Az alacsony vízállás nagyon kedvezett a balinozásnak…

A szokottnál 3-4 méterrel volt lejjebb a vízállás, így a homokpadok kint voltak a vízből és a végeinél raboltak a fenekeszegek. Oda tudtam állni ahol normál esetben ellepne a víz. Az Interfish Carbo Wrap XC 40 -es 3 méteres 20-40 grammos pergető botot vittem magammal, és az Interfish TBF FD 40 6 csapágyas pergető orsót, Interfish zsinórral töltve. A harmadik dobásnál jött az első kapás az Interfish dupla körforgó legyes villantóra. A finom bottal élvezet volt a harciasan védekező Őnt kifárasztani és a partra csúsztatni.

Az Interfish dupla körforgóra éhezett meg az első balin..

Öröm és megelégedettség töltött el, hogy ilyen hamar megfogtam az első halat és nagyon élveztem a friss Mátrai levegőt, az erdőben lévő tengerszem szerű tározón. A nemrég érkezett horgászcikkeknek is örültem, mert jónak találtam őket, élvezet ilyen bottal és orsóval horgászni.

A felszerelés jól bevált, az első Őn a Mátrai fűben…

A hasznosi Balinsűrűségre jellemző, hogy körülbelül 10 perc múlva jött a következő ugyanarra a villantóra. Ez is remekül dolgozott, szeretek balinozni, gondoltam magamban és így is van, a kitűnő sporthal végül is feladta a harcot és simán csusszant a homokos, síkos partra. Gyönyörűen csillogott a teste ahogy a fűben fényképeztem.

A második fenekeszeg is visszakerült a tóba, hogy valakinek ismét örömet okozhasson..

Negyed óra múlva miután a harmadik Balint is visszaengedtem, csalit cseréltem a változatosság kedvéért. Az Interfish Thor 16 centis, fém terelőlapos vobbler került fel, a tiszta vízhez illő kék színben. A Thor wobblerekben csörgő van, kíváncsi voltam hogyan működnek.

Csalicsere: Az Interfish Thor wobbler került sorra, a csörgős wobbler..

Nem kis meglepetésemre néhány perc múlva egy 38 centis bugyli csuka került horogra, rendkívül vad védekezés után ő is a parton végezte, majd kis földpanír és néhány fotó után ismét a vízben élvezhette szabadságát. Mi horgászok ezeknek a pillanatoknak élünk, a pontyozó sporik, nem győztek csodálkozni, hogy mennyi halat akasztottam.

Az Interfish Thor wobbler kellet a kis csukának…

A dolog ugyanúgy folytatódott tovább fogtam még wobblerrel is két balint, aztán leültem én is pontyozni, hiszen a pergetés annyi élményt adott, hogy valószínűleg ezt a halbőséges napot sosem fogom elfelejteni. Azért mikor délután jöttem el Hasznosról visszanéztem a balinos vízre, ahol akkor is rabolt a hal.

A jó balinos hely…

Aki szeretné kipróbálni a balinozás, és a pergetés örömeit, annak javaslom a hasznosi víztározó meglátogatását, mely Hasznos és Mátrakeresztes között található. Az M3-asról hatvannál a 21-es útra, majd a 21-es útról Pásztónál jobbra kell letérni.

Sok sikert Kívánok!

Bódi Zsolt

Az írásban szereplő termékek, a Horgász Online Áruházban megvásárolhatók.

www.horgaszonline.hu

Viszonteladóknak forgalmazza a www.interfish.hu

]]> http://horgaszmania.hu/2008/10/hasznosi-balinok/feed/ 0 http://horgaszmania.hu/2008/06/balinok-kedvenc-jatekai-%e2%80%93-masodik-resz/ http://horgaszmania.hu/2008/06/balinok-kedvenc-jatekai-%e2%80%93-masodik-resz/#comments Sat, 07 Jun 2008 03:33:27 +0000 horgász http://www.horgaszmania.hu/?p=240   [ Olvasd tovább... ]]]> A következő napon csodaszép tavaszi időre ébredtünk. Biztosak voltunk benne, hogy halaink is érzékelik a változást, így tehát némileg új helyzetben kell helyt állnunk. Ez új taktikákat, új műcsalikat és új helyeket jelenthet. Induljunk! Vagy ahogy János szokta mondani: „Lécc rákkendróll!”

Új nap, új csalik, új halak…

Átrendeztem a csónakot, kipakoltam belőle minden fölösleges cuccot. Ez már az a fajta egybotos horgászat, ami szívemhez legközelebb áll. Amíg beizzítottam a csónakmotort, Jánost elküldtem a parti kisboltba, hogy vásároljon némi hamuba sült pogácsát az útra, a balinozás izgalmaitól biztosan megéhezünk majd… János gyors volt, ásványvizet is hozott, magának viszont ismét azt a piros címkés fekete vizet vette – hiába intik többen, hogy egyszer majd kilyukad a bele tőle.
– Az egész világ ezt issza, ennyi ember nem tévedhet! – vág vissza ilyenkor János, de nincs kedvem vitázni, így inkább arra a deltás gájdra terelem ismét a szót, aki egyszer bevett a csónakjába, hogy megmutassa a Deltát… Csak a benzint kellett kifizetnünk neki. Cserébe elsorolta, hogy a Duna hány kilométer hosszú, hány országon és fővároson folyik át, hány ágra szakad, és melyik tengerbe ömlik. Aztán énekelt hozzá németül, franciául és spanyolul – nem volt valami csengő hangja, de érdekesebben szólt, mint a csónakmotor. Aztán elsorolta a nevesebb deltai madarakat, és amikor a halakból akartuk levizsgáztatni, ügyesen elterelte a szót:
– Tudtátok, hogy a Delta vize iható? Ne tévesszen meg a barnás színe, ez csak a benne élő planktonok miatt van! Vegyileg abszolúte tiszta!
– Micsoda? Hogy ez iható? – és belenéztem a zöldes-szürke vízbe… Lehetetlen! Hogy vegyileg tiszta lenne? Te tudod legjobban, hány ország retkes vize gyűl itt össze… Láttad például, hogy milyen betétcsomók úsznak az Ördögároknál vagy a Kopaszi-gát alatt? Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz! – szálltunk vitába a vezetőnkkel, de az hajthatatlan volt:
– A folyó megtisztul, mire ideér! A szennyeződés felhígul, vagy lerakódik útközben. A Delta állóvizeiben pedig tovább tisztul.
– Okés, akkor lássuk! Igyál a vízből! – hergeltük a fickót, közben odasúgtam Jánosnak: hátha kidől, és akkor nem lesz több bajunk vele… Én majd hazavezetem a csónakot!
A gájd kihajolt a csónakból, szájába vett egy marék vizet, egy pillanatig bent tartotta, majd lazán kiköpte, mint a tévémaci. Végül csillogó szemmel csettintett:
– Látjátok, mondtam, hogy iható! Csak én most nem vagyok szomjas…

Szóval, ez a kis történet jut eszünkbe mindig, ahányszor vizet veszünk magunkhoz a Deltában. Többször hallottunk már történeteket, hogy a deltai embereket hiába kínálták ásványvízzel, azok földre locsolták, és a Dunából merítettek ivóvizet maguknak. Hm… Ezek körülbelül 500 éves történetek lehetnek, szerintem. Mert ma már nagyon sok ásványvizet lehet kapni a deltai kisboltokban.

Mire a balinos pályához értünk, János már meg is itta a kóláját. Sebaj, majd iszol a Dunából! Tudtad, hogy vegyileg teljesen tiszta? – ugrattam, de neki már csak egy fél mosolyra futotta… A felszerelése készen állt, és nagy lendülettel küldte messzire a körforgót. Nemsokára én is mellé álltam a twiszterrel, de az első félórában totális csend fogadott. Mi van velük? Hová tűntek el?

Beindítottam a motort, és lassan körbejártuk a helyet, hátha rábukkanunk a csapatra… Én kormányoztam, János a csónak orrában állt, és rádobott mindenre, ami mozgott. Hiába, a környék roppant kihaltnak tűnt, nyoma sem volt az előző nap balinjainak. Itt most nagyon talpraesettnek kell lennünk, igazán jó horgász-szimatra lesz szükségünk, különben nem találjuk meg őket! – mondta János fejét vakargatva, én pedig mobilon tárcsáztam Leventét, aki ennyit mondott:
– A tavak bejáratához menjetek! Ott vannak.

Megjöttek!

Elmehet, nem kell már semmire

Hát ennyi volt. Tíz percen belül le is súlyoztunk az említett helyen, és második dobásból horgon volt a balin… Nem olyan nagy téma ez. Mondtam, hogy buta halak! Nemsokára János is aratni kezdett a körforgójával, és úgy tűnt a balinok ezúttal kevésbé válogatósak. Így hát elővettem a Salmo-készletet, hogy néhány wobblert is felavassak ezen a szép napon.

A SALMO THRILL munkában…

A MINNOW-okat gyakran lekövették az őnök, de igazán bátor kapásokat a SALMO THRILL hozott… Ez a műcsali nagyon ügyesen egyesíti magában a balinólom és wobbler előnyeit: jelentős súllyal bír, jól dobható, gyorsan vontatható, és közben sűrű remegést is produkál – zseniális! A mintázata pedig annyira élethű, hogy néha attól tartok, ki ne ugorjon a kezemből… A THRILL egyébként arról nevezetes, hogy kizárólag egy méretben készül (7 cm), három különböző mintázattal, ja és arról, hogy még a nagykerekből is gyakran szétkapkodják… Aki tehát birtokol pár ilyen modellt, az szerencsés fickónak tarthatja magát! Én az vagyok. János is az.

Egy utolsó érintés…

Szandra az enyém, velem marad!

Sipirc!

Kis idő múltán úgy tűnt, hogy a balinok tudatosan elhúzódnak előlünk, folyton dobástávon kívülre kerültek, és kénytelenek voltunk utánuk motorozni. Okos halak! Úgy rémlett, hogy szó szerint, hajtjuk őket… Már nem is engedtem le a csónaksúlyt, csak a sodródó csónakból lőttünk rájuk.

Hatalmas csutakot fogott a gumihal – persze, úgy tűnik, mintha János fárasztana, nem? Szerintem, elég élethű lett…

Szürkületkor sűrűsödtek a kapások, és ismét minden balin a hófehér Sandrát óhajtotta. Ha ez kell, hát ez kell… Serényen dobtam a gumit. Már messziről virított a víz alatt, némileg érthető volt tehát, hogy az alkonyatban inkább ez izgatja a fenekeszegeket.

Ahogy sötétedik, a pálya is egyre izgalmasabb

Amikor már alig láttunk, javasoltam, hogy szedjük szét a botokat – mert könnyen előfordulhatna, hogy twisztereink kapitális süllőt vagy harcsát fognak a sötétben, ami sehogy sem passzolna bele egy balinos cikkbe… Meg némileg sajnáltam is már ezeket a fürge halakat, néha olyan szerencsétlenül akadtak, hogy majd megszakadt a szívem. Óvatosan visszaengedtük őket, majd beindítottam a motort, és hazafelé vettük az irányt. Közben azon elmélkedtem, hogy ezek a halak tényleg olyanok, mint a bátyám vizslái – nagyon hülyék meg okosak is egyszerre. Rejtély marad ez örökre, de elvégre jól van ez így. Ennyi nekik is jár.

Murányi Antal

Forrás: www.energofish.hu

Itt állítsd le a motort! – intett hirtelen János, és a túlparti bokrok alá mutatott. A rablás nyomai még alig csendesedtek el, és a következő pillanatban újabb örvény zavarta meg a sorakozó kishalakat. Rögtön átdobtam a gumihalat, hátha még időben betehetem közéjük… Alig egy méternyi vontatás után megjött az áhított koppintás – nahát, ilyen egyszerű lenne? Látod, ezért nem tartom túl sokra ezt a halat – szóltam Jánoshoz, de azon nyomban felismertem: a koppintásnak nincs folytatása, a hal nem akadt. Aha…

Cudar idő a csatornán, de a balinokat ez nem zavarja

Közben János is vadul csépelni kezdte. Javasoltam, hogy mindig dobáljunk különböző csalikkal, ez több esélyt jelent, meg valószínűleg több tapasztalatot is hoz. Ennek megfelelően tehát János körforgót csatolt fel, és azt dobta a fák alá. Szinte várható volt, hogy balinunk nála is próbálkozik, a különbség csupán annyi volt, hogy ezúttal rútul fennakadt a hármas körforgón. János egykettőre a csónakhoz terelte.

Rohadt időnk volt. A szél cudarul süvített át a csatorna felett, néha szitáló esővel, néha anélkül. Ritkán láttam ilyen zord időjárást álmaim legkedvesebb horgászvizén… Mindketten termo-ruhák mögé bújva álltuk a sarat, de a szél még így is megtalálta a fejünket, átfújt a sapkán és bebújt a bőr alá, libabőrössé téve az egész hátat. Ilyen időben a normális emberek nagy része otthon marad. A normális halak pedig csendben lapulnak a víz alján.

Itt van a hal, érdemes tehát tűrni a hideg szelet…

A balin volt az egyetlen nem normális hal. Hangos rablásaitól visszhangzott a környék ebben az embertelen időben is. A pontyozóknak is feltűnt, hogy hiába mozdulatlanok a spicceik hosszú ideje ezen a halott helyen, „valami” nagyon mozog… Rögvest átszereltek egy fenekezőt pergetőre, és dobálni kezdtek a rablásokra, de aztán elfáradtak. A balin túl okos!

János közben ismét rádobott egy rablásra. Eddig a gyorsan vezetett csalit szerették, most meg a lassan húzottra jön… – magyarázta közben. Hopp! Itt is van! Micsoda bunkó hal… – és pumpálva húzta felszínre az ezüstös fenekeszeget. A hal teste csupa forradás meg seb volt, valószínűleg az ő élete sem lehetett könnyű… Harcsák, csukák, süllők regulázzák meg néha az ilyen hetyke legényeket is. Valószínűleg az említett ragadozók ívás miatti távolmaradása tette a balint néhány hétre e vizek teljhatalmú urává. Nincs konkurencia, nincs ellenség, csak temérdek kishal van, és végtelen vizek…

Egyes balinok teste szanaszét volt szabdalva,
mintha a konyhából menekültek volna meg

Ha egy bokor alól elkaptunk egy őnt, azon nyomban elcsendesedett a hely, kénytelenek voltunk tovább állni, és újabb rablások után nézni. A megakasztott balin valószínűleg sűrű vészjelzéseket ad le, vagy csak a kétségbeesett viselkedése inti óvatosságra a vadászó falka többi tagját, így azok azonnal felszívódnak. Ritkán lehetett több balint is fogni egyazon helyről. Roppant okos halak!

A DELALANDE SANDRA twiszter piros-fehér verzióját nevezhetjük eme balinos kalandjaink igazi sztárjának – halaink jelentős része ezt választotta. Hogy miért? Nem tudjuk, a balin túl okos ahhoz, hogy gondolatait könnyedén kitaláljuk. Persze, néha úgy tűnt, hogy bármire ráverne, ami fehér és szépen lebeg a vízben, illetve ráadásul gyorsan is halad… Micsoda bunkó hal! Hogy véletlenül éppen volt nálunk egy zacskó hófehér SANDRA, ez már a helyi balin-populáció pechje. Zseniális műcsalinkat piros fejű EAGLE CLAW twiszterhoroggal tunningoltuk – ettől aztán különösen ellenállhatatlan volt! Állandóan figyelnem kellett, nehogy János is rámarjon a twiszteremre…

Csak dobni kell a túlpartot, ennyi az egész!

János körforgós halacskája éppen megpihen

Ahol pedig a balinok egy-két koppintás után már fütyültek a twiszterre, ott a körforgóval tanítottuk őket móresre, na meg a legyőzhetetlen mesterhorgászok iránti végtelen tiszteletre… Kissé szomorúan vettem tudomásul, hogy duzzadó wobbler-kollekcióm teljesen hidegen hagyta balinjainkat, egy darabig lelkesen erőltettem a különböző Salmókat, de aztán be kellett látnom: a balin dönt, nincs mit tenni. Érdekes zárójel, hogy pár nap múltán Ferenc barátunkkal osztottam meg balinos élményeinket, aki azidőtájt ugyancsak a környéken balinozott, alig pár kilométerre tőlünk.
– Nekem a Salmo Fanatic volt az isten! Csak rádobtam, és… – adta közre Feri, én meg csak álltam értetlenül:
– Szívatsz? Én alig bírtam wobblerrel kicsikarni pár halat… Nálunk a twiszter volt az isten! – mire Ferenc:
– Twiszter? Szívatsz? Azzal semmit se fogtam…
Szóval, a balinok szeszélyét akár legendás történetekbe is foglalhatnánk, de én röviden és tömören csak annyit mondok: a balin egy kiszámíthatatlan, okos hal.

A DELALANDE SANDRA ennivaló guminak tűnt…

Alkonyatkor is Szandra hozta nekünk a halat

A nyerő csali megtalálása után úgy tűnt, hogy roppant bunkó hallal van dolgunk… Csak követtük a rablásokat, és megfelelő pillanatban rádobtuk a horgot. Ennyi volt az egész. Volt, hogy egyazon behúzás alatt többször is rávert a twiszterre, amíg meg nem akadt. Aztán már csak ostobán tátogott, és értetlenül forgatta szemeit.

A SANDRA tényleg isten volt! Ezen felbátorodva, más hasonló plasztikkal is kísérletezni kezdtem, de például az azonos színezésű DELALANDE MISS SHAD már feleakkora eredményt se produkált – nyilvánvaló volt, hogy ott és akkor csakis a SANDRA kell nekik. Hogy miért? Ezt sose tudjuk meg. De ez akkor nem is tűnt lényegesnek. Fogtuk a halat és kész.

János szerint ez a hal nagy. Szerintem nem.

A nap végére fáradni kezdtem. Szóltam Jánosnak, hogy remélem, ő is fárad, mert én már nagyon mennék a ház felé… Nem kellett sokáig győzködnöm. A szél egyre vadabbul tombolt, a hullámok is mind magasabbak lettek, és mintha a halak is elkussoltak volna.
– Egy utolsó dobást még végrehajtok! – mondta János, és irgalmatlanul nagyot suhintott a túlpart felé. Ráérősen tekerte a műcsalit, és már úgy tűnt, hogy az utolsó dobás teljesen fölösleges volt, amikor éktelen pancsolással termett horgán egy balin, alig fél méterre a csónaktól. Micsoda bunkó hal! – szóltam volna, de János megjegyezte:
– Nagyon okos lehet, hogy idáig követte és méregette a zsákmányt… – majd tisztelettel visszaengedte a halat. Nem szóltam semmit. Elképzelhető, hogy nagyon okos, és az is valószínű, hogy mérhetetlenül böszme állat, de ez immár nem fog kiderülni… Talán a következő részben.

Murányi Antal

Forrás: www.energofish.hu

- folyatása következik -

]]> http://horgaszmania.hu/2008/05/balinok-kedvenc-jatekai-elso-resz/feed/ 0