2017. July. 20.
  • RSS
  • Delicious
  • Digg
  • Facebook
  • Twitter
  • Linkedin
  • Hőség a tavon:A csodás nyár eljött ismét, és a horgász aki eddig dacolva az idő zordságával, most ismét kényelemben ücsörög a tóparton papucsban, és rövid nadrágban. Várja a nagy kapást csodás csalikkal, ...
  • ET és a Matuzsálem:Jakó László 2011-12-30 Nem mindennapi élmény az, amikor valaki hatalmas halat fog. Még az olyan dolgok is elhalványulnak mellette, ha több szép ponty, kisebb harcsa akad horogra. Sallai Attila és barátai ...
  • Sanyi az olaszok ellen: Murányi Antal 2011-12-09 Olaszország messze van, de a Pó folyó harcsái hatalmas vonzerővel bírnak, segítenek legyőzni a távolságot. Sándor nem egy gyakorlott harcsázó, de ami ennél fontosabb: lelkes horgász, aki mindent ...
  • Tisza-tó mindig jó:Ha már úgyis a környéken jártunk, nem maradhatott ki egy kis Tisza-tavi keszegezés. Az egyik mélyebb holtágat vettük célba matchbottal, ezúttal előetetés és minden előzetes felkészülés nélkül. Mondhatni ad hoc. Kora ...
  • Pár nap a Miháli tavon: Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt ...
Home » Horgász történetek » Pár nap a Miháli tavon

Harangi Csaba: Októberi próbálkozások

Kissé fáradtnak éreztem magam, hetek óta betegség gyötör, de úgy érzem inkább az a betegség, hogy nem horgásztam, tehát betegség ide vagy oda, horgászni menni kell, mit kell, kötelező…..Egy kis tóra megyek itt a hajdúságban, az jellemző rá, hogy később vermelnek a halak, a föld alatt rejtőző termálforrások miatt. Gyengének érzem magam(az is vagyok), de a lelkesedés mindent legyőz, egy kiló etetőanyag egy match bot, egy feeder bot, ennyi az egész amit hoztam máshoz sem erőm, sem kedvem nem volt. A felhők gyülekeznek, de még nem esik, habár a magyar időjósok a mai napra valami iszonyatos októberi záporokat ígértek széllel körítve, hátha tévedtek, mert egyelőre úgy néz ki….

Mélység mérés pásztázom a feneket legyező alakban, alig találok törést, ráadásul a víz kicsi, akár át is gyalogolhatnék rajta, de végre megvan, hirtelen jelez a waggler, itt van a haltartó hely, legalábbis remélem….
Jelölöm a zsinórt és lövök, már amennyire pontos lövésnek lehet nevezni, de harmadik próbálkozásra már telibe van találva cralusso úszó, ahogy kell. Persze most derül ki, otthon maradt az élő csali, halas pellet az persze van bőven még a nyári zsennyei kirándulásomról maradt a ládában. Nem bosszankodok, mert ha visszagondolok azokra zsennyei pecákra, hát finoman szólva is évek óta nem volt, ilyen öröm-pecám és ennyi halam. Szóval nem baj, hogy otthon maradt a csonti meg a pinki, nem probléma, itt van egy bevált pellet.
Már tolódik is a waggler antennája, reflexszerűen bevágok, majd kicsit citerázik az orsó, de abbamarad és engedelmeskedik a botomnak egy kisponty, tenyérnyi talán…, de szép mindig örömmel nézem a szaporulatot, nagyon szép, nem 10 kilós, de akkor is szép……

Egymás után jönnek, de alig jutok el az előírt méretig, egy valóságos pontyóvodába csöppentem bele, hiába emelem a csalik nagyságát, ezek a kis halak akkor is felszippantják a csalit a harmonika szájukkal, még a termetesebb fúrt pelletet is, ez van…

Most jut eszembe, hogy legutóbb, állapotomtól függetlenül ki kellett mennem egy horgászversenyre tudósítani, cikkírás céljából és hát megint tanultam valamit. Persze nem szenzáció, nem újdonság sokan ismerik biztosan, de például én és horgásztársaim még nem. Egy kötésről van, egy versenyző mutatta Peti, mint mondta nem használ mást sosem, de én értetlenül néztem rá, hisz minden módszernek megvan a saját kötése, de hajthatatlan volt, mint mondta ez bevált és kész, mind forgókapocshoz, mind füles horoghoz is. Hittem is meg nem is hisz horgot horogkötéssel kötünk, forgókapcsot ki szokásos forgókapocs kötéssel, ki palomárral köti, de Peti egy egyszerűsített uni-csomót alkalmazott.

Eljött hát az ideje,hogy kipróbáljam, ha már ennyi kisponty van itt, majd kiderül jó-e. Dobot cserélek 0,14 mm-re fel, 0,12 mm előkével és az egész felszerelés a forgókapocs mindkét oldalán így lesz kötve, majd keresek egy füles match-es horgot és azt is ugyancsak így kötöm. Nos próba indul, gyönyörűen repül az úszó pontosan, oda ahova kell, megjegyzem ez nem reklám helye, de ilyen jó úszóm nincs is másik mint a cralusso, bámulatos, hiszen 10-15 méterrel messzebb megy mint a többi!!!….Érdekes..
Kicsit feltolja a hal, majd el oldalra, hagyom, majd finoman bevágok, szerencsére, valami izmosabb nyurga ponty a jelentkező, most lehet tesztelni a kötést. Engedem had zenéljen az orsó, mindjárt csökken az ereje és betolom a négyméteres száknyelet, finoman ráfogok az újammal a dobra egyre szorosabban, majd szákolok és nem történt semmi, se csattanás semmi…
Igazság szerint még nem szákolhattam volna, a halnak még volt egy kitörésnyi sansza, de én nem hagytam, ezért szégyellem is magam, csak hát kipróbáltam egy kötésfajtát, mert a puding próbája az evés, ezt mindenki tudja és úgy tűnik bevált.
Megjött az eső, nagy bánatomra, ezért elindulok haza, azt hiszem most is sikerült valamit kipróbálni, tehát egy jó kötéssel több van a tarsolyomba. A kis pontyokkal kiszórakoztam magam, természetesen mindenki ment vissza a helyére, se apu se anyu nem jött, majd legközelebb újra megpróbálom. Máris úgy érzem meggyógyultam, csak a horgászat hiányzott, persze gondolom, ezt a dokinak nem kell tudnia…….

Harangi Csaba

Debrecen

Kategóriák: Horgász történetek