2017. October. 22.
  • RSS
  • Delicious
  • Digg
  • Facebook
  • Twitter
  • Linkedin
  • Hőség a tavon:A csodás nyár eljött ismét, és a horgász aki eddig dacolva az idő zordságával, most ismét kényelemben ücsörög a tóparton papucsban, és rövid nadrágban. Várja a nagy kapást csodás csalikkal, ...
  • ET és a Matuzsálem:Jakó László 2011-12-30 Nem mindennapi élmény az, amikor valaki hatalmas halat fog. Még az olyan dolgok is elhalványulnak mellette, ha több szép ponty, kisebb harcsa akad horogra. Sallai Attila és barátai ...
  • Sanyi az olaszok ellen: Murányi Antal 2011-12-09 Olaszország messze van, de a Pó folyó harcsái hatalmas vonzerővel bírnak, segítenek legyőzni a távolságot. Sándor nem egy gyakorlott harcsázó, de ami ennél fontosabb: lelkes horgász, aki mindent ...
  • Tisza-tó mindig jó:Ha már úgyis a környéken jártunk, nem maradhatott ki egy kis Tisza-tavi keszegezés. Az egyik mélyebb holtágat vettük célba matchbottal, ezúttal előetetés és minden előzetes felkészülés nélkül. Mondhatni ad hoc. Kora ...
  • Pár nap a Miháli tavon: Pár hete Tamás barátommal eldöntöttük, hogy augusztusban 3 napot eltöltünk a Miháldi tavon. A nagy nap augusztus 12.-e volt, ami hamar el is jött. Hajnalban már Tamás a garázsom előtt ...
Home » Pár nap a Miháli tavon
A dévérkeszeg – ez a versenyhorgászok körében népszerű hal – rajokban élő és meglehetősen nagyra növő fehér halunk. Ha valahol sikerül egyet kifognod, ott valószínűleg többre is számíthatsz.
A dévérkeszeg a pontyfélék családjának  egyik legnagyobb édesvízi képviselője. lapított, zömök felépítése következtében könnyedén mozog a nádasban, a sekélyebb részeket benövő vízinövények között. Hosszú, sötét színű hátúszója fekete, mélyen bevágott farokúszója közelében van.A fiatal dévérek ezüstös színűek, felnőve színük mély zöldes aranyra változik. A felnőtt egyedek háta sötét, oldala zöldes- barna, hasa pedig fehér. Egyik-másik dévér sajátos színezetű — némely testtájuk lényegesen sötétebb lehet a másiknál. Kezdetben a dévér planktonnal, algákkal táplálkozik, csak később tér át a rovarokra. A teljesen felnőtt egyedek gyakorlatilag mindent esznek — vízinövényeket, rovarlárvákat, apró halat, és főként a vízfenéken élő puhatestűeket. A nagyobbak és idősebbek gyakran vadásznak éjszaka halivadékra és apró halakra. Néha egész rajban a felszínre úsznak — ez a jele, hogy éppen táplálkozni készülnek.A dévérkeszegek nem válogatósak a táplálékban. Sokféle csalival foghatók: szívesen fogadják a kukoricát, a csontikat,  a bojli golyókat, rovarokat és a kenyeret, feltéve, hogy a csalit közvetlenül a fenéken kínálod fel.



A nyár kiváló idő a nagy dévérek fogására, amint azt ezek a gyönyörű példányok is bizonyítják.

A dévérek tanyája

A dévérek a víz alatti világ csapatokban élő lakói. Egy-egy rajban több, 1-1,5 kg súlyú példány is lehet. A rablóhalakkal szembeni védekezés készteti a dévéreket arra, hogy ilyen nagy csoportokat alkossanak. A halraj az egyik legjobb példája a ragadozókkal szembeni biztonság keresésének. A dévéreket az állóvizek lakóinak tartják. Jól érzik magukat a náddal benőtt sekély öblökben, ahol táplálkoznak és melegszenek a napon. A látszat ellenére sokkal jobb alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, mint ahogyan általában feltételezik róluk, így jól érezhetik magukat a mérsékelt, sőt akár a gyorsabb folyású folyókban is. Ezekben a vizekben természetes búvóhelyeken keresnek menedéket az erős sodor elől: a fák gyökerei között, a mélyedésekben, vagy az alámosott partok alatt. A nagy dévér rajok előfordulásának a feltétele a bőséges, változatos és könnyen hozzáférhető táplálék. A vastag iszapréteggel és gazdag növényzettel rendelkező vizek remek búvóhelyet és táplálékot kínálnak számukra. A dévér rajok nagy létszámúak lehetnek az olyan vizekben is, ahová a horgászok nagy mennyiségű etetőanyagot szórnak, így a halak rendszeres kiegészítő táplálékhoz jutnak.

Fejlődési ciklusuk

A dévérkeszegek rendszerint május végén vagy június elején ívnak. Ebben az időszakban a víz hőmérséklete már 14-17 fok. A hímek választják ki az ívóhelyet. Fejükön és testükön kemény, szarus kinövések keletkeznek, amelyekkel a nőstények oldalához dörgölőznek. Ezzel jelzik, hogy ideje lerakni a ragadós ikrát. A nőstények hatalmas mennyiségű ikrát raknak le a vízinövények és a nád leveleire, a víz alatti gyökerekre, vagy akár a tavak és folyók fenekén lévő szemétre.
Minden nőstény 50-150 ezer petét rak le. Az apró dévérek három-tizenkét nap alatt kelnek ki a vízhőmérséklettől függően: minél melegebb a víz, annál gyorsabban. Az ivadékok kis részének sikerül csak életben maradnia. Életük első évében a fiatal dévérek 5-7 cm hosszúra nőnek. Általánosságban növekedésük meglehetősen lassú. Az öt-hat éves dévérek még kiló alattiak, a 2-3 kilós súlyt pedig csak tizedik életévükben érik el.


Legjobb dévérező helyek

Hazánk bővelkedik jó dévérező helyekben, de szinte lehetetlenség lenne akár néhányat is kiemelni. Ennek oka, hogy az adott helyen, a halak csak adott vízállásnál találhatóak meg biztosabban, tehát nagyban függ a vízjárástól. Ezért a folyókon inkább irányadóak számunkra a vízfelszín árulkodó jelei. Tározóban, állóvízen a mélyebb területeket keressük, illetve a nádasok előtti sekélyeseket.
Duna — szinte biztos víz a fővárosi szakasz, ahol állandó táplálékot találnak a halak a szennyvízkifolyók környékén, igaz itt sok minden mást is foghatunk.

Tisza és ált. folyók — mindenhol érdemes próbálkozni, ahol egy kis langót, vagy visszaforgót sejtünk. Az egyenletesnek tűnő homokzátonyok egy-két gödre is ígéretes hely lehet. A mély mederben, valamint a partvédő kövezések előtt is találnak búvóhelyet a keszegek, itt is van keresni valónk. A Tisza-tó — rengeteg helyet kínál, legjobb talán a Kis-Tisza 4-5 méteres vize, ahol nyáron is biztos a fogás.
A nagy tározók — Pécsi-tó, Deseda, Pátka — mélyebb részeiben keressük a dévéreket. Ezek a helyek általában a parttól távolabb vannak.