A kifogott halak mintha egy szado-mazo filmből léptek volna elő, hiszen mindegyik, főleg a tükrösök oldala olyan volt, mintha korbáccsal csapkodták volna össze őket. A magyarázat inkább prózaibb, mint perverz. A bokrokra telepedett kagylók, az akadóban mozgó, bujkáló halakat szépen rendben összevagdosták. Ez jel a horgásznak, hiszen egyből látható kinek hol a kedvenc helye. Természetesen nem indulunk esélytelenül ezen halak megfogását illetően, némi előkészület után sokkal jobb %-ban fogjuk őket horogra csalni.

A felszerelésről…

Mindenképpen erős min 3lbs botot ajánlok, a keményebb fajtából. Érdemes előtt egy kicsit meglengetni, és ha hamar visszaáll, akkor megfelelő. Ezt demonstrálni itt és most nem tudom, de ki kell próbálnia mindenkinek. Az orsó min. 60-as méretű, megbízható, masszív fém belsővel. A zsinór az alsó méretet mondom 35-ös de inkább 40-es.(!)

Bevetésre várva…

Mindenképpen kell előtét zsinórt használnunk, ami nálam 60-65-ös méretű monofil. Mondjuk egy fajta zsinór, a Colmic Fender 50-es , rózsaszínes monoja meglepő módon jól működik, jól bírja a kiképzést. Van még két kedvenc a Spro Guardian 55 mm-es és a Gardner által forgalmazott Slinky, ami 55-mmről indul. A leadcore, ha használsz 45 lbs, az előke 30 lbs minimum! A horog min 2-es méretű, 1-es és 1/0-ás méret sem elvetendő, de a 2-es méret az alap. Nagyobb halaknál a vékony húsú horgok végig szántják szájukat és halvesztést okoz. Egy vastaghúsú horog nem okoz akkora sérülést mint gondolnánk, valamint a nagy méret biztosabb tartást eredményez.

Nos gondplom aki ezeket a sorokat olvassa, az most felszisszen, hiszen akar egy daru adatit is írhattam akár. Az igaz, hogy nem egy feederes pecáról van szó! (mély tiszteletem nekik is)

Az általam látogatott pálya, sajnos ezekkel a felszerelés paraméterekkel működik.

Ha nem tudjuk behordani, akkor viszont nagyon pontos dobálós pecára van szükségünk, és itt nem feltétlenül kell 200 méterekre húzni, egy ilyen távolságból nem is működik, esélytelenek vagyunk.

Enemy territory

Ebben a pár mondatban már is olyanokat írtam le, ami nálam komoly gondokat okozott, hiszen sok mindent újra kellett tanulni. Legfőképpen a pontos dobást, amit valljuk be nem sokan tudunk kivitelezni. Lehet gyakorolni az udvaron, alsó lendítéssel mondjuk egy lavórt célozgatva! Hogy hülyéskedem e? Nem sajnos…

Többször feladtam a dolgot, és más pályák felé néztem, a kényelmes megoldásokat választottam, a kockáztatás még nem tetszett. Egy végszerelékkel akár egy évet is végig horgászunk módszert el kell felejteni. Ügyelnünk kell a horgunk hegyére is, hiszen ma már eljutottam arra a szintre, hogy ami nekem már nem jó, az még másnak megfelelő élesség. Nagyon egyszerű egy régi módszer, a köröm próba, ha nem úgy teljesít a horog ahogy kell dobom ki! Hidd el érdemes, hiszen ez a kritikus pont a végszereléknél.

Elhagyós-leoldós

A másik fontos rész a végszereléken az ólom kérdése. Lenni ólom vagy nem lenni? Ezt itt a kérdés..Nos mindenképpen vissza kell vágnunk az ólom klipsz akasztóját, nagyon sok és jó márka van a piacon, és néhány speciális elhagyós megoldás is létezik. Nekem legjobban a nyáron nálunk járt teszt csapat, a S-carp módszere tetszett.

Ólom helyett kavicsot nekik…

A módszer lényeg, hogy az ólom klipszbe egy forgó kerül, majd abban egy kb 0,5 cm szélességű bicikli belső gumidarab. Ebbe megy a kavics, a belső darabot a forgóba kell hurkolni. A hal a kapáskor a fejét rázva menekülni próbál, és ekkor a kavics a gumiszorításából ki fog szabadulni. A szerelék egy pillanat alatt megkönnyebbül, ami mit érdekes módon a halaink nagy része a felszínre fog törni. Ha hiszitek hanem, én sem hittem még nem láttam a saját szememmel.

Nos itt csak egy szépség hiba van! A kavicsos cumót csak csónakkal lehet bevinni és nem lehet vele dobálni. És ahol nem lehet dobálni sajnos marad az ólom, vagy valamilyen környezetbarát megoldás borsos áron. De ennyit a halaink megérnek!

Bungee Rig

Itt nem kell leugranunk sehonnan, de egy olyan módszert-végszereléket szeretnék bemutatni ami szintén életképes és működik. Örülök annak, hogy ezt valaki feltalálta!

A lényege, hogy egy olyan gumi-fonott zsinór kombót készítünk és helyezünk el az előkénk valamint az ólom közötti részen, ami nem engedi hogy a halunk szájából a horog kitépődjön! Szükségünk van egy kb. 5 cm nagyságú szelepgumi darabra, valamint két darab forgóra, fonott zsinórra. A Bungee elkészítést azzal kezdjük, hogy az egyik forgóba belekötjük a fonott zsinórunkat, mondjuk 30 lbs-at, aztán a zsinórt áthúzzuk a szelepgumi darabon. A másik végébe belekötjük a második forgónkat! A fonott zsinór hosszának 2x nagyobbnak kell lennie a szelepgumi méreténél! Miután ezzel meg vagyunk, akkor megfogjuk a forgót és az egészet kinyújtjuk, ekkor a fonott zsinór behúzódik a szelepgumi belsejébe. A szelepgumit ráhúzzuk a forgókra, majd az egészet visszaengedjük eredeti állapotába. Ekkor a 2x nagyobb fonott a zsinór a szelep gumi belsejébe került, a szelepgumikat a forgók nyakában egy kis darab fonott zsinórral rögzítjük, kötjük meg!

Akkor most már lehet próbálgatni! Húzzuk csak szét és engedjük vissza! Ez az eszköz lesz ami az akadóban megakadályozza, hogy a menekülő hal letépje magát, és megfelelően csillapítja a kirohanásokat. Egyik végébe az előkénk míg a másikba az ólomklipsz kerül.

Ilyen is lesz:(((

Most hogy elkészült a végszerelékünk a botjaink bevetésre készek neki is állhatunk horgászni. Ha van csónakunk, akkor még egy megoldás javallott, az úgy nevezett „floating-olás” Csúnya egy nem magyar szó, de néha muszáj angol szakszavakat használnunk. A lényege a következő, fogunk egy hungarocell darabot, de legjobb a lépésálló nikecell. Fúrjunk egy akkora lyukat a közepére amin könnyedén átfér a végszerelékünk ólma vagy az összeszereléskor a főzsinórunkra már eleve feltesszük. Evezzünk a helyünkhöz majd a végszereléket engedjük a fenékre a főzsinóron lévő floating vizet érve azon lebegni fog, nem engedi a főzsinórt az akadóba süllyedni és ezáltal már elve megakadttá tenni! Egy kissé megfeszítve végezzük el a behúzást. Ezzel a módszerrel a felszínen fog maradni a főzsinór és megnyugtatok mindenkit működni is fog. Miután partot értünk állítsuk be a botjainkat a megfelelő pozícióba.

A nyeletőfék legyen a ehető legszorosabb, valamint a fékünk így precíz beállítást kíván. Idéntől nem használok rod-pod–ot hanem lészúrókat. Ebből is azt a fajtát, amit megfelelő magasságra lehet beállítani, hogy csónakkal is elférjünk alattuk.

Felszerelést próbáló terep…

A hátsó leszúrókat gumi botvillával szerelem, amibe bele lehet pattintania botunk végét. Így már nem tudja a hal a botunkat ellopni.

A másik fontos dolog, hogy ha ilyen helyen horgászuk, ne aludni megyünk hanem horgászni! Nincs idő arra hogy a sátorból kirohanjunk, papucsot, fejlámpát keresve.

OTT KELL ÜLNI A BOT MÖGÖTT! Hogy miért? Mert amikor meghalljuk az első két csippanást már ildomos a bottal a kezünkben lenni. A szerelékünk már régen megakasztotta a halunkat!

Gábor barátom akadóban fogott 20+-osa!

Felszerelés próbáló kemény fárasztás következik, igyekezzünk a halunkat minél előbb elhúzni az akadótól. 5-ből 1! Nagyjából ez lesz az arány, de a módszert igazolja, hogy akadóból is lehet fogni nagy halakat, akár 20+ is!

Érdekes megfigyelni azt, hogy napközben a halak ezekben az akadókban tartózkodnak, az éjszaka folyamán se kalandoznak nagyon el, tehát egyik botunkkal míg az akadót vallatjuk addig a másikat az akadónk mellé kell helyeznünk, hogy a kóbor lovagokat itt ejtsük rabságba!

6,5 kg töklevelesből

Norbi kolléga 14.40-es spanyol pikkelyese szintén akadóból!

Ideges embereknek nem ajánlom ezt a módszert, hiszen sok bosszúsággal jár, de az eredmény mindig kárpótol bennünket az elveszett szerelékek vagy bármi más helyett. A másik hogy aki nem kockáztat és nem türelmes nem fogja meg álmai halát, ez biztos. 3-4 nap kapástalanság még nem ok arra, hogy feladjuk.

Próbálja ki mindenki ezt a módszert nem fog csalódni benne, sok szép hal fog lencse végre kerülni ezt garantálom!

Az előrejelzések is azt mutatták, hogy jó időnk lesz, így a november 08-i hétre esett a választásunk. Szokásos köröket lefutva, 8-án reggel indultunk útnak felpakolva. Kint a tónál egy kis meglepetés ért bennünket, hiszen a befelé vezető utat munkagépekkel rendezés alá vették. Nem örültem neki, de talán ezzel a lépéssel még jobb lesz majd.

Miután beértünk a tó hátsó részéhez gyorsan kipakoltunk, majd a horgászhelyhez cuccoltunk. A nyári helytől balra, kb. 20 méterre foglaltam helyet, már a nyáron kiválasztottam ezt a helyet Csabival együtt, mint az új lehetőségek színterét. A régi hellyel sem volt gond, mint később kiderült, de ez a hely jobb eredményekkel kecsegtetett.

Amint kipakoltunk az eső is rázendített, nesze neked előrejelzés. Akkor még nem tudtam, hogy 3 napig ebben lesz részünk.
A sátor állítás volt a legfontosabb, hogy a felszerelés minél előbb biztonságba kerüljön. Összeraktam a markeres botot és az előttem lévő vízfeneket kezdtem vallatni.  Kb. 1,5 óra múlva már egy tiszta kép lebegett előttem, hogy hová is fogok dobni, etetni.
Közben Gabiék a tőlem kb. 20 méterre lévő helyett vették birtokba, Balázs barátom pedig jobbra a régi helyemen a sziget előtt foglalt helyet.

Friss csalikat vittem, aminek külön története van, hiszen a készítőjével, pár hét fülrágás után tudtam  megegyezni, mármint hogy nekem is készítsen. A végeredmény egy halas-rákos-robinredes bojli lett némi gyümölccsel, valamint külön vittem még Carp Expert 20mm-es mangó,ananász ízű gyári golyókat, melyeket 1 hónapja már dippben áztattam.

A házi golyók 12 mm-től 22-ig voltak méretezve, a készítője gondosságának példázva, minden helyzetre megoldást nyújtva ezzel.
Elő a dobócsővel és megkezdtem a bombázást a marker körül. Érdekes dolog ez a dobócsövezés, megmondom őszintén nem sokszor művelem, így van némi kívánni való a technikámban. Én amolyan elcseszett szőnyegbombázásnak tituláltam volna, főleg a halk röhögés miatt, ami a szomszédból kaptam azért a pár golyóért amit sikerült magam elé 200Km/h sebességgel levágnom. Próbáltam magyarázkodni, de senki sem akarta elhinni, hogy ezt mindenképpen így szerettem volna:)))))
Nos mikor túl voltam az etetésen, a botok és a szerelékek összeállítása következett. Általában előre elkészítettem amit használok, hogy a parton ne menjen vele az idő. Jó pár túrámon bevált szerelékem a következő volt, egy inline ólom leadcore-on, forgó és előke következett a 4-es FOX SSBP horoggal. A RIG-ben semmi extra, a hagyományos alap végszerelékről van szó.

Az egyik hajszál előkém 2 golyóra tervezett hosszúságban fityegett a horog mellett, ami később kiderült nem volt rossz választás. A botok a szokásos Royality Carp-ok 3,60-as hosszában valamint a hozzál passzoló Spro nyeletőfékes orsókból állt. Zsinórnak 30-as Berkley Big Game zsinórt használtam.
Kb. 70 méterre horgásztam, amit  a partról könnyedén meg lehetett dobni, erőlködés nélkül.
Miután felcsaliztam a marker-ig dobtam, majd egy alkoholos filccel bejelöltem a távolságot a zsinórokon, hogy éjjel is mindig ugyanoda menjenek a dobásaim.
Miután végeztem átmentem a fiúkhoz, hogy ott is körülnézzek, mivel foglalatoskodnak. András volt egyedüli közöttünk, aki kategorikusan kijelentette, hogy ő csak rablóhalra fog menni. A bojlis botjai végszerelékein már nem golyó hanem tirolifa és süllős horog fityegett. Éppen egy kishalat fűzött meg hosszában néhány süllő reményeben.
Gabi barát is éppen szerelt, majd a szokásos cucc belenézős kutatásnak álltam neki, sosem tudhatja az ember:))) SBS M1-et találtam a táskában, kicsit csodálkoztam hiszen Gabi híres volt mindig arról, hogy kerüli a gyári bojlikat. Ennek egy oka volt csak, hogy a golyók nem készültek el, így véleménye szerint ez lesz a nyerő csali.
Már jócskán benne jártunk a délutánban, amikor a süllős botokon egymás után is több kapás volt. De hal sosem volt a horog végén, csak a fagyasztott küszök bánták.

Pár kapás után és egy kis szerelék igazítással már meg volt a tettes, egy termetes sügér, ami seggig nyelte a küszt.
Olyan vehemenciával kapott, hogy még a nyeletőféket is megmozdította. Jól kezdődik-summáztam..
Hamar besötétedett és a fejlámpák is felkerültek. Csapat összevonás volt, és mindenki a tábortűznél gyűlt össze ahol beszélgettünk.
Olyan kilenc körül járhatott az idő, amikor egy halk csippanás után erőteljes, húzással jelentkezett az első halam. Nos némi futóbajnokság után megérkeztem a botomhoz, ahol már csak bevágni kellett.
Jó hal lesz Gabi! Közben már a többiek is odaértek. Ezt követően már csak pár perc telt el, és a halat a part közelébe kormányoztam. Gyönyörű sárgás bronzos haltest sejlett fel a lámpák fényében, még sosem láttam ilyen szín összeállítást.  A halam a Carp Expert mangós bojlijára érkezett, amit duplán húztam a hajszál előkére.
Szákolást követően irány a matracra és már el is készült az első fotónk.

Pár percig szólni sem tudtam, hiszen nem számítottam arra, hogy november 08-án én még valaha is halat fogok. Még élnek az emberben a régi beidegződések, hogy itt az ősz és már nem lehet halat fogni.

10 kiló gyönyör 2010. november 09-én

Nem bajlódtunk a mérlegeléssel, sem a további fotózással, hanem zsákba tettük a harcost, és irány a  tábortűz mellé vissza. Hangulatosan telt az este, köszönhetően a magunkkal hozott fagyállónak, és a tábortűznek köszönhetően. Mi lesz még itt, hangozott el a kérdés még az este folyamán többször.

Nos kb. 2 napos esős, szeles, sáros idő következett, annak ellenére, hogy a jósok nem ezt mondták. A sátor már kezdett átázni a két réteg közé szorul párától, és az eső is néha úgy esett, hogy azt hittük sosem lesz vége.
A 3, nap előestéjén elmentünk vételezni a boltba, ahol arra a megállapításra jutottunk, hogy ha törik ha szakad még maradunk 1 napot, hiszen javulást mutatott az előrejelzés.
Jó döntés volt, hiszen másnap reggel verőfényes napsütésre ébredtünk. A reggeli ébredés után egy szál pólóban süttettem magamat a sátor előtt.
Izgalmas napnak nézünk elébe én már csak tudom, hiszen egyre több ponty ugrás volt megfigyelhető a tó vizén.
Gabiék is egy komolyabb, mindent bele etetéssel készülődtek neki a napi horgászatnak, amit már előtte nap megalapoztak egy kiadós rakétázással.
A délelőtt nem is kellett sokáig várni a kapásig, amikor is Gabi egy 6,5 tövest terelt sikeresen a hínármezőből a szákjába. Gyors szájfertőtlenítés következett, majd a kötelező fotó és videó. Gyors csalizás és már mehetett is vissza a hal éltető elemébe.

A délután volt még egy kapásunk, egy 4,5 feles töves személyében. Saccoltuk, és fénykép sem készült róla, mert mire észbe kaptam már a srácok vissza is engedték.
Késő délután jártunk, arról beszélgettünk, hogy érdemes volt egy napot még kivárni, hiszen az időjárás változása meghozta a kapásokat. Ha haza megyünk, akkor lemaradunk mindenről.

De a java még hátra volt….

Már jócskán sötét volt, a pontos időre sem emlékszem, amikor Gabi botja elfüstölt szó szerint, a szék borogatásos, felkelős mutatvány után sikerrel akasztotta meg a halat, ami keményen védekezett.
Sötét is van, a víz is csal, így csak akkor szembesültünk, hogy mekkora töves érkezett, amikor a matracra tettük. A mérleg kereken 16 kilónál állt meg.

Hihetetlen mert még ekkora pontyot nem láttam a tavunkon, büszke is voltam rá!
Zsákba tettük éjszakára, hogy másnap normális fényviszonyok között tudjuk lefotózni és videózni ezt a kapitális halat.

A másnap már a pakolásé volt, egy délelőtt tartott míg a sátrat rendesen letisztítottam, és elcsomagoltam. A kifelé vezető utat tervezgettük, mert elég jól felázott a bevezető út, de a 4×4 talán nem fog bennünket cserbenhagyni. Én voltam a plusz ember, mert a sajátommal nem lehetett a tavat megközelíteni, úgyhogy le is mondtam a hazai fuvart.

Azon gondolkodtam, hogy ha 1 héttel előbb jövünk, amikor még jobb idő volt, több kapásunk is lehetett volna, de az adott helyzetben szerintem így is sikerült jól helytállni.

A túra támogatásért külön köszönet Bódi Zsoltnak, a Horgász Online Webáruház ügyvezető igazgatójának, aki áldozatos munkájával és a biztosított eszközökkel nagyban hozzájárult a túra sikeréhez.

A túráról készült összefoglaló videót a www.horgaszvideok.hu oldalon tekinthetitek meg.

Az első rész megtekintéséhez kattints erre a szövegre!

A második rész megtekintéséhez kattints erre a szövegre!