Első tengeri próbálkozás.

Egy hét szabi után ismét Norvégia felé vettük útunkat. Már ősz volt , de még szép idők voltak, ragyogó napsütésben utaztunk, majd a megérkezés után is gyönyörű idő várt ránk. Hétvégénként továbbra is a tavakon horgásztunk, ám egyszer valami oknál fogva, hétköznap hamarabb el tudtunk jönni a munkából, és szerencsére az előtte való napi horgászatból a csomagtartóban maradtak a horgászfelszerelések. Nem volt mit tenni mentünk horgászni, de most nem a tavakra, hanem az Oslo fjordra, a tengerpartra, tulajdonképpen majdnem Oslo közponjában. Kinéztünk egy jól megközelíthető helyet, melyet egy ígéretes kövezés védett a hullámoktól.

A tenger vize kristálytiszta volt, őszintén szólva nem hittünk abban , hogy a városhoz ilyen közel foghatunk halat, de legalább horgászunk egyet, elütjük az időt. Szép napsütéses idő volt, pedig már néha esett a hó. Kipakoltuk az autóból a felszereléseket és nekiláttunk pergetni. A hely egyébként horgászok által látogatott volt, mert a sziklákba lukak voltak fúrva, amibe a botokat bele lehetett állítani a fenekezéshez. Hihetetlenül szép hely a Norvég tenger, aki külföldi horgásztúrára vágyik anak csak ajánlani tudom Norvégiát, ami egyébként messze nem olyan hideg mint itthon gondoljuk. A másfél év két tele alatt legtöbbször itthon hidegebb volt mint dél Norvégiában, hiszen oda áramlik a Golf áramlat, ami melegíti az időjárást, viszont az igaz, hogy ott hosszabb ideig tart a tél. Az alább található térképen megtalálható, hogy hol volt a kemping ahol laktunk illetve ez az első tengeri horgászatunk hol történt, ha valakit esetleg arra vet a sors, akkor ezek biztos kiindulópontok lehetnek.

A fenti térképen látható, milyen sok víz van, csak Oslo közvetlen közelében. Ezentúl minden részben térképen fogom bejelölni a helyszíneket, hogy aki esetleg ara jár ki tudja próbálni a helyeket. Visszatérve a történethez elkeztünk pergetni, de nem nagy hittel, viszont nagy lelkesedéssel, közben arról beszéltünk milyen szép is a táj. Húsz percnyi pergetés után ránehezedett valami a horgomra, bevágtam ugyan, de nem akadt. Azt hittem kagylóba, vagy növénybe akadt meg a horog.

A pergetést tovább follytattuk, kicsit nagyobb reménnyel, hiszen hátha mégiscsak valami hal volt a tettes. Tomi villantóval, Sanyi és én twisterrel szűrtük a vizet, Csucsu és Attila pedig váltottak minket mikor elfáradtunk, ők gyakoroltak dobni, hiszen ők előtte nem horgásztak ezek voltak az első szárnycsapásaik.

Eltelt ismét egy félóra körülbelül mire ismét ugyanolyan ránehezedés a twisteremre. Azonnal határozozttan bevágtam mire az a valami elkezdett védekezni, és ekkor már tudtam, hogy nem kagyló, hanem halat akasztottam, Mindenki megörült a kapásnak es szabályos fárasztással kivettem a halat amit Csucsu szákolt meg. A méretéhez képest erősen védekezett, de végül a hálóban végezte.

Azért nagy örömmel utaztunk vissza a kempingbe, mert megfogtuk első tengeri halunkat és ez azt jelentette, hogy van lehetőségünk egy teljesen új, eddig ismeretlen terepen próbálkozni, új horgászkalandokat keresni.

Ezután a nap után terveztünk még tengeri horgászatot, de az időjárás miatt ebben az évben, már nem jött össze, Viszont történt egy nagyszerű esemény, Csucsu aki mindig száraz maradt megfogta első halát, egy csukát, és ennek mindannyian szívből örültünk.

Sajnos véglegesen beköszöntött a tél ezér le kellet mondanunk egy időre a horgászatról , pedig nagyon kezdtünk belemelegedni. Szép élmények voltak ezek, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy ez még csak a kezdet volt.