A dévérkeszeg a pontyfélék családjának egyik legnagyobb édesvízi képviselője. lapított, zömök felépítése következtében könnyedén mozog a nádasban, a sekélyebb részeket benövő vízinövények között. Hosszú, sötét színű hátúszója fekete, mélyen bevágott farokúszója közelében van.A fiatal dévérek ezüstös színűek, felnőve színük mély zöldes aranyra változik. A felnőtt egyedek háta sötét, oldala zöldes- barna, hasa pedig fehér. Egyik-másik dévér sajátos színezetű — némely testtájuk lényegesen sötétebb lehet a másiknál. Kezdetben a dévér planktonnal, algákkal táplálkozik, csak később tér át a rovarokra. A teljesen felnőtt egyedek gyakorlatilag mindent esznek — vízinövényeket, rovarlárvákat, apró halat, és főként a vízfenéken élő puhatestűeket. A nagyobbak és idősebbek gyakran vadásznak éjszaka halivadékra és apró halakra. Néha egész rajban a felszínre úsznak — ez a jele, hogy éppen táplálkozni készülnek.A dévérkeszegek nem válogatósak a táplálékban. Sokféle csalival foghatók: szívesen fogadják a kukoricát, a csontikat, a bojli golyókat, rovarokat és a kenyeret, feltéve, hogy a csalit közvetlenül a fenéken kínálod fel.
A nyár kiváló idő a nagy dévérek fogására, amint azt ezek a gyönyörű példányok is bizonyítják.
A dévérek tanyája
A dévérek a víz alatti világ csapatokban élő lakói. Egy-egy rajban több, 1-1,5 kg súlyú példány is lehet. A rablóhalakkal szembeni védekezés készteti a dévéreket arra, hogy ilyen nagy csoportokat alkossanak. A halraj az egyik legjobb példája a ragadozókkal szembeni biztonság keresésének. A dévéreket az állóvizek lakóinak tartják. Jól érzik magukat a náddal benőtt sekély öblökben, ahol táplálkoznak és melegszenek a napon. A látszat ellenére sokkal jobb alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, mint ahogyan általában feltételezik róluk, így jól érezhetik magukat a mérsékelt, sőt akár a gyorsabb folyású folyókban is. Ezekben a vizekben természetes búvóhelyeken keresnek menedéket az erős sodor elől: a fák gyökerei között, a mélyedésekben, vagy az alámosott partok alatt. A nagy dévér rajok előfordulásának a feltétele a bőséges, változatos és könnyen hozzáférhető táplálék. A vastag iszapréteggel és gazdag növényzettel rendelkező vizek remek búvóhelyet és táplálékot kínálnak számukra. A dévér rajok nagy létszámúak lehetnek az olyan vizekben is, ahová a horgászok nagy mennyiségű etetőanyagot szórnak, így a halak rendszeres kiegészítő táplálékhoz jutnak.
Fejlődési ciklusuk
A dévérkeszegek rendszerint május végén vagy június elején ívnak. Ebben az időszakban a víz hőmérséklete már 14-17 fok. A hímek választják ki az ívóhelyet. Fejükön és testükön kemény, szarus kinövések keletkeznek, amelyekkel a nőstények oldalához dörgölőznek. Ezzel jelzik, hogy ideje lerakni a ragadós ikrát. A nőstények hatalmas mennyiségű ikrát raknak le a vízinövények és a nád leveleire, a víz alatti gyökerekre, vagy akár a tavak és folyók fenekén lévő szemétre.
Minden nőstény 50-150 ezer petét rak le. Az apró dévérek három-tizenkét nap alatt kelnek ki a vízhőmérséklettől függően: minél melegebb a víz, annál gyorsabban. Az ivadékok kis részének sikerül csak életben maradnia. Életük első évében a fiatal dévérek 5-7 cm hosszúra nőnek. Általánosságban növekedésük meglehetősen lassú. Az öt-hat éves dévérek még kiló alattiak, a 2-3 kilós súlyt pedig csak tizedik életévükben érik el.
Legjobb dévérező helyek
Hazánk bővelkedik jó dévérező helyekben, de szinte lehetetlenség lenne akár néhányat is kiemelni. Ennek oka, hogy az adott helyen, a halak csak adott vízállásnál találhatóak meg biztosabban, tehát nagyban függ a vízjárástól. Ezért a folyókon inkább irányadóak számunkra a vízfelszín árulkodó jelei. Tározóban, állóvízen a mélyebb területeket keressük, illetve a nádasok előtti sekélyeseket.
Duna — szinte biztos víz a fővárosi szakasz, ahol állandó táplálékot találnak a halak a szennyvízkifolyók környékén, igaz itt sok minden mást is foghatunk.
Tisza és ált. folyók — mindenhol érdemes próbálkozni, ahol egy kis langót, vagy visszaforgót sejtünk. Az egyenletesnek tűnő homokzátonyok egy-két gödre is ígéretes hely lehet. A mély mederben, valamint a partvédő kövezések előtt is találnak búvóhelyet a keszegek, itt is van keresni valónk. A Tisza-tó — rengeteg helyet kínál, legjobb talán a Kis-Tisza 4-5 méteres vize, ahol nyáron is biztos a fogás.
A nagy tározók — Pécsi-tó, Deseda, Pátka — mélyebb részeiben keressük a dévéreket. Ezek a helyek általában a parttól távolabb vannak.
