A hasznosi vár

Szerelmes vagyok ezekbe a hegyvidéki tájakba, a tóról is csináltam egy hajnali fotót, majd indultam a botért, mert valóban nem sok időt szánhattam a horgászatra.

Hajnal Hasznoson

Igazából balinozni jöttem, de a csuka is gyakran rákap errefelé a vasra, gumira. Célom nem volt, az Interfish Yokozuna 10-30 grammos botot, az Interfish MET fém orsót és a dupla körforgó villantót szerettem volna kipróbálni, természetesen 0,25-ös Interfish zsinóral, hogy minden passzoljon. Igazi, hobbi és sporthogászatra készültem, ráérősen lesz ami lesz, jön ami jön. A pergetés valóban nagyon sportszerű műfaj… kb a századik eredménytelen dobásnál tartottam mikor ránehezedést éreztem a csalin. Azonnal bevágtam és éreztem, hogy megakadt a hal. Könnyen jött a part felé és megláttam a rendkívül tiszta vízben, hogy csuka, méretét igazából nem tudtam megsaccolni, de azt láttam, hogy nem kis hallal van dolgom. Nem sokáig mutatta magát, mert mikor észrevette, hogy baj van mint egy tengeralattjáró indult meg befelé a tározó közepe felé. Ekkor már kezdett gyanús lenni a mérete. A 10-30 grammos bot karikába hajlott, a MET orsó fékje, mint egy óra ketyegett. Ez a felszerelés valóban a legkiválóbbak között van a világon. Elmondani sem lehet mennyire jól dolgozott a bot is, orsó is a hosszú fárasztás közben. Mindvégig tudtam, hogy bármikor elmehet a hal, mert drótelőke nem volt kötve, csak az Interfish 0,25-ös monofil. A fárasztás kb 15-20 percig tartott, a mély gyakran 15 méteres vízben, sok kirohanással. Rendkívül erősek a hasznosi halak. A végén, még azzal is szembe kellett néznem, hogy semmilyen kiemelő eszköz nincs nálam. A csukát annyira ki kellett fárasztanom, hogy kézzel vettem ki a sekély parti vízben. Akkor szembesültem vele, hogy mekkora hallal volt dolgom.

Parton a halam

Teste gyönyörűen ragyogott a felkelő nap sugaraiban, mi horgászok ezekért a pillanatokért élünk, többek között. Dobogó szívvel néztem a gyönyörű halat.

Kívánhat-e egy horgász ettől szebb napkeltét?

A Nap az Ágasvár hegy vulkáni kúpjából bújt elő, és arannyal futtatta be a 8,7 kilós 88 centis csukát. A kezem remegett a fáradságtól,de csak örömöt és semmivel össze nem hasonlítható izgalmat éreztem.

A felszerelés eltörpül mellette

Ekkor kezdett derengeni agyamban, hogy a finom felszerelés mennyire eltörpül a halhoz képest. Azon kívül, hogy nyilvánvalóan szerencsém is volt, (bár fárasztottam életemben jó néhány nagy halat) a felszerelés kiválósága ami hozzájárult ennek a nemes halnak a megfogásához.

A pillekönnyű 10-30 grammos Interfish Yokozuna a kecses erő

Az Interfish Yokozuna bot ránézésre is prémium minőség hát még, ha kézbeveszi az ember, és egy ekkora halat van módjában fárasztani vele.

Az Interfish MET orsó, talpig fém és óramű szerű fék a jellemzői

Az Interfish MET (Metal) orsó minden alkatrésze fémből készült, fékje briliáns szerkezet, szinte hang nélkül dolgozott, pedig egy ekkora hal adott neki munkát rendesen.

Az Interfish dupla körforgó duplán kitett magáért

A szintén Interfish körforgó villantó duplán kitett magáért, hiszen becsapta a halat, és kibírta a terhelést, a 0,25-ös monofil zsinórral együtt is. Tudnak ezek a Németek valamit…

Az öböl kis vizében kapott (bal oldalt)

Érdekes módon halam az egyik öböl aránylag kis vizében kapott, ment a kishalak után. Hamarosan megérkezett Jani bátyám a halőr a gátőr társaságában, megsüvegeltek a szép hal láttán, bár fogtak ebben a tározóban nagyobb csukát is.

A gátőr fotója rólunk

Nem sokáig maradtam utána már, mit adhatott volna többet ez a nap? Szórakozni jöttem és sikerült is. Tudni kell abbahagyni.

Az én fotóm róluk

Sosem felejtem el azt a napot, ugyanúgy mint azt sem amikor Norvégiában fogtam a 95 centis igaz csak 5,5 kilós csukát, a tőkehalakat, az első pontyomat stb… De a cél számomra nem az, hogy mindig egyre nagyobb halakat fogjak, hanem, hogy szórakozzak, fogjak, és néha úgy is jön egy-két nagyobb példány, ami megdobogtatja az ember szívét. És szerencse is kell hozzá természetesen.

Nagyon jól akadt a villantó, alig lehetett kiszedni

A villantó olyan jól akadt, hogy alig lehetett kiszedni az állkapcsok közül. Szerencsés eset, mely nem mindig alakul így.

Megküzdöttünk és most én kerekedtem felül

Nemes küzdelem volt, amiben most én kerekedtem felül, nem mindig van ez így, de igyekszünk jól teljesíteni.
Kívánom minden horgásztársamnak, hogy dobogtassa meg szívüket, legalább egyszer az életben egy ilyen hal.

Bódi Zsolt

A cikkben szereplő horgászcikkeket megvásárolhatja a Horgász Online Áruházban www.horgaszonline.hu

és a Horgász Expressz Áruházban www.horgaszexpressz.hu

Az Interfish Germany Magyarországi nagykereskedője az Interfish.hu www.interfish.hu

]]> http://horgaszmania.hu/2008/10/az-interfish-yokozuna-steck-30-esete-a-nagy-csukaval/feed/ 0 http://horgaszmania.hu/2008/05/mosca-bal/ http://horgaszmania.hu/2008/05/mosca-bal/#comments Tue, 20 May 2008 12:06:56 +0000 horgász http://www.horgaszmania.hu/?p=226   [ Olvasd tovább... ]]]> Van, aki már unja a körforgókat, és van, aki még nem ismeri eléggé… Én valahol a kettő között vagyok, így hatalmas lelkesedéssel nyúltam a Mosca villantók után. Masszívak, szépek, precízek, miért is ne bízhatnék bennük? Kedvenc vizeimen, több napon keresztül szőttem a vizet eme csilingelő mütyürökkel – mint a régi szép időkben… Ja, és fogtam is.

Nem volt könnyű dolga a Mosca névnek, amíg piciny szívemben a Vibrax-Mepps-Effzett trió mellé vergődte fel magát… És nem véletlen e nevek emlegetése, hiszen amikor rámarkoltam a Mosca termetes körforgóira, meglepetten ismertem fel: a Mosca nagyszerűen egyesíti magában korábbi kedvenceim erényeit. Megvan a könnyed pörgés, jól dobható súly, és vadító színezés. Nem véletlen, hogy soron következő csukázásomra ezekből vittem pár marokkal.

Ez még csak No. 4-es méretű, de már nagyon veszélyes!

Az én kezemben amúgyis a körforgók működnek legjobban, ezzel pergetek gyakrabban, és talán jobban is bízok bennük. Minden más csak ezután következhet! Ennek megfelelően, egy erős kapocsba akasztottam az első levél alakú modellt, és könnyedén átdobtam a szemközti fák alá. A villantó első indításra pörögni kezdett – ez pedig igen jó pont nálam! Nincs gyűlöletesebb annál, mint amikor egy körforgó nehezen indul be, és elveszítjük ezzel a bevontatás első húsz-harminc centijét… Precíz dobásoknál pedig pont az első centiméterek a legfontosabbak! Ha sikerül a lesben álló ragadozó orra elé dobnunk, a villantó gyors bepörgésétől függhet, hogy a ragadozó azonnal lecsap-e vagy engedi elhaladni az esetlenül mozgó műcsalit.

Egyes Longet-modellek gyárilag is el vannak látva szemgyönyörködtető bojtokkal…

…amelyik modellen pedig nem volt, arra én magam kötöttem színezett nyúlszőrből

Első dobásaim egyhangú eseménytelenségben teltek, hiába indítottam lelkesen, az istenek (vagyis a csukák) más forgatókönyvet szántak életem eme röpke délutánjára. Egy óra múltán már láttam, hogy valószínűleg nem leszek tetőtől talpig nyálkás a rengeteg csónakba vonszolt csuka miatt, így némileg nyugodtabban merülhettem a tengelyre szerelt pörgőkanalak tanulmányozásába.

Frankón mutat, nem?

A víz alatt elsuhanó villantón is dominál a bojt vörös színe… Nem véletlen, hogy ezek több halat hoznak

A körforgók egyik legszembetűnőbb problémája a nehézkes dobhatóság szokott lenni: az előnytelen aerodinamikai tulajdonságokat mutató, több darabból álló műcsali rendszerint csekély súllyal párosul, és emiatt főleg a rövid távolságra történő horgászatokban jut szerephez. Nos, rögtön feltűnt, hogy a MOSCA Longet XXL-es méretei igyekeztek ezen is túllépni: a meglepően hosszú rézsúllyal terhelt kanalak tényleg hatalmas távokat eredményeznek – miközben a villantó gyors merülésétől sem kell tartanunk: a lelkiismeretesen kicentizett, nagyméretű kanál araszos vízben is lassan vezethetővé teszi műcsalinkat. A többi pedig már a horgászon (no, meg a halakon) múlik!

Aki barkácsolt már körforgót, az jól tudja, hogy nem egyszerű feladat a megfelelő méretű kanál és ideális tengelysúly párosítása, ellenkező esetben villantónk vagy gyorsan merülő, vagy idegesítően rángatózó lesz. Így külön elismeréssel kell kiemelnem, hogy ezeken a villantókon sikerült megtalálni a gyarapított súly és kanál közti összhangot – villantó gyönyörűen pörög, minden noszogatás, erőlködés nélkül. Ilyenkor érzem azt, hogy azonnal kapásom lesz…

Megérzéseim beigazolódtak: mire észbe kaptam volna, dühös csuka szaladt a zsinór végén! Azonnal láttam, hogy nem kapitális, csupán kilósforma zöldfülű. Lényegtelen. Jó, hogy végre történik valami – sóhajtottam magamnak, és újra turkálni kezdtem a frissen szerzett MOSCA ékszerek között.

Feltűnően sok a levél alakú LONGET modell – matricás, pöttyös meg natúr –, szebbnél szebbek, fényesebbnél fényesebbek. Én mégis egy köröm alakú kanalat akasztottam a kapocsba, ezek általában lassabban vezethetőek, intenzívebben pörögnek… Pár dobás után viszont ne kellett látnom, hogy tévedtem: a SPANTO néven futó telt kanalak sem képesek felülmúlni a levél formájú LONGET IRIS kanál bámulatos munkáját – így ez utóbbi kedvenc kapott lehetőséget arra, hogy komolyabb karriert fusson be a csatorna csukái körében. Dobtam szakadatlan, és a harmadik csukám után, gyorsan le is jegyeztem, hogy melyik modellből kell még kérnem 85365 darabot: MOSCA Longet Iris No.6, ezüstben. Ez a tuti!

Ezüst LONGET a torokban… Ha nem vágok be időben, képes mellre szívni!

Talán egyesek hitetlenkedni fognak, mégis azt kell mondanom, hogy a körforgó legsérülékenyebb része a tengely: idővel elhajlik, meglágyul, aztán akár el is törik. Szinte lehetetlen kivédeni, hogy a dobáskor visszaakadó, vagy fáról lerántott kanalunk tengelye deformálódjon – hacsak a gyártó nem tervezi különösen rövidre a tengely szárát. Nem tudom elhallgatni örömömet, hogy a MOSCA körforgók esetében erre is figyeltek: a tengely erős és rövid. Más szóval: tökéletes!

Vegyes dobozomban mindig van egy külön rekesz a MOSCA
villantók számára – sosem lehet tudni…

Többségük levél-alakú

Másnap ismét nagy kanalakkal habzsoltam az életet… Az időjárás is barátságosabb volt, így a délelőtti verőfényben a tompább színű kanalakat is munkára foghattam. Alapból kitartottam a Longet-forma mellett, ha már ennyire összebarátkoztunk. Színben viszont a natúr vörösréz tűnt jó választásnak, ezt kínálgattam tehát a csukáknak.

Rögtön az elején partra lökdöstem egy kilósforma ordast, majd hatalmas csend telepedett a tájra… A vörösréz jelentősen kisebb érdeklődést váltott ki a helyi kopoltyúsok körében, így alig egy óra múltán az ezüst színű Longet újbóli bevetésére kényszerültem, némileg csorbítva a horgászesemény kísérletező jellegét. Ilyen gyenge jellemű vagyok, na… Csak a sikerre hajtok. Aljas dolog, tudom.

A fehér Drágaszágom plusz két csukával erősítette önbizalmamat, így hamarosan újra képes voltam a kísérletezésre – a vörösréz alapú, ezüst hologram-matricás Longet-nek is adtam fél órát, hogy beírja nevét a történelembe. Elsőre úgy tűnt, ez nem sikerül neki, de amikor már éppen feladtam volna, furcsán elnehezedett a botom, és egy riadt pumpálás nyomán örömmel nyugtázhattam: hal van a horgon!

S ő csüngött rajta… szótlanul… Mint gyümölcs a fán.

A csuka furcsán, szájszélben akadt. Alig tartotta egy vékony bőr. Az ilyen halakat rendszerint elveszíti a horgász. Ez viszont, csodával határos módon, partot ért! Így hát csupa jókat vagyok kénytelen elmondani a MOSCA villantók drillingjeiről is: erős, jó hegykiképzésű horgokkal szerelték fel a körforgókat – ugyan nem élvonalbeli minőségűek, de cserére nem szorulnak. Pár fenés után nagyszerűen helyt állnak!

Forrás: www.energofish.hu