2017. July. 20.
  • RSS
  • Delicious
  • Digg
  • Facebook
  • Twitter
  • Linkedin
  • Hőség a tavon:A csodás nyár eljött ismét, és a horgász aki eddig dacolva az idő zordságával, most ismét kényelemben ücsörög a tóparton papucsban, és rövid nadrágban. Várja a nagy kapást csodás csalikkal, ...
  • ET és a Matuzsálem:Jakó László 2011-12-30 Nem mindennapi élmény az, amikor valaki hatalmas halat fog. Még az olyan dolgok is elhalványulnak mellette, ha több szép ponty, kisebb harcsa akad horogra. Sallai Attila és barátai ...
  • Sanyi az olaszok ellen: Murányi Antal 2011-12-09 Olaszország messze van, de a Pó folyó harcsái hatalmas vonzerővel bírnak, segítenek legyőzni a távolságot. Sándor nem egy gyakorlott harcsázó, de ami ennél fontosabb: lelkes horgász, aki mindent ...
  • Tisza-tó mindig jó:Ha már úgyis a környéken jártunk, nem maradhatott ki egy kis Tisza-tavi keszegezés. Az egyik mélyebb holtágat vettük célba matchbottal, ezúttal előetetés és minden előzetes felkészülés nélkül. Mondhatni ad hoc. Kora ...
  • Pár nap a Miháli tavon: Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt ...
Home » Horgász történetek » Pár nap a Miháli tavon

Csalódás….

Valóságos csodának tudható be, hogy a munkahelyen elismertek egy napot amikor nem kell dolgoznunk, tehát szabadnap, irány horgászni… Nem is tudom mit kezdjek ezzel a szabadnappal, így egy ismeretlen „műanyag” tavat célzok meg, no nem mintha kedvenc lenne, de itt még nem voltam, meglátjuk mi tud felmutatni a tógazda és vele együtt a tó.

Szép kis tó szerencsére inkább a tisztasága a feltűnőbb mint a mesterséges jellege, én most egy matchbotot, meg egy keményebb pontyozót hoztam, talán elsőre elég ennyi. Máris meglepetés ér hisz egy szabályos számlát nyomnak a kezembe fizetés után, de hamar rájövök miért, hisz ez a tógazda valaha régen az egyik leghíresebb tavat üzemeltette a környéken, ahol minden precízen működött mint az óramű, de elmúlt rég volt….Én még emlékszem a legendás 20 kiló körüli amurokra a Vekeri tóban, de hol van az már, elfújta a szél…

De Pista bá’ itt van, még megvan és tovább csinálja, egy másik helyen, mert hát ő ilyen nem lehet csak úgy ellapozni mint egy oldalt a könyvben.

A tó hátuljában látok valami sást és nádfalat így hát irány oda, meglátjuk mi lesz itt, habár aggasztó milyen halmozgás van, amit csak egy halfajta csinál, ami ennyit jön fel levegőért az bizony afrikai lehet , csak nem rontja el a napomat??

Megpróbálom kikerülni őket hisz nem ezért a halért jöttem. De miért nem is örülök?? Egyszerű, egy horgásznak a sikerért mindig meg kell dolgozni, etetni, mélységet mérni, csúzlizni és így tovább…De.. Ha valaki leül horgászni annyi afrikai harcsát fog amennyitől nem fárad el a karja, mindenféle munka beadása nélkül, nem az igazi szerintem, de van aki máshogy gondolja és a siker felmutatása érdekében csak erre horgászik és bátran sorolja: 11-15-14 kg stb.

Momentán most én itt vagyok és etetek, de máris megrémülhetek, mert az etetésen ott van máris az afrikai, mozog örvénylik a víz, pont ott ahova beetettem, vesztemre kissé halas ízesítésű etetőt hoztam, tehát jönnek a harcsák, sajnos. Csemege csonti variáció, van fent, de minek, máris eltűnik az úszó és kezdődhet a fárasztás csak hát azzal a hallal, amit nem akartam megfogni. Végül is kivettem nagy kínlódások árán a nem kis súlyú halat, de még volt meglepetés negatív formában is. Végül is ki lehet mondani, hogy ez is hal (vagy mutáns, génmanipuláltan) mert az, de meg is sajnáltam hirtelen. Az én pici horgom kivétele után, még ötöt kell kivennem, mind beszakadt szerencsétlen halba, némelyik seb már kissé gyulladtan. Kiveszem mindet belőle majd leápolom egy sprayvel és mehet vissza, végül is hal….Kapás a másik boton megint valami átlag fölötti súlyú egyed de lehet érezni ugyanaz a fajta megint, és még szomorúbb megint tele beszakadt horgokkal!!!! Ápolás és vissza..

Kénytelen vagyok elővenni a fényképezőgép teleobjektívjét, távcső helyett és végignézni hogy horgásznak itt??

Egy apa és kisfia, a felnőtt pedig bőszen magyarázza a fiának mit kell tennie, mert a kisfiú akasztott egy hatalmas afrikait, mondja neki: Húzzad rángasd erősebben, hajolj hátra húzzad rángasd!!! Fékhang semmi, miért is lenne rá van húzva maximálisan. Óriási durranás a gyerek hátraesik az apa szidja a gyereket , hogy nem jól csinálta….

Ezt a jelenetet végignéztem nyolcszor egy más után, mindegyik ugyanígy történt teljesen. A kilencedik alkalommal odament a tógazda, kivette a gyerek kezéből a botot (az apa nem kis felháborodására) kiengedte a féket és kivette a tízkilós afrikait. Majd közölte Pista bá, hogy így kell horgászni!!!

Én már nem dobtam be a botokat elég volt kivenni kettőt a nagyjából, az etetést szétrúgták, a pontyoknak amuroknak se híre se hamva, csak mindenütt afrikai harcsa, ami felvesz mindent: kukorica, csonti, szúnyog, gyurma, szóval mindegy neki.

Inkább leültem beszélgetni a tógazdával, aki hamar kiöntötte a szívét: Nem tudnak itt az emberek horgászni, nem is tudják hogy kell…..Igaza van, láttam.

De hát mit tehet egy tógazda, ha meg akar élni és fenn akarja tartani a vállalkozását nyereséges formában: olyan halat hoz ami mágnesként vonzza a sikerre éhes horgászt, ezért amikor eljön a szezon ideje folyamatosan telepíti, mondhatni hat kiló alatt nem is rakott bele, aminek híre ment. Így meg tud élni legalább. Mondjuk én nem tudtam egy jót horgászni, ahogy én akartam, de az én hibám, miért ide jöttem?

Persze más is járt így, hiszen már messziről látszott egy versenyláda, valamint a szokásos rakós felszerelés 11 méter hosszban. Kis idő múlva már le kellet szállni a ládáról, a piros gumi pedig csak nyúlt, nyúlt és nyúlt amíg bírta…..Ja kérem afrikai invázió van….

Ballagtunk is haza, de helyünkbe csőstül jöttek a behúzott fékes horgászok, akik lelkesen beszélték meg, milyen zsinórt tettek fel, hogy kibírja a vontatást és ne szakadjon el.

Nem tagadom tényleg fogtam halat és fárasztottam is, tényleg kikapcsolódtam a természetben, de ez a sok barbárság kifárasztott. A saját két gyermekem ezen halfajtával tanult meg fárasztani, de ez csak az első lecke volt egy gyermekhorgásznak, legalább tudják mi a fék és a visszaengedés fogalmával, módjával is tisztában vannak szerencsére.. Még rengeteg tanulnivalójuk lesz az életben…, de nem így fognak horgászni, ahogy ma egyesek!!! Bennük nem akarok csalódni….

Harangi Csaba

Kategóriák: Horgász történetek