2017. October. 22.
  • RSS
  • Delicious
  • Digg
  • Facebook
  • Twitter
  • Linkedin
  • Hőség a tavon:A csodás nyár eljött ismét, és a horgász aki eddig dacolva az idő zordságával, most ismét kényelemben ücsörög a tóparton papucsban, és rövid nadrágban. Várja a nagy kapást csodás csalikkal, ...
  • ET és a Matuzsálem:Jakó László 2011-12-30 Nem mindennapi élmény az, amikor valaki hatalmas halat fog. Még az olyan dolgok is elhalványulnak mellette, ha több szép ponty, kisebb harcsa akad horogra. Sallai Attila és barátai ...
  • Sanyi az olaszok ellen: Murányi Antal 2011-12-09 Olaszország messze van, de a Pó folyó harcsái hatalmas vonzerővel bírnak, segítenek legyőzni a távolságot. Sándor nem egy gyakorlott harcsázó, de ami ennél fontosabb: lelkes horgász, aki mindent ...
  • Tisza-tó mindig jó:Ha már úgyis a környéken jártunk, nem maradhatott ki egy kis Tisza-tavi keszegezés. Az egyik mélyebb holtágat vettük célba matchbottal, ezúttal előetetés és minden előzetes felkészülés nélkül. Mondhatni ad hoc. Kora ...
  • Pár nap a Miháli tavon: Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt ...
Home » Horgász történetek » Pár nap a Miháli tavon

Pár nap a Miháli tavon

Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt várt. Gyors pakolás után kb. 20 perc alatt értünk ki a tóra és elfoglaltuk a megszokott helyünket, az erdő oldalán, a kis szigettel szembe. Gyors tanácskozás ki hova pakolja le a botokat.

Az Opel horgászbarát, mivel a 3 napi felszerelésünket sikeresen tömörítettük bele és így is kényelmesen kiérkeztünk vele Miháldra, és sikerrel vette az erőben az akadályokat.
Gyors pakolás után kikeverésre kerültek az etető anyagok, mivel most elhatároztuk, hogy nem ólmos módszerrel horgászunk, hanem etetőkosaras megoldással. Én a Haldorádó Vadponty etetőanyagát kevertem ki erjesztett kukorica és annak a nedvének hozzáadásával. A horog alá a több éve erjesztett 2 szem kukorica került egy lebegtetővel. A kukoricámhoz egy két titkos adalékot hozzáadva elértem azt a szintet, hogy rothadó hányás szagra emlékeztessen. :D Kinyitásakor szinte visszabeszél. :D Tamás, pedig a saját készítésű mézes muskotályos kukoricát vetette be.

Egy gyors fotó az asztalról, ahol minden a csalizás történt. Ha kipakol az ember, akkor legyen minden kéznél, illetve praktikusan megoldva. PL.: a hungarocell lap azért jó mivel kényelmesen lehet rajta a csalikat felfűzögetni és a felfűző tűt bele lehet szúrni, és így nem veszik el. :D Gyors csalizás után bevetésre kerültek a botok.

Szépen sorakoznak a botok. Most úgy állítottuk be a botokat, hogy az én botjaim és a Tamás botjai közt kb. 6 méter távolság legyen, mivel a fárasztás miatt elengedhetetlen a botok közti távolság. Én így szeretem, mivel ilyenkor nem kell figyelni, hogy nehogy a melletted horgászó felszereléseit vegye fel a hal te meg pl. amurfárasztáskor a sötétben taposs végig rajtuk. :D
Ilyenkor célszerű a ponty matracot is a közelbe rakni, illetve a kiemelő szákot is. Mivel én, ha nem feederezek, hanem bojlizok vagy, mint most kukoricával horgászom, nem szeretek a botnál ücsörögni.

A jó kis kényelmi felszerelés jól jön a 3 napos horgászatkor, továbbá egy jó szakács, a rögtönzött reggelinkkor a kiérkezésünk után nem sokkal.

A reggeli készítést egy 4,36 kg-s potyka zavarta meg, amit Tamás barátom fogott a saját készítésű mézes muskotályos kukoricájával, aminek titkát nekem sem árulta el. Amúgy már ezt megelőző hetekben is szépen fogta vele a pontyokat meg az amurokat. Lehet, hogy a jövő csalija? :D

Nem sokat váratott magára a pici harcsám, ami a szuper erjesztésű ugyanúgy titkos recept alapján erjesztett kukoricára cuppant rá. Be kell vallanom őszintén, hogy én az ilyen pici halnak is nagyon tudok örülni főleg, ha a saját készítésű kukoricámra jön. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy tényleg igaz az, hogy a kukoricára is rámehet a ragadozó hal, de ezt nem csodálom mivel a kukoricám eléggé katasztrofálisan büdös, hogy rámegy a harcsa is.

A nap további része eléggé csendesen tellett. Halnak nyoma sem volt, késő délutánig, mikor Tamásnak a kapásjelzője hangos csipogásba kezdett.

És mikor megpipáltatta készült egy gyors fotó a halról, ami szerintem nagyon jól sikerült. A hal hamar megadta magát, így hamar a kiemelő szákba került.

Egy gyönyörű 2 kg-os potyka, ami Tomi kezében szinte eltörpül. :D

A visszaengedés pillanata, ami nagyon fontos. Csak annyi halat vigyél haza, ami a megengedett és ne annyit, hogy a hűtő megteljen. Én is csak akkor szoktam elvinni kb.1,5- 2 kg-os halat, ha otthonról parancsba kapom, de ez szerencsére ritkán van. De ha nem szereted, a halat, akkor ne vidd haza. Hagyd élni és nagyra nőni.

Az esti csendélet. Tamás bealudva én ízlelem a pincepörköltet az apósom Lajos, pedig csak pihenget. Az este nagy csendben zajlott. Kisseb csípésekből, vak riasztásokból arra a következtetésre jutottam, hogy jobb odafigyelni, mivel nagyon is mocorognak a vízben a halak. Kb. olyan 22 óra magasságában a jobb oldali kapásjelzőm hangos visításba kezdett és a szvinger koppanásig csattan a boton az orsó dobja meg csak pörgött, ahogy adagolta a zsineget. Bevágás után hirtelen rántás és érezni lehetett, hogy nem pici hal. Kb. 3 perce fárasztottam, mikor hirtelen újabb kitörés és elernyedt a zsineg. Elvesztettem a halat. Ilyenkor szomorú az ember, de ez van, ez van megírva. Miután szerelékemet szemügyre vettem észrevettem, hogy a fent lévő 6-os horgom meggörbült. Ezért egy vastaghúsú 5 horogra cseréltem. Bedobás után nem sokkal ugyanez lejátszódott, de most nem akadt le és elég hamar megadta magát kb. 6 perc kellett hozzá. Mikor fárasztottam a szívem a majd kiesett a helyéről. Főleg akkor, mikor megláttam a halat, hogy mekkora.

Nagyon gyönyörű ez a potyka majdnem olyan hosszú volt, mint a pontymatracom. Remélem másoknak is sikerül kifogni.

Gyönyörű 17,62 kg-os tükörponty. Na ezért érdemes visszaengedni a halakat, hogy pár év múlva ilyen élményekben legyen részünk.

A visszaengedés pillanata.

A másnap kb. 12 óra körüli időben érkezett az első kapás. Egy szép 2,5 kg-os potyka.

A két capoeira harcos horgász módra. :D

A nap vége felé érkezett egy szép 4,5 kg-os amur majd, késő éjszaka pár szép potyka majd Tamásnak egy 5 kg-os amur. Majd hajnalban egy szép 4 kg-os potyka. Aztán csönd állt be.

A három nap hamar eltelt. Az utolsó nap már kapás nem volt, mivel a front eljövetele nagyon éreztette hatását. Miközben hazafelé tartottunk megbeszéltük, hogy jövőre újból csinálunk egy háromnapos horgászatot, és teszteljük az általunk kifejlesztett újabb csali anyagokat. Azt kívánom mindenkinek, hogy görbüljenek a botok.

Írta: Hokmann Ferenc és Tóth Tamás
Képek: Biczó Lajos
/ HAL-KAN-TEAM /

Kategóriák: Horgász történetek