillantottam, és nem hittem a szememnek: tekerte le a botot az ágasról valami. Hatalmas sprintet lenyomtam a botig, kézbe kaptam, bevágnom sem kellett, feszült a kezemben a pálca. Nagyon igyekezett az ágak alá, de én erősebb voltam, kiparancsoltam a rizikós terepről, természetesen ez a hal is megjárta a hínárost, de végül a merítőben kötött ki.
Kezdtem kétségbe esni, hogy az esetleges terítékfotózást nem tudom megejteni, mert, ha ilyen ütemben jönnek a halak, akkor a kisméretű haltartóban pillanatok alatt elfogy a hely, és nem akartam zsúfolni őket. Szerencsére bevillant, hogy egy zsírúj pontyzsák van nálam, amit a nagyobb harcsák mérlegelésére szereztem be. Minden gondom megoldódott egy pillanat alatt, volt már helyem, csupán halat kellett fognom, ami nem volt nehéz.

Ő is megvan

Cibáljuk egymást

Immár a merítőben pihen

A nap legkisebb pontya

Alig küldtem be a helyére a horgot, rövid idő elteltével rá is akadtak a halak. Igen vehemens kapásnak vágtam be, de nem éreztem ellenállást. Furcsálltam, hogy nem akadt a határozott indítás ellenére. Amint kitekertem a szereléket, nagyokat pillogtatva állapítottam meg, hogy lekapcsolta a horgot… elszakadt a 20-as monó. Már a kapás pillanatában szakadt, ezért nem éreztem semmit. Gyorsan 22-esre cseréltem, akadnak a vízben testes pikkelyesek, és valószínű, hogy egy ilyen hal volt a tettes. Gyors szerelés, és máris repült a szerelék, nem késlekedtem, igyekeztem kihasználni a rohamot. Kellet várnom vagy 10 percet a kapásra. Két órán keresztül tartott a varázs, addig, amíg felerősödött a szél, aztán varázsütésre vége szakadt mindennek, már csak elvétve akadt egy-két keszegecske. Jelentősen lehűlt a levegő, mintegy 6 fok körüli hőmérséklet lett, és esőre állt az idő. Nem is tartottam tovább rabságban a halakat, gyorsan előkészítettem a fotózásra őket, még egy matrac is előkerült.

Rendes mennyiség összegyűlt

Lelocsoltam őket, hogy a lakkozás szebben csillogjon rajtuk

A régi sérülések fertőtlenítése után…

…mehettek is vissza

Szépen sorjában

A legkisebb is előkerült

Hihetetlen iramot diktáltak a halak a pár óra alatt, ritkán csöppen bele az ember ilyenbe. Ha kicsit felkészültebben próbálok a pontyok nyomába eredni, valószínű, hogy komolyabb eredményt érhettem volna el, de én csak csalihalfogásra készültem. Nem keseregtem különösebben, így is feledhetetlen órákat szereztek a halak számomra, soha rosszabb napot.

Forrás: energofish.hu

Kiválasztás (zsákbamacska).:
Még tapasztalt versenyzők részére is komoly fejtörést okoz egy halfajra, vagy pergető módszerre kiválasztani a felszerelést. Egy kezdő számára szerintem megoldhatatlan. Nem túl régi pergetős múltam elején én is számtalan hibát elkövettem. Rengeteg hasznavehetetlen csalit, botot, orsót begyűjtöttem. Ezek a mai napig ott porosodnak a horgászpolcomon. A katalógusok, valamint Mátrai Pergetők versenyzői segítségével megszületett a döntés.

A felszerelések kiválasztásában segítségünkre volt az Energofish Kft pergető specialistája Lukácsi Béla, ki maga is nagyon jól ismeri a Pó folyót. Sok éjszakán és nappalon keresztül cserkészte az ottani vízi szörnyeket. Szeretném megosztani az olvasókkal az Ö véleményét:

Lukácsi Béla

Lukácsi Béla: – Furcsa ebből a szempontból írni, a Pó folyóról. Mi elsősorban szórakozni, na és tanulni jártunk ki a Póra, a versenyzés szemszögéből egyáltalán nem közelítettük meg a Pó horgászatát. A két dolog pedig teljesen különálló. A versenyzés szempontjából egy adott időszakban, napszakban és területen, kell horgászni, ami miatt, korántsem biztos, hogy a harcsa horgászatára kell elsősorban koncentrálni. Persze benne van a pakliban, hogy beugrik egy jobb harcsa. Abban az esetben, ha egy áradás lesz a verseny időszakában, akkor biztos, hogy a harcsának nagy szerepe lehet. A zavaros áradásban ugyanis intenzíven táplálkozik a harcsa, és állandó mozgásban van. Egy letisztult nyári vízálláson azonban teljesen más a helyzet, a harcsák elsősorban éjjel táplálkoznak, ami nem esik a verseny időpontjára, persze ekkor sem lehetetlen megfogni. Ott van még a mostanában felfedezésre kerülő, süllőállomány, aminek a horgászata, eredményre vezető lehet, de ott van a balin is, ami szintén szép számmal található a Pó folyóban, a megoldást a versenyzőknek kell megtalálni, a lehető legjobban fel kell térképezni a versenyterületet, és a területen fogható halakat, ebből kell egy taktikát felépíteni a versenyzőknek. Látatlanban azt mondom, nagy szerepe lehet a süllőnek a versenyen. Kíváncsian várom, hogyan találja meg a magyar csapat, a minél jobb szerepléshez vezető utat.
Első tesztalany:

Az első tesztalanyunk melyet Kállai Peti csapattársam és jómagam is kiválasztottunk, egy ET EXCALIBUR Spin 210cm-es bot, 10-30g-os dobósúllyal, és egy hozzá méretben illő RYOBI Zauber 2000-es orsó, illetve Peti esetében egy RYOBI Applause 2000-es erőgép párosult a bothoz.

Excalibur

Én bevallom, a balinok riogatására választottam ki ezt a botot. Az első kézhezvétel számomra mély nyomokat hagy minden esetben. Van olyan botom, mellyel csak egyszer horgásztam, nem jött be. Az Excalibur szinte az első pillanattól hozzám simult, eddig még csak egy ilyen bot volt a pályafutásom folyamán melyről ugyanezt elmondhatom. Az első teszteket az ecsédi Végh tavon végeztük. Pergetők között nem mindennapi csukaállományáról és hatalmas csapósügéreiről ismert. Talán furcsa, hogy miért csukák? A válasz egyszerű: a tenyerünk már igen-igen viszketett és a balin és süllőtilalom kellős közepén voltunk.

Teszt:
Talán hihetetlen, de a második dobásra határozott, hatalmas koppintást kaptam a MANN’S twisteremre. Szerintem a meglepetéstől be sem vágtam, de a halam megkímélt a rontott kapás traumájától, megakasztotta magát. Élvezet volt az agresszívan védekező csukát (még akkor úgy gondoltam) fárasztani. A bot nagyon furcsán viselkedett. A nyéltagban is dolgozott, egészen az orsótartóig. Ez egy gerinces botnál nagyon furcsa, még nem tapasztaltam más botokon idáig. A meglepetés csak ekkor ült ki az arcomra, amikor a 2-3 méter mélységben védekező halamat megláttam, ugyanis egy közel kilós csapósügér harcolt a gyönyörűen tiszta vízben.

Nagy sügér

A nap folyamán nagyon sok akciónk volt, közel egy tucat csukát fogtunk. A bot és az orsó kiválóan működött, az összhang tökéletes volt, a nem mindennapi akadókat és 8-10 méteres mélységeket rejtő terepen. Használtam wobblert, twistert, körforgót. A bot minden csalit kellő érzékenységgel kezelt. Az orsótartó kicsit egyszerűnek tűnő kialakítása miatt, a bottest közvetlenül átadjai a csalin minden rezdülését a kezünkbe. A gumicsali farkának rezgését is tökéletesen lehetett érezni, ami azért nem jellemző a pergető botok többségére. A következő teszteléseinket a Zagyva folyón végeztük, nagyon kemény terepen. Sokszor a kiöntéseken, az erdő fái között horgásztunk, nem mindennapi teljesítményre kényszerítve a botot. Kállai Peti kollegám az egyik kiöntésben 4kg feletti csukát akasztott. A látvány hihetetlen volt, még most is megborzongok, ha rá gondolok. Az akadós 50-60cm mély vízben a nagytestű csuka méteres kiugrásokkal kápráztatott el bennünket. Peti magasba tartott bottal próbálta elkerülni az akadókat, mely a nem egyszerű küzdelem végére sikerült is. Ezen a terepen egy ilyen útonállót megtartani, és sikeresen kifárasztani csak egy tökéletesen összhangban lévő felszereléssel lehet.

Kállai nagy csukája

Közel 100 órát pergettünk Petivel a fentiekben leirt összeállítással. Az én botomon az orsótartómnál meglazult a szivacs burkolat, köszönhetően a sok erőltetésnek – mert abból aztán akadt bőven -, a halak részéről, és az akadókkal tarkított tereptől egyaránt. Na, de ez a kis kellemetlenség könnyen orvosolható volt egy kis ragasztóval .A Zauber orsóról sokat olvastam a neten, de csak most használtam először. Japán minőség korrekt áron. Fékrendszere tökéletes. Talán az egyetlen apró negatívum, hogy a több napi teszt után a hajtókar egy kicsit nyöszörgött, de egy csepp olaj és minden tökéletessé vált. Ezt az összeállítást akár együtt, akár külön-külön is bátran ajánlom mindenki számára. Peti összeállítása az orsó típusában különbözött, ő egy 2000-es Applause-t használt. Ennél a felszerelésnél észlelhető meghibásodást nem tapasztaltunk.

Összegzés:
Nehéz egy olyan vízre készülni, amihez hasonló nem igazán van szűkebb hazánkban. Mi most a fő hangsúlyt a felszerelések összhangjára és nem a kifejezett technikára helyeztük. Szerettük volna kitapasztalni a felszerelés adta lehetőségeket, mely úgy gondolom mindkettőnk esetében maradéktalanul sikerült. Sok esetben erőltettük a gumi csalis horgászatot, készülve a süllőkre, melyeket tudjuk, hogy nappal folyóvízen nagyon nehéz horogra csalni. Kipróbáltunk bokorugrós horogrendszereket a gumi csalikhoz, sajnos nagyon rossz hatékonysággal. 10db kapásból 1-2db halat sikerült megfognunk átlagban. És ez így nem versenyképes. A tesztfelszerelések a hozzájuk fűzött reményeket teljesítették, érzékenységük mely a gumi csalis horgászatoknál tapasztalható volt, felülmúlta minden képzeletünket. A használat során kiderült, hogy a bot a 15g alatti jigfejekkel működött a legjobban, érzékenységének köszönhetően. A 20g-os, vagy nagyobb fejek már erősebb felszerelést kívánnak, elbutították a tesztbotot, főleg egy gyors folyású folyón. A következőkben már a Tiszán tesztelünk, reményeink szerint balin és süllő hadakkal kell megküzdenünk…

Forrás: Energofish.hu

Március közepétől már elkezdenek bizseregni a Dunán a márnák, de a tilalom /máj 2-tól – jún 15-ig/ előtt áprilisban, egyes sódereseken igen eredményesen lehet rájuk horgászni. Egy szép április eleji napon meg is próbáltam egy párhuzamkövezésen, mely előtt közepes sebességgel áramlik a kavicsos aljzat felett a víz.

Márciusi verőfényben a Duna, ilyenkor indulnak meg a márnák

A horgászat a gyakori dilemmával kezdődött, úsztatva, vagy fenekezve horgásszak? Végül is salamoni döntést hoztam, mindkét módszert kipróbálom, délelőtt a fenekezést részesítem előnyben, délután az úsztatást – így terveztem.

Sikerre éhes pecák a tavaszi fényben

Úszózva, kenyérre jött a sóderes húzáson ez a másfeles az erős áramlásban. Az Emerald Plus Match 4,20-as élmény volt, ahogyan dolgozott

A tavaszi finomabb kapásokra számolva a rendkívül érzékeny Competition 360-as feedert szereltem fel a három változat közül a legerősebb spiccel, és egy túllógós szereléket állítottam össze rá, azaz a harmincgrammos lapos ólom fölé kötött előke hossza jóval meghaladta a nehezéket.

A Carp Expert Match 4000 finom féje minden kirohanák jól reagált le

Az Arno klasszikus fenekező pálca is bebólintott nadályra. Bő kettes, ikrával teli márna-kismama volt a tettes.

Az általam pozitív tapasztalatok miatt favorizált 22-es „Specialist” zsinórra vékonyhúsú, nagyöblű, sárga Maruto horgot kötöttem négyes méretben, melyre csonticsokrot tűztem. A másik, klasszikus, csúszóólmos készség, a már pontyozásnál évek óta bevált Arno botcsalád 2,70 hosszú 60-120 gr-os dobósúlyú erősebb pálcája, melyhez a 30-as Carp Expert damilt használtam negyvengrammos lapos ólommal és fekete Maruto horoggal, jókora nadállyal díszítve. A csali miatt volt az erősebb felszerelés, nehogy egy korai harcsa meglepjen.

A márna vastag, húsos szájába általában is jól akad a horog, főleg ha pengeélességű  Maruto

A tűhegyes Maruto még kívülről is majdnem megfogta a márnát, olyan éles

Miután kiépítettem állásomat, 20-25 méterre dobtam be a csalikat, ahol néhány ígéretes löttyenést már láttam. Szelíden ballagott előttem a Duna, tükör felszínén csak úgy aranylott a tavaszi napsugár. A hosszú tél után ennél szebbet elképzelni sem lehetett. Az első kapásra elég sokat kellett várni, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, el is hibáztam.

Az Arno hét variációs fenekező botcsalád mindenféle fenékhorgászatra alkalmas.

A Competition Feeder 360-as spiccei a második taggal.

Nem lehetett  komoly hal, csak a csontit rágta meg valami nyüves géb. A feeder finom vége másodszor is bebólintott, amibe sikerült időben beleütnöm. Azonnal fel is zizzent a Fighter Match 40-es orsó finom fékje, de a hal az első kirohanás után hirtelen lemaradt. Bosszúsan tekertem ki a pecát, hiszen éppen azért használok lézerélezett japán Maruto horgokat, mert arról nem szokott hal lemaradni, de aztán megnyugodtam. A borotvaéles hegyen ott fityegett egy legalább kettes márna pikkelye, tehát beleúszás volt. Szóval itt vannak, csak nem esznek!

Az Emerald Plus Match 4,20-as szénszálas spicce jól bírja a terhelést

Az Emerald Plus Match 4,20-as, könnyű – ezért gyors is – 14 sic gyűrűjén megoszlik a terhelés, kellemes parafanyéllel és korszerű, biztonságos csavaros orsótartóval, kiváló társ úsztatós pecához.

Szép az idő, kivárom míg megjön az étvágyuk – morogtam némi daccal. Lassan teltek a percek, kapás, egy-két gébráncigálást leszámítva, nem igazán volt. Gyönyörködtem a tavaszi Duna-tájban, madárdalban és majd elbambultam mikor az Arno spicce némi remegés után szépen bebólintott. Felkapva a botot, azonnal éreztem, hogy jobb hal /mi is jöhetne nadályra?/, még pedig márna, mert egyenletes húzással becélozta a medret.

A Carp Expert Match 4000-es feederezésre is alkalmas orsó, a nagyobb testű, folyóvízi halakat is jól bírja, mert 5+1 csapágyas, viszonylag nagy a dobja 5,2:1 áttétellel és még a zsinórvezető görgője is csapágyozott.

A kétféle fenekező szerelék, felül a túllógós/a főzsinórról lelógó súlyt érdemes kicsit vékonyabb fonalra kötni, hogyha akadóba viszi a márna nehezéket
– szokása meneküléskor –az szakadjon, így a hal megmarad/. Én folyóvízen ilyen egy ponton rögzített úszókkal horgászom.

A friss, jó minőségű zsinórban bízva hamar megállítottam, majd lassú pumpálással igyekeztem magam elé terelni. A masszív Comet Runner 50-es orsó magabiztosan falta vissza a zsinórt, egy-egy megugráskor alig reccsent meg a fékje.

A fenekező és görgető márnázáshoz bevált zsinórok és nehezékek, felül a csúszók, alul a végólmok.

Rövid, harcias küzdelem után merítőbe buktattam a bő kettes, erősen pocakos márnát, szájából hosszan kicsüngött a nadály, melyen rajtavesztett. Egy gyors sztárfotó és már engedtem is vissza, csak nem fogok egy terhes anyát megfőzni. Némi megilletődöttség után méltóságteljesen tűnt el a kövek között. De szép volt! A további eredménytelen bot mögötti ücsörgés váltásra késztetett, ezért feljebb mentem egy sóderes húzáshoz, ott próbáltam meg az úsztatást. Kisebb, de gyorsabb volt itt a víz, de elég volt egy ötgrammos fix úszó nagy lebegővel, mely a kövek között megkeresi a halat.

A négyhúszas, pillekönnyű, gerinces Emerald Plus Match parafa nyele finoman belesimult a tenyerembe, ahogy engedve-visszatartva úsztattam lefelé a csontival álcázott Gold Star Tanago kedvenc úszós horgomat. Csak hatos méretet kötöttem, bízva az erre bóklászó keszegnépségben. Az első óra szinte eredménytelenül telt el, leszámítva egy kis jászt, ami ráragadt a horgomra. Ezek után kenyérre váltottam, hátha azt jobban csípik a keszegek, de csalódnom kellett.

Finomabb márnázásra ajánlott feederbot a legerősebb spiccel és a hozzá harmonizáló, komoly küzdelemre is alkalmas Fighter Match 40-es orsó/három dobbal!

Egyszer aztán a messze távolban, vagy húsz méterre leúsztatva, oldalazva eltűnt az úszóm. Kissé határozatlanul megemeltem a botot, kemény visszarugás volt a válasz, és elkezdődött az igazi horgászgyönyör. A hosszú, rugalmas pálca nagyokat bókolva védte ki a márna megugrásait, néha a Carp Expert Match 4000 finom fékje is besegített és a 18-as Specialist is jól bírta a terhelést. Pár perc alatt megbirkóztunk az erős folyás ellenére, a mindig a mély víz felé igyekvő, sportos, másfeles vastag bajszúval. Sajnos több halat nem akasztottam, de a két szép és rendkívül verekedős márna kifárasztása a tavaszi, madárdalos zsongásban így is rendkívül élvezetes volt.

Forrás: Székely Zoltán