2017. June. 22.
  • RSS
  • Delicious
  • Digg
  • Facebook
  • Twitter
  • Linkedin
  • Hőség a tavon:A csodás nyár eljött ismét, és a horgász aki eddig dacolva az idő zordságával, most ismét kényelemben ücsörög a tóparton papucsban, és rövid nadrágban. Várja a nagy kapást csodás csalikkal, ...
  • ET és a Matuzsálem:Jakó László 2011-12-30 Nem mindennapi élmény az, amikor valaki hatalmas halat fog. Még az olyan dolgok is elhalványulnak mellette, ha több szép ponty, kisebb harcsa akad horogra. Sallai Attila és barátai ...
  • Sanyi az olaszok ellen: Murányi Antal 2011-12-09 Olaszország messze van, de a Pó folyó harcsái hatalmas vonzerővel bírnak, segítenek legyőzni a távolságot. Sándor nem egy gyakorlott harcsázó, de ami ennél fontosabb: lelkes horgász, aki mindent ...
  • Tisza-tó mindig jó:Ha már úgyis a környéken jártunk, nem maradhatott ki egy kis Tisza-tavi keszegezés. Az egyik mélyebb holtágat vettük célba matchbottal, ezúttal előetetés és minden előzetes felkészülés nélkül. Mondhatni ad hoc. Kora ...
  • Pár nap a Miháli tavon: Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt ...
Home » Pár nap a Miháli tavon

A kanál vagy más néven a támolygó villantó a legősibb csukázó műcsali. Egyes profi pecások szerint a pergető horgászat mesterfogásainak elsajátítását ezzel a csalival kellene kezdeni. Más, nem kevésbé profik szerint pedig a “kanalazás” maga a pergetés magasiskolája. Tény, hogy a támolygóval valóságos kűröket lehet futtatni a víz alatt, de a kocapecás is megfogja vele a csukát, ha egy kicsit melléáll a szerencse.


Az egyik leghíresebb csukázókanál az ABU Atom. Jellegzetesen bordázott, enyhén ívelt alakja ismerős a magyar horgászok számára. Vékony alapanyaga lehetővé teszi a nagyon lassú bevontatást és a hulló falevél technika alkalmazását is.

A klasszikus támolygó villantók fémlemezből készülnek, hajlítással,illetve domborítással. Általában szimmetrikus kialakulatlanak, a laposabbik oldalukat tekintve. Elba! nézve pedig íveltek vagy kígyóvonal szerint görbülnek. Végeiken egy-egy furatot találunk, ide kapcsolódnak a miniatűr kulcskarikák a hármashorog és a főzsinór csatlakoztatásához. Persze forgókapocs és drótelőke is kerül a zsinórvégre, ha csukára dobálunk. Körvonalukat tekintve fűzfalevélre emlékeztetnek, de lehetnek csepp formájúak és vese alakot mintázók is. Túlzottan nagy variációs lehetőség nincs, hiszen mindegyik kanál egy csaliméretű halacskát hivatott alakítani a horgászat színterén. Sokkal lényegesebb és kézzelfoghatóbb paraméter a villantó harmadik dimenzió szerinti mérete, azaz hogy milyen vastag lemezből és milyen mértékű domborítással készült. Minél domborúbb, annál jobban kacsázik, és minél vastagabb lemez szolgált alapanyagául, annál messzebbre tudjuk eldobni, annál mélyebben vezethetjük. A támolygó villantó mérete, alakja és a lemez vastagsága együttesen határozza meg azt, hogy azzal a konkrét kanállal milyen szituációban pergethetünk eredményesen. Például egy nagy, nehéz kanállal nem boldogulunk sekély vízben, oda vékony húsú, könnyű0 támolygó kell, mert csak azt lehet a felszín közelében vezetni a csukának megfelelő, nagyon lassú tompában. A könnyű, nagy felületű kanalat viszont, jelentős légellenállása miatt, nem tudjuk messzire hajítani. Érdemes ilyenkor kisebb, sőt, egészen kis gubicskanalat felkötni. Meg fogunk lepődni, hogy milyen messze ér majd vizet a körömnyi Effzett, és mekkora csuka kapja majd el!

Arany, ezüst, bronz

Az olimpiai érmek is valószínűleg ugyanazon ok miatt lettek olyan színűek, mint a klasszikus kanálvillantók. Ez a három fém szépen csillog-villog a fényben, és mindegyik másként. Az egyik sárgásan, a makis fehéren, a harmadik barnásan. Az ipari lemezanyagok mar kínálták is magukat: sárgaréz lett az arany, a rozsdamentes acél lett az ezüst, és vörösréz lemezből a bronz színváltozat. A három fém sűrűsége (fajsúlya) közel azonos, így a belőlük készített kanalakat azonos technikával kellett vezetni, ha azonos volt a villantó alakja.Ma a fémvillantók kizárólag acélból készülnek, és kémiai úton kapnak vékony színesfémbevonatot, amelyet a bemattulás ellen meg szívós műgyanta lakk is véd. Vannak olyan extravagáns új modellek is, amelyek felülete térhatású nyomattal rendelkezik a csukák és elsősorban a gyűjtőszenvedéllyel vásárló horgászok örömére. Személy szerint a vörösrézszínű („bronz” kanalakra esküszöm, de megvannak az ezüst színváltozatok is a legfogósabb típusokból. Meg a sárgák, a sügérmintájúak. Jó nagy csalis dobozom van, meg kell valamivel tölteni, ugye? De ha mar a színekről esik szó, a Legfontosabb, hogy csukázásvillantón legyen valamilyen kis piros jel. Ez rendkívüli mértékben megnöveli a kanál fogósságát. A célnak legjobban megfelel a drilling mellett fityegő farokuszony-lapocska. Ha letört vagy lerágta a csuka, feltétlenül pótoljuk!

Nagyobb távolságok eléréséhez kiváló villantó az ABU Toby. Lassú,közepes és gyors bevontatásnál is szépen illegeti-billegeti magát. Éppen ez kell a csukának télen-nyáron.

A jó horogméret

Sajnos, a legmárkásabb támolygó villantók eseteben elfordul, hogy túl kicsi hármas horoggal szerelik őket. biztos akasztáshoz létezik egy optimális drillingméret függ a villantó alakjától. Normál esetben a horogcsúcsok távolsága akkora legyen, mint a kanál legnagyobb szélességi mérete! Hosszúkás kanáltest esetén a jellemző méretet egy-két milliméterrel jó ha túllépjük. Ha sok az üres rávágás, gondoljunk erre! Én minden negyedik-ötödik dobás után ellenőrzőm a horog hegyességét, s ha szükség utánafenem. Ha a drilling összeszed valamilyen gezemicét szedjük le róla, mert a potyautas megváltoztatja a kanál mozgását és nem lesz egyetlen kapásunk sem. A támolygó villantót bedobjuk, majd simán bekurblizzuk. De meg is torpanhatunk vele néhány pillanatra, majd meg is ugraszthatjuk egy hirtelen bevágásszerű mozdulattal;sőt hagyhatjuk hulló fallevél szerűen billegve süllyedni, aztán megint kurblizhatjuk, pöccintgethetünk,megtorpanhatunk. Egy idő után anélkül fogjuk váltogatni a mozgáselemeket, hogy odafigyelnénk. Észre fogjuk venni, hogy kapás éppen egy lehullást követően jelentkezik majd. Az önfeledt dobáláshoz az is hozzátartozik ám, hogy bot a kezünkben van, és azon keresztül érezzük , hogy éppen mit csinál a kanalunk, merre jár.



A MEPPS Syclops jelű kanalunkkal a franciák szakítottak a hagyományos ívelt formákkal, és meredek törésvonalakkal alakították ki ezt a nem mindennapi villantót. Hasonlóan univerzális darab, mint a
Toby.

Számolós módszer

Kezdő pergető horgásztársaimnak ajánlom szíves figyelméébe a számolós módszert amelyet új típusú támolygó próbálgatáshoz eszeltem ki. Rövid zsinóron húzzuk el az ismeretlen mozgású kanalat csak úgy, magunk előtt a vízben! Figyeljük meg, milyen sebesség elérésekor pörög be az addig illegő-billegő villantó. Ez lesz az a határ, amelynél gyorsabban húzva a kanalat, az már nem támolyog, hanem bepörög.

Egy 34 grammos Effzett-tel már rendes multis szerkóval is pergethetünk csukára

Második lépésként a bepörgési sebességhatárt keressük meg az orsó karjának tekerésével is. Totózzuk ki, hogy ha megfelelő ütemben kurblizunk meddig tudunk gyorsan elszámolni a hajtókar egy körbetekerésének ideje alatt. Ha például éppen tízig-e-két-há-né…kie-tí-,akkor biztosak lehetünk abban, hogy ha egy körbetekerésre tizenkettőig számolunk el, a kanalunk támolyogni fog;de ha csak nyolcig, akkor a villantó bepörögve közeledik és ez nem igazán vonzó a csukának.


Számomra z ászok ásza a DAM Effzet jelű műremeke, amely gyakorlatilag semmit sem változott az elmúlt évtizedek alatt. egészen miniatűr kivitelben is készül, meg egészen nagyban.Jól gyűjthető.

Ezt a módszert a villantó mozgásának megismeréséhez és saját magunk tempóérzékének fejlesztésére egyaránt használhatjuk. Ha magasan tartjuk a botot, ugyanolyan ütemű kurblizásnál a kanál fentebb jár, ha pedig leeresztjük a bot spiccét, mélyebb rétegekben halad majd a villantónk.


A legendás forma csukabőrben.Logikus a pingálás,hiszen a csuka köztudottan kannibál.

Csukára igazából sekély vízben érdemes dobálni hínárfoltok és tartások mentén. Ennek megfelelően célba dobunk a kanállal és még becsobbanása előtt visszafogjuk a dob peremére szorított hüvelykujjunkkal fékezett zsinórral. A felkapókart kézzel váltjuk át, megemeljük a spiccet-a kontaktus tökéletes. A kanál a felszínről indítható. Tessék, lehet számolni….A csukákat!

Forrás: Sporthorgász-2000.09.-IX.évfolyam, 9. szám- F.P.